Kedves Barátaink!

A MH 5. Bocskai István Lövészdandár és a Debreceni Honvéd SE, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium valamint a Honvédség és Társadalom Baráti kör Debreceni Szervezete segítségével ebben az évben szeptember 16-án rendezte meg a már hagyományosnak számító Bocskai Portya elnevezésű teljesítménytúrát, illetve ezen belül elsősorban a katonai hagyományőrző csoportok számára kiírt Doni Nyári Hídfőcsaták Emlékmenetet. Baráti Körünk tagjai az utóbbin vettek részt. Az élményeinket nem voltunk restek papírra vetni olvasóink számára, a továbbiakban ez olvasható.

Csapatunk nagy része egy izgatottan, jó hangulatban eltöltött vonatút után érkezett Debrecenbe a Portyát megelőző nap délutánján. A már ismerős villamosozás és séta után elfoglalhattuk szálláshelyünket, amelyet ezúttal is a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola kollégiuma biztosított a résztvevők számára. A folyosón a szobáink felé haladva máris ismerősbe „botlottunk”, ugyanis a falon sorakozó nagyméretű honvédségi propagandafotók egyikén egy kedves barátunkat, egykori 88-as katonát fedeztük fel.

Váratlan találkozás

A csomagjaink lepakolása után jelentkeznünk kellett Horváth Béla százados úrnál egy gyors regisztráció, illetve a menetokmány/térkép átvétele céljából, ez nagyban meggyorsította, gördülékenyebbé tette a reggeli indulást.
A szobákban történő elhelyezkedés és az úti fáradalmak kipihenése után elindultunk, hogy beszerezzük azokat az apróságokat, amik még hiányoznak a túrázáshoz, illetve gondoskodtunk a másnapi reggeliről, majd meleg vacsora után néztünk. A kollégiumba visszatérés után a rangidős belengetett némi fazonigazítást a nem előírásszerű hajviselettel rendelkező bajtársak számára, amit aztán hamarosan végre is hajtott egy szintén a Portyára készülő ifjú barátunk, a Kratochvil egyik növendéke segítségével, aki még nyírógépet is szerzett.

Birkanyírás!

Miután bezárt a borbélyüzlet, takarítás, tisztálkodás és lábbelikarbantartás után nekiálltunk ellenőrizni a felszerelésünket. Közben befutott az a két bajtársunk is, akik munkahelyi teendőik miatt csak később tudtak elindulni, így teljes lett a létszám. Még gyorsan megbeszéltük pár szóban, hogy mit hogyan csinálunk holnap, aztán igyekeztünk nyugovóra térni, hiszen korai kelés, majd több óra gyaloglás várt ránk menetfelszerelésben.

Variációk menetfelszerelésre Nr. 1.

Variációk menetfelszerelésre Nr. 2.

A korán kelést szó szerint kell érteni, hisz az ébresztőóra 5 óra 15 perckor csörgött, hogy időben kiérjünk a rajt helyére, a laktanya sportpályájára. Érkezésünkkor a szervezők már sürögtek-forogtak, számos katonai szervezet karjelzésével találkoztunk, de sokan álltak rajthoz a „katkósok” közül is új gyakorló egyenruhájukban. Régi és új (egyes esetekben teljesen új) ismerősökkel üdvözöltük egymást, többek között Lippai Péter ezredes úrral, a Bocskai Portya ötletgazdájával, alapítójával, illetve a Szent László Hadosztály HHE tagjaival. Érdekes színfolt volt a 75th Ranger Milsim Hungary csapat tagjainak megjelenése, akik az amerikai Ranger ezred jelenleg is használt ruházatában, illetve felszerelésének replikáiban álltak rajthoz.

Indulás előtti regisztrációs csendélet

Sokan meglepődve tapasztalták, hogy szintén a Portyára készül a helyszínen egy vak fiatalember, a debreceni tűzoltóság munkatársa, aki két biztosító katonai rendész társaságában, segítőkutyájával nevezett a 20 km-es távra. A résztvevők nagy részének megérkezése után került sor Ruszin Romulusz dandártábornok úr megnyitó beszédére, mely után a tábornok úr maga is nekivágott a 70 km-es távnak.

Néhány gyors fotó után az első reggeli napsugaraknál mi is szerelvényt igazítottunk, és elindultunk a városból kivezető úton. Miután elhaladtunk és fejet hajtottunk a Nagysándor József és honvédeinek emlékműve, majd az orosz hadifogolytemető előtt, a mezőgazdasági területre kiérve azt a tempót próbáltuk kitapasztalni, ami mindannyiunknak kényelmes, vagy legalábbis tartható.

Indulás előtti csoportkép

Ez nem is tűnt olyan egyszerű feladatnak, hiszen ahányan voltunk, annyi különböző edzettségi szint és alkat, de végül sikerült nagyjából egyenletesen fogyasztani a kilométereket, még egy kis nótázásra is jutott energia közben. Nemsokára ki is lyukadtunk a 35-ös út mellett futó, „végtelennek tűnő” kerékpárútra, amelyen haladva számos, az úttesten szembe jövő autóból integettek, dudáltak nekünk. A főúton való átkelés után már csak bő 1 km kellett, hogy beérjünk a Nagyerdőbe, és megpillantsuk az első (a mi távunkon egyetlen) ellenőrző pontot. Itt lepecsételtettük menetokmányainkat, feltöltöttük kulacsainkat, bekaptunk pár falatot, majd következett (biztos ami biztos) a zokni- és bakancsigazgatás. Ekkor a táv valamivel több mint felén már túl voltunk, és örültünk hogy utunkat az erdőben kell folytatni, mert az addig borús égen kezdett előbújni a Nap. Az utolsó néhány kilométeren már jobban oda kellett figyelni, hogy egymáshoz igazítsuk a tempót, hiszen ekkorra már erősebben megmutatkozott a különböző erőnlétek közti különbség, és a laza, homokos talaj sem könnyítette meg a dolgunkat.

Csak előre!

A városba visszaérve a kvázi célegyenesnek mondható Szabó Lőrinc utcán moráljavításként ismét menetdalba kezdtünk, közben utolért minket Polyák András ezredes úr (a Bocskai dandár törzsfőnöke), aki úgy döntött, hogy a 40-ből az utolsó 5-6 kilométert futva teszi meg (gyakorlóban-bakancsban!), hogy még az előtt célba érjen, mielőtt elfárad. :)

Vízvételezés az ellenőrzőponton

Amint mi is megközelítettük laktanyát, még eszközöltünk egy utolsó szerelvényigazítást, majd alakzatba rendeződtünk, hogy a kapun lépést tartva és nótázva forduljunk be. Ezután nem volt más hátra, mint hogy papírjainkat leadjuk a szervezőbizottságnak, akik „cserébe” klasszikus menzás teával kínáltak minket. Azt hiszem, akkor az a pohár langyos tea a világ bármely nektárjával felért!  Miután kifújtuk magunkat, és lehámoztunk magunkról minden málhát, a legénységi étkezdében elfogyasztottuk a Bocskai Portya  hagyományossá vált, várva várt ebédjét: a rántott húst sült krumplival. 

Túra után jól esik a meleg ebéd

Mire az ebéddel végeztünk, át is vehettük a teljesítésért járó emléklapjainkat és jelvényeinket Toka Zsolt hadnagy úrtól. Való igaz, nem mentünk jobb időt mint az elmúlt évben, de a menetet ezúttal is együtt, sérülés vagy egyéb probléma nélkül hajtottuk végre, és teljes létszámban értünk célba.
Ezek után nem következhetett más, mint a nap fénypontja: a forró zuhany, majd az apróbb horzsolások, vízhólyagok számba vétele, kullancsmentesség ellenőrzése. Ezt a ruházat, lábbeli, fegyveranyag karbantartása követte. Végezetül akiket a hétvége további részére egyéb program várt, azok elbúcsúztak és autóba ültek, akiknek pedig még lehetősége volt maradni reggelig, azok egy rövid belvárosi sétára indultak.

Összegezve ismét egy remek hangulatú erőpróbának lehettünk részesei, amely csapatépítő tréningnek sem volt utolsó.
Gratulálunk minden katona és civil teljesítőnek, de főleg a legifjabbaknak: az 1. évfolyamos újonc Kratochvil növendékeknek, akik a 40 km-t fejezték be sikeresen, és a 3. évfolyamos csapatnak, akik 70 km-t gyalogoltak le! Akiknek idén nem sikerült, azok ne csüggedjenek, lesz még alkalom a bizonyításra bőven!
Köszönjük szépen a szervezést a Bocskai dandár katonáinak, és a szíves vendéglátást a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium dolgozóinak!
A magunk részéről legközelebb is örömmel térünk vissza Debrecenbe, ha lehetőséget kapunk!

Lobog a zászló!