Kedves Barátaink!

Ismét Szolnokról jelentkezik Baráti Körünk, ahol „anya-alakulatunk”, az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár meghívására vettek részt bajtársaink a hagyományos Ejtőernyős Bálon. Alább következik rövid, képes beszámolónk.

Mint kiderült, legutóbb jól sejtettük, március 23 után újra meghívást kaptunk Szolnokra, ezúttal az Ejtőernyős Bálba. Feladatunk megtiszteltetés, igazi elismerés volt, hiszen az egyeztetés alapján hagyományőrzőink sorfala fogadta az eseményre érkező meghívott vendégeket, majd ezt követően mi is könnyítettünk felszerelésünkön és csatlakoztunk a báli forgataghoz.

Az esős idő ellenére pontosan érkeztünk meg az MH 86. Helikopterbázishoz, ahol gyors tájékozódás után kialakítottuk a fogadás sorrendjét. Hagyományőrzőink sorfala az előtérben az egyik, míg a házigazda, Sándor Tamás dandártábornok úr, felesége, és Nagy „Bruce” László főtörzszászlós a másik oldalon fogadták a vendégsereget.

 Felállt a fogadóbizottság

Hagyományőrzőink sokféle egyenruhái bemutatták a magyar katonai ejtőernyőzés évtizedeit az 1938-ban felállított első alakulattól, a NATO-csatlakozás előtti 1998-as évig. Így látható volt a jogutód alakulat névadója, vitéz Bertalan Árpád idejében „divatos” ejtőernyős egyenruha, az 1970-es 1980-as évek ikonikus álcaruhás felderítője, az 1990-es évek elején létrehozott kettős rendeltetésű szakasz kísérleti egyenruhájában szolgáló katona és természetesen az 1990-es évek végének jellegzetes „rábamintás” egyenruhát viselő mélységi felderítője, mind korhű fegyverekkel, teljes felszerelésben. A sort Baráti Körünk vezetője zárta, a hagyományőrzőink által kifejezetten ilyen alkalmakra kialakított formaruhát viselve.

Száz éve a felhők közül a Hazáért!

Az érkező vendégek láthatóan nagy örömmel vették szemügyre a szokatlan fogadóbizottságot, sok veterán, egykori mélységi felderítőnek és ma aktív katonának is ismerős volt az egykor viselt egyenruhák egyike-másika, házigazdánk is örömmel nosztalgiázott velünk, hiszen katonai szolgálatát az általunk bemutatott álcaruhákban kezdte meg ő is.

Hagyományőrzők sorfala

Hagyományőrzőink számára nagy megtiszteltetés volt látni azokat az ismerős arcokat, akiknek segítségével, engedélyével, hozzájárulásával idén ötödik éve igyekszünk méltó emléket állítani a magyar katona ejtőernyőzés történetének jelentős alakjai előtt. shihan Furkó Kálmán ezredes úr biccentése, Keresztúri László ezredes úr hátba veregetése, kézszorítása és még megannyi sok-sok veterán köszöntése biztosított minket arról, szívesen látott vendégek vagyunk a bálban.

Baráti Körünk vezetője Varga Zsolt őrmester Keresztúri László ezredes úrral

Az utolsó érkezők köszöntése után hagyományőrzőink letették fegyvereiket, felszerelésüket és elvegyültek a báli sokaságban. Minden percben megállítottak minket egy köszöntésre, gratulációra vagy kérdésre, rengeteg történetet ismertünk meg és bizony kérések is elértek hozzánk.

Ilyen kérés volt Bacsa Lajos veterán mélységi felderítőé is, aki 1979 és 1981 között szolgált Szolnokon és 1980. augusztus 20-án ugrott a Duna felett. Keresi azokat a katonatársait, akikkel közösen húztak surranót és együtt hajtották végre az emlékezetes ugrást. Egy csoportképet is mellékelünk.

Fénykép a múltból - aki felismeri magát, jelentkezzen!

Az este gyorsan, vidáman telt, asztalunkhoz varázslatos módon újra és újra boros üvegek érkeztek, melyeket minden alkalommal egy barátságos intés kísért a teremből innen, vagy onnan. A kezdeti zavarunk így feloldódott és az „elsőbálozók” hamarosan együtt énekelték a jól ismert dalokat, együtt tapsoltak mikor ismerős nyert a tombolán és nevetve elevenítették fel az öt év közös munka alatt megesett vicces történeteket.

Báloznak a hagyományőrzők

A bál azonban lassan véget ért, így mikor éjfélt ütött az óra, mi is útnak indultunk szállásunk, az MH Béketámogató Kiképzőközpont felé, ahol három bajtárs gyors regisztráció után álomra is hajthatta zúgó fejét. Innen is köszönjük a vendéglátást a Kiképzőközpont személyzetének, akik mindenben segítségünkre voltak! Sofőrünk, aki vitézül ellenállt a legravaszabb kínálásnak is és parancsnokunk ezt követően haza indultak, hogy a húsvét már a családi körben találja őket.

Másnap reggel az utolsó hagyományőrzők is elhagyták Szolnokot, olyan élményekkel gazdagodva, melyek a szó igazi értelmében megtiszteltetést jelentenek. Köszönjük a szervezőknek, barátainknak a Dandárnál, hogy megosztották velünk ezt az alkalmat, együtt dolgozhattunk, együtt ünnepelhettünk!

Indulás előtti csoportkép a házigazdával, Sándor Tamás dandártábornok úrral

További képek ITT tekinthetőek meg!

- Kiss Dávid -