Kedves Barátaink!

Ezúttal az első olyan magyar gyártmányú, Kalasnyikov-rendszerű fegyvert mutatjuk be, amely már a hazai elgondolás szerinti módosításokkal került rendszeresítésre. Nézzük tehát az AKM-63 gépkarabélyt, korabeli szóhasználattal géppisztolyt!

A Szovjetunióban 1959-re készült el a közismert AK-47 átdolgozása, az AKM (Автомaт Калaшникова Mодернизи́рованный, azaz Automata Kalasnyikov Modernizált). A legfeltűnőbb változtatás az addigi acéltömbből kimunkált tok helyett a préselt lemez alkalmazásához való visszatérés, amely egyszerűbbé (ezáltal gyorsabbá) és olcsóbbá tette a gyártástechnológiát, ráadásul emiatt a kész fegyver mintegy fél kilogrammal könnyebb is lett. 
A „Nagy Testvért” követve hamarosan hazánkban is foglalkozni kezdtek a korszerűsítéssel, igaz, ekkor még csak alig néhány éve (bár nagy erőkkel) folyt a 3. generációs AK-47 magyar klónjának, az AK-55-nek a gyártása. Az 1963-ra megvalósult végeredmény küllemben feltűnően eltér a szovjet AKM-től, de szerkezeti alapjai természetesen ugyanazok. Maradt a hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos, forgózáras reteszelés, a fegyver 870 mm-es teljes hossza, a 415 mm hosszú cső, illetve a percenkénti 600 lövéses elméleti tűzgyorsaság. Ezen kívül nyilván a kezelőszervek elhelyezése és működtetése is változatlan maradt.

Ami az AKM-63-at első látásra egyedivé teszi, az a csupasz gázdugattyú-vezető, valamint a fa mellső ágyazás helyett alkalmazott acéllemez borítás, amely hosszúkás szellőzőnyílásaival elősegíti a cső hűtését. Erre a lemezre a hátsóval megegyező, de fordított állású elülső markolat került, melynek célja a fegyver könnyebb kontrollálhatósága sorozatlövés során. A szovjet típus markolatának alapanyagaként felhasznált bakelittel ellentétben ezek (illetve a magyar variáns tusája is) egyszerű fröccsöntött műanyagból készültek, ráadásul hadi fegyveren bizarr látványt nyújtó, kékes árnyalatú világosszürke színben.  Kialakításuk emellett igen puritán; meglehetősen keskenyek, és felületükön semmilyen jellegű érdesítés nem található, ami biztosabbá tenné rajtuk a fogást.

Magyar gyártású AKM-63 gépkarabély műanyag markolatokkal és tusával

A szovjet kiindulási alaphoz képest különbség még, hogy a barnított felületkezelés helyett a FÉG végül a fekete porfestést választotta, illetve a csővég menetén alapesetben nem kompenzátort, csak egy egyszerű menetvédő gyűrűt találunk. Ennek lecsavarása után szerelhető fel a vaktölténnyel való sorozatlövéshez szükséges fémszínű csőszűkítő, vagy éppenséggel az AK rendszerű fegyverekhez használatos PBSz-1 típusú hang- és fénycsökkentő készülék.

A csapatokat 1964-1965 folyamán kezdték ellátni az új fegyverrel, illetve vele párhuzamosan rendszeresítettek hazánkban első alkalommal többfunkciós bajonettet, ami az erre alkalmas gépkarabélyra feltűzve szuronyként, ezen kívül rohamtőrként, drót- vagy kábelvágóként, szükség esetén túlélő- vagy munkakésként is használható.
Az AKM-63 általánosan elterjedt 1968-ra. A Magyar Néphadsereg Csehszlovákia megszállásában („Zala hadgyakorlat”) részt vevő alakulatainál is látható volt, kivéve az újdörögdi 42. Felderítő Zászlóaljat, mert ők csapatpróbaképpen már az AKM-63 alapján  - deszant felhasználásra - továbbfejlesztett AMD-65-tel (Automata Módosított Deszant) vonultak ki.

Az AKM-63 gépkarabélyhoz rendszeresített szurony részei

Az AKM-63 gépkarabélyhoz rendszeresített szurony a fegyveren

Valószínűleg az AMD-65 sikeres csapatpróbája és kedveltté válása miatt születhetett az a döntés, hogy a kizárólagos deszant-használat helyett alap lövészfegyverként fogják rendszerbe állítani (így tehát az AKM-63-at leváltani), noha erre nem éppen ideális a hagyományos AK típusokhoz képest 98 mm-rel rövidebb cső, a szintén erősen rövidült irányzóvonal, és a fix tusához képest kevésbé stabil, nagyon egyszerű behajtható válltámasz miatt.

A haderő újabb - a ’70-es évek közepére nagyrészt befejeződött - átfegyverzésének ellenére az AKM-63 pályafutása mégsem ért véget, sőt csak ezután kezdett fordulatossá válni.

Magyar gyártású AKM-63 gépkarabély fa markolatokkal és tusával

- A kezdetben használt, maradéktalanul be nem vált (nagy hidegben rideggé, törékennyé váló) műanyag markolatokat és tusát azokkal megegyező formájú gőzölt bükkfa alkatrészekre cserélték.
- A Néphadseregnél fölöslegessé váló készletekből nagy mennyiségben kapott a Munkásőrség, ahol a már igen elavult szovjet PPS-41 géppisztolyt, illetve annak magyar változatát, 48M géppisztolyt váltották le vele.
- Az AMD-65 mellett végül gyártásban maradt, de ekkor már a lemez borítás és az elülső markolat helyett a szokványos fa mellső ágyazással készült, illetve meglévő darabokat is építettek át ilyen módon, így született meg az AMM (Automata Modernizált Magyarosított), avagy ahogyan az alulra behajtható válltámaszos AK-63D (D=deszant) megjelenése után gyakrabban nevezték: AK-63F (F=fatusás).

Munkásőrök felvonulása fatusás AKM-63 gépkarabélyokkal

Bár az AKM-63 eredeti formájában alig egy évtizeden át volt néphadseregünk elsődleges kézifegyvere, jellegzetes megjelenése miatt mégis világszerte jól ismert magyar AK variáns. Egyenes ági utódai a mai napig rendszerben vannak a Magyar Honvédségnél, ugyanakkor a CZ Bren 2 gépkarabély nemrég megkezdődött használatba vétele miatt a jövőben valószínűleg a tartalék státusz vár rájuk.

Hangtompítóval

források:

- kalasnyikov.hu
- kaliberinfo.hu
- egykori és aktív katonák közlései

képek forrása:

- Baráti Kör Archív
- Hang- és fénytompító készülék (PBSz-1) a 7. 62 mm-es AKM és AMD géppisztolyhoz. Anyagismerti és lőutasítás. (HM 1979)
- 7,62 mm-es korszerűsített Kalasnyikov (AKM-63) géppisztoly leírása és kezelési utasítása (HM 1964)
https://demokrata.hu/wp-content/uploads/2020/02/720w/munkasor.jpg?fbclid=IwAR2X8SzdjGuF3XfRa3wz9JvFt_cfn8J5Wekxm0kk-Bdw-BzIi_oqeeWGohU