Kedves Barátaink!

Az alábbiakban, baráti körünk gyűjteményének bővülésével párhuzamosan, Berkesi Balázs bajtársunk cikkén keresztül mutatjuk be a K-1 könnyű géppisztoly történetét. Kellemes időtöltést kívánunk a cikk olvasásához!

A 2. világháború utáni magyar kézifegyver fejlesztés és -gyártás színes történettel rendelkezik. Ennek az időszaknak vannak közismert fejezetei, mint a magyar AK gépkarabély fejlesztés és gyártás, illetve kevésbe ismert oldalai, mint a K-1-es géppisztoly története.

Az 1948-ban megkötött szovjet-magyar államközi szerződés egyik fontos pontja értelmében a Magyar Köztársaság nagy mennyiségű használt szovjet kézifegyvert vásárolt, és 1949-ben megkezdődött a magyar haderő (1951-től hivatalosan is Magyar Néphadsereg) kezdetben szovjet eredetű, majd szovjet  licensz alapján, Magyarországon gyártott fegyverekkel való felszerelése, átfegyverzése. Ettől függetlenül az önálló magyar fegyvertervezés elméleti háttere és szakembergárdája (egy bizonyos szinten) megmaradt.  Ennek az időszaknak az egyik legkiemelkedőbb alakja Kucher József volt. Az 1909-ben született mérnök már a  2.világháború során fontos kézifegyverek fejlesztésében működött közre. Király Pállal közösen dolgozott a Magyar Királyi Honvédségben rendszeresített 1939 M és 1943 M géppisztolyokon is. 1945 után Kucher folytatta a munkát a Danuvia Fegyver- és Gépgyárban, majd 1948. június 1-én a Haditechnikai Intézethez került századosi rendfokozatban. 1949 augusztusában léptették elő őrnaggyá, ekkor kezdett dolgozni egy K-1-es mintaszámú „könnyű géppisztolyon” amely a Magyarországon 1948-ban rendszeresített, szovjet eredetű 1930 M  (magyar mintaszáma 1948 M) 7.62× 25 mm-es Tokarev pisztolytöltényt tüzelte. A fegyver tervezése 1948-ban, az új szovjet fegyverzeti anyag rendszeresítésével párhuzamosan kezdődött meg. Fő szempontként került meghatározásra a megfelelően  kompakt méret, melynek köszönhetően az alegységparancsnoki állomány mellett a harckocsik kezelőszemélyzete, a gépkocsizó lövészek és a légierő kijelölt alakulatai is könnyedén használhatták a fegyvert. Kucher számára két fegyver is inspirációt jelentett: a tervezési fázisban elvérzett „1944 M Király” géppisztoly projektje és a tömeggyártásban, számos országban rendszeresített szovjet 1943 M Szudajev  (vagy PPSz) géppisztoly. A szovjet fegyver alacsony gyártási költséggel, kompakt méretben készült, szem előtt tartva a háborús hiánygazdaság alapelveit, és a magyar kísérleti géppisztoly is már költséghatékonyabb volt az elődeihez képest, de még messze állt az ideálistól. 

A K-1-es kihajtott válltámasszal

A kísérleti mintadarab elkészítését követően 1949 folyamán a Magyar Honvédség kijelölt alakulatai, azaz az 1. honvéd lövészezred, az 1/I. honvéd lövészzászlóalj és az 1. önálló ejtőernyős zászlóalj is alapos tesztelésnek vetette alá az új fegyvert. Az 1949 decemberében lezárt tesztfolyamat végén a gyakorlati tapasztalatok alapján módosított, rendszeresítésre alkalmasnak talált géppisztolyokat bemutatták az illetékes katonai vezetőknek, akik ismételt csapatpróbát rendeltek el, 25 darabos kisszériában. Az új próba lényege a használhatóságon túl a fegyver terheléses körülmények közti próbája volt, így a géppisztolyokkal különböző lőképességű lövészek összesen 1600 lövést adtak le, valamint különféle szennyeződéseknek (sár, víz, rozsdásodás) és mechanikai behatásoknak (ütés, leejtés) tették ki a fegyvereket. Végül 1950. november 11-én rendszeresítették a K-1-es könnyű géppisztolyt a Magyar Honvédségben, majd a Magyar Néphadsereg nevet felvevő fegyveres testület egy évvel később, 1951. november 11-én elvégezte a fegyver utolsó tesztjeit, melyeket követően a K-1 géppisztoly véglegesített formája megfelelt az elé támasztott harcászati-műszaki követelményeknek. 

A K-1-es behajtott válltámasszal

A rendszeresítési utasítás külön kiemelte az ejtőernyős alakulatokat, mint a fegyver lehetséges felhasználási területét. A sorozatgyártás, technológiai nehézségek miatt csak 1953-ban indult meg, ekkor a Magyar Néphadsereg ejtőernyős lövész alakulatánál 190 darab K-1 géppisztoly volt raktáron. Az 1950-1951 során rendszeresített „K-1 könnyű géppisztoly” (az 1955-ben kiadott anyagismeret és lőutasításban is szerepelt a „könnyű” jelző), amit gyűjtői körökben sokan 53 M, vagy „Danuvia”  géppisztolyként ismernek (ez a fegyvert gyártó vállalat nevéből ered) nem került nagy számban rendszeresítésre a Magyar Néphadseregben. 1956-ban 796 darab volt a hadsereg készletében, míg a riválisnak tekinthető 1948 M (PPS) géppisztolyból 1950 és 1954 között 263 058 darab készült. A fegyvert végül is a BM-nél, a Vám és Pénzügyőrségnél, a Rendőrségnél és az Államvédelmi Hatóságnál rendszeresítették nagyobb számban. 1956-os forradalom során is főleg BM szervezetektől kerültek a felkelők kezébe K1-es géppisztolyok.

Fegyveres felkelő K-1 könnyű géppisztollyal 1956. október 23. után

Forrás: archív felvétel, jelenet a „Nap utcai fiúk” c. filmből (2007) (rendezte: Szomjas György)

A fegyveren alkalmazott megoldások megfeleltek a saját koruk technikai színvonalának. A géppisztoly egyszerű, szabadon hátrasikló tömegzárral rendelkezett, ami nyitott zárpozícióból tüzelt. A fegyver legtöbb alkatrészét forgácsolásos eljárással állították elő, és viszonylag kevés préselt lemezalkatrészt tartalmazott. Ilyen alkatrész volt a tár, a perforált csőköpeny és a behajtható válltámasz. Emiatt a géppisztoly – mai szemmel nézve -  rendkívül  masszív  lett: súlya töltetlenül megközelíti a 4 kilogrammot. Fát egyedül a pisztolymarkolatnál alkalmaztak a tervezők, a fegyver szinte teljesen acélépítésű volt. A préselt fémlemezből készült íves szekrénytár 35 darab 7,62×25 mm 1948 M Tokarev  pisztolytöltény befogadására volt alkalmas. Bár a tár mutat formai hasonlóságokat szovjet PPsz g éppisztoly tárjával, mégsem csereszabatos azzal. A K-1 géppisztoly hossza teljesen kinyitott válltámasznál 844 mm, becsukottnál 532 mm, a  csőhossza pedig 245 mm. Tömege üres tárral 3,75 kg, ami  bár relatíve súlyos, de sokkal könnyebb a 48 M géppisztolynál. A fegyver egyik sajátossága, hogy a válltámaszt csak azután lehet ki-, illetve behajtani, hogy a kezelője a fegyverből kivette a tárat.  A géppisztoly irányzéka átbillenthető, hasonlóan az 1948 M (PPS) géppisztoly irányzékához, 100 és 200 méter irányzéktávolságra. A fegyver tömegzárja a Spagin-rendszerű géppisztolyokét idézi, a felhúzó felületen pedig ugyanolyan biztosítógomb található, amit a tok egy-egy bemarásába lehetett becsúsztatni, ezzel töltött és töltetlen állapotban is bebiztosítva a fegyvert. A tok baloldalán egy tűzváltó kar kapott helyet, egyes és sorozatlövés állásokkal. A fegyver elméleti tűzgyorsasága percenként 700 lövés, a lövedék kezdősebessége 480 m/s körüli. Hatásos pásztázott tűztávolsága 150-200 méter. Érdekesség, hogy a géppisztolyhoz kezdetben az 1948 M (PPS ) hordszíjait alkalmazták, de 1959 után a magyar AK-47 gépkarabélyok bőr szíjait is felhasználták.

K-1 géppisztoly kivett tárral

1959-ben a budapesti 34. önálló felderítő század (MN7000) felállításakor égető szükség mutatkozott egy kompakt, nagy tűzerejű fegyverre, ami sokkal alkalmasabb volt az ejtőernyős kihelyezés különleges körülményei között, mint a fix fatusás 1948 M (PPS) géppisztolyok. Bár ekkortájt már gyártották a szovjet AK-47 gépkarabély magyar variánsát (amit sokan AK-55-ént ismernek), a behajtható válltámasszal ellátott változata (tekintve azt nem gyártottak hazánkban) nem jutott el a magyar mélységi felderítőkhöz.

A váltótípussal, a magyar AK-47 (vagy AK-55) gépkarabéllyal (akkori megnevezése szerint géppisztollyal)

Az MN7000 mélységi felderítő század állományát így K-1 géppisztolyokkal látták el, melyek 1962-63-ig szolgálták az alakulatot, míg a helyüket átvették a szovjet eredetű, behajtható válltámasszal szerelt AKSz-47 gépkarabélyok.  Ezeket pedig az évtized második felében az AMD-65 gépkarabély váltotta.

Mélységi felderítő katonák K-1 géppisztollyal 1961-ben.

A K-1 géppisztoly karrierje azonban itt nem állt meg, hiszen az 1960-as évek közepétől 1975-ig még a BM kijelölt alakulatai (Rendőrség és Határőrség) is használták, illetve a magyarországi felhasználás kifutását követően, „szocialista segítségnyújtás” keretében számos ilyen fegyver került a Közel-Keletre, ahol különféle fegyveres csoportok kezében újra és újra felbukkannak a hazai fegyvergyártás ezen unikális darabjai is.

Források:

https://haditechnikaiintezet.hu/kucher-jozsef (2021.03.06.)

https://www.youtube.com/watch?v=SkEAoAUUsWY&t=585s (2021.03.06.)

https://armamentresearch.com/the-hungarian-kucher-k-1-sub-machine-gun/?fbclid=IwAR0IKEVemgXbKpM4rMWUFiXkeI0QekmuIFovWPYdjf8oJe6Oc5UdrGoSvnk (2021.03.07.)

K-1 könnyű géppisztoly anyagismeret és lőutasítás, A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma, 1955.

Pap Péter: Kucher József a Danuvie Részvénytársaságtól a Danuvia Szocialista Nagyüzemig (in.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 14. Budapest, Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2014. pp. 108.- 111.)

Isaszegi János (szerk.): Legendák és titkok katonái – A mélységi felderítés története (Zrínyi Kiadó Budapest, 2012. p. 102.)