A Csend Harcosai megszólalnak

2018. január 18. 13:07 - SFBlogger

Tanulmányi út és megemlékezés – Baráti Körünk látogatása a HM Hadtörténeti Intézet- és Múzeumban

Kedves Barátaink!

Baráti Körünk tagjai 2018. január 13-án, és 14-én is ellátogattak a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budai Várban található épületébe, hiszen ott a 75 esztendővel ezelőtt a Don folyó partján megkezdődött szovjet offenzívában felmorzsolt magyar királyi 2. honvédhadsereg harcaira emlékezve különleges programok, és ingyenes belépés várta az érdeklődőket. A tanulmányi utat megemlékezéssel is egybekötöttük, hiszen a múzeum előtti Kapisztrán téri területen a köznyelvben csak egyszerűen „2. hadsereg” néven ismert magyar alakulatot alkotó magasabb egységek emlékpontjainál elhelyezhettük a megemlékezés mécseseit is.

26685109_812299192311981_7673355229786201609_o.jpgA behavazott Kapisztrán tér és az emlékpontok

Január 13-án esős, hideg idő fogadta hagyományőrzőinket a Budai Vár sokat látott falai között, ám ez nem tántorította el őket a délutáni múzeum-látogatástól. Nagy örömmel láthattuk, hogy a Kapisztrán tér, melyet a Múzeumok Éjszakáján olyan sokszor szeltünk át kiállítókként, haditechnikai kiállítóhellyé alakult át. Az érdeklődők megtekinthették a szovjet, és magyar felek technikai eszközeit, melyek 75 évvel ezelőtt néztek farkasszemet egymással a Don partján.

26756509_812299255645308_8955261720888299247_o.jpgHófedte T-34/85 harckocsi a Kapisztrán téren. Ma már csak látványos mementó

Külön öröm volt a találkozás a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjaival, akikkel számos alkalommal dolgoztunk együtt rendezvényeken. Bajtársaink a világháborús magyar katona egyenruháját, felszerelését mutatták be az érdeklődőknek, így téve teljessé a képet.

A délutáni látogatás során Baráti Körünk tagjai munka közben figyelhették meg Dr. Baczoni Tamás, és Soós Péter őrnagy uraknak, a Hadtörténeti Múzeum munkatársainak működését, ami szintén nagy örömet jelentett, hiszen a két szakember rengeteget segített Baráti Körünknek szakmai tanácsokkal, megértő türelemmel, szervezési kérdésekben, rendezvények kapcsán, és nem utolsó sorban az ország több pontján megrendezett teljesítménytúrákon, hagyományőrző rendezvényeken is sokszor találkoztunk már. Biztosak vagyunk benne, és nagyon reméljük, hogy ez a januári találkozás csak a kezdete volt az idei közös munkának!

26757065_812299452311955_4770085309097689006_o.jpg1905/08M  8cm-es tábori ágyú a Hadtörténeti Múzeum előtt

Másnap, január 14-én újra „lecsapott” kis csapatunk a Várra, ahol ekkor erős hóesés fogadta hagyományőrzőinket, megteremtve az igazán autentikusnak ható hangulatot, bár ahogy gyorsan megegyeztünk, ez a kis havazás semmiben nem hasonlítható a 75 évvel ezelőtt, napra pontosan ekkor meginduló szovjet offenzívát megelőző állapotokhoz. Ahogy Legeza János vezérőrnagy, a VII. hadtest megbízott parancsnoka egykorú naplójában írta:

„A megpróbáltatás kezdetén vagyunk, könyörögtem a jóságos Istenhez, hogy a harcban erősítsen és vezessen minket.”

A technikákra telepedett hótól igazán hangulatos kiállítás során megcsodálhattuk a 40M Nimród önjáró légvédelmi gépágyú mellett a szovjet T-34/85 harckocsit is, ahogy láthattuk a német PAK 40 páncéltörő ágyút, vagy épp a 120mm-es szovjet nehézaknavetőt is, de más okkal érkeztünk. A felállított emlékpontok között keresgéltünk. Zászlóaljak, ezredek, hadtestek és hadosztályok nevei között kutakodtunk. Másoknak talán csak számok, de számunkra hús-vér emberekkel feltöltött alakulatok voltak. Végül a jégbe fagyott emléktáblák között megtaláltuk amit kerestünk: 43. miskolci gyalogezred.

26685943_812299288978638_6707448640503196182_o.jpg40M Nimród önjáró légvédelmi gépágyú a Hadtörténeti Múzeum udvarán

Az alakulat semmiben nem különbözött a 2. magyar hadsereg többi alakulatától. Katonái fáradtan, éhesen, leváltásra várva remélték a szebb jövőt, míg a szovjet gőzhenger meg nem indult velük szemben a Marki-völgyben. Ám ez az alakulat, sok másikkal szemben nem futott szét, nem roppant össze, lábát megvetve harcolt, biztosítva a sokáig az ellentámadásra is alkalmasnak tartott terepszakaszt. Az ezred végül kiegészülve más alakulatokkal, rendezetten, folyamatos harcban hátrálva kezdte meg visszavonulását. A harcfegyelem fenntartásában oroszlánrész jutott parancsnokuknak, a kelti frontra tapasztalatszerzésre kivezényelt Szügyi Zoltán ezredesnek, a pápai ejtőernyős alakulat parancsnokának. Az általa vezetett alakulat emlékpontjánál gyújtott mécsesünk emlékeztetett a magyar királyi 2. honvédhadsereg kötelékében harcoló maroknyi ejtőernyős katonára, akikről Kiss Dávid bajtársunk január 12-én megosztott írása bővebben mesél.

26677805_812299585645275_2121076639797818193_o.jpgMécses ég a hősiesen kitartó 43. gyalogezred emlékpontján.

A mécses meggyújtása után utunk a múzeumba vezetett, ahol csak a ruhatárig jutottunk, amikor ismerősbe botlottunk. Az előző naphoz hasonlóan ekkor is rá kellett döbbennünk, hogy az idén öt éve működő Baráti Körünk bizony híres (hírhedt?) szervezetté vált. A karjelvényünk láttán látogatók, az arcunk kapcsán hagyományőrzők, barátok, ismerősök állítottak meg minket egy szóra. Nagy örömmel láttuk, hogy rajtunk kívül sok másik hagyományőrző bajtárs is megjelent civilben a múzeumban, tanulással, vagy „tematikus kikapcsolódással” töltve az időt. Gyorsan meghívást is kaptunk a Fegyvertár megtekintésére, amire csak vezetett túrák során volt mód, így a túra indulásáig a múzeum állandó kiállításait vettük szemügyre, nagy hangsúllyal az 1950-es évekre, hiszen ez az a korszak, aminek kapcsán nekünk is sok tanulnivalónk akadt. Nagy örömünkre itt is találkoztunk ismerősökkel, konstatálhattuk, hogy nem csak a világ kicsi, de a „militarista szakma” is igen szűkös ahhoz, hogy valaki valakivel ne ismerkedjen meg az évek során. A Rákosi-kor katonai relikviáinak, egyenruházatának tanulmányozását, és az eszmecserét csak az idő múlása szakította félbe, így időben meg is jelentünk a Fegyvertár előtt.

26678028_812299408978626_8486110841756677976_o.jpgTúl kevés, túl későn - német PAK 40 páncélelhárító löveg

Népes csoportunkat Fodor Gergő múzeumi tárlatvezető kalauzolta körbe, nagy szakmai felkészültséggel. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezen sorok írója Gergőt még az egyetemi időkből ismeri, ahol sokszor közös téma volt a katonai hagyományőrzés, így örömmel láttuk egymást ismét, ám amikor megkezdődött a foglalkozás, nem csak egy régi barátot, de egy nagybetűs SZAKEMBERT láttunk dolgozni. Hagyományőrzőként nem ismeretlen számunkra az a helyzet, amikor közönség előtt kell beszélni, fegyvereket, történelmi korszakokat bemutatni, mindezt úgy, hogy a közönség lehető legtöbb tagja élvezze is amit lát, hall, tapasztal. Ám az itt látott előadás teljesen más színvonalat képviselt, mint amit eddig tapasztaltunk. Gergő úgy kalauzolta igen nagy méretű, és változatos összetételű csoportját a magyar fegyverkultúra évszázadain keresztül, hogy a végére az oda belépő emberek egy csapatot alkottak. A sokfelől érkező látogatók megosztották egymással tapasztalataikat, együtt, játszva tanultak a volt katonák, a fiatalok, anyukák, apukák, gyerekek, és a hagyományőrzők. A tárlatvezetőnk egyforma lelkesedéssel tudott beszélni a Honfoglalás-korának szablyáiról, és a Kalasnyikov-fegyvercsalád tagjairól is. Minden témához akadt egy anekdota, egy vicces beszólás, vagy egy kevésbé ismert történelmi tény.

Az interaktív tárlatvezetést lezáró taps után Gergőhöz csapódtunk, akivel bejártuk a múzeum I. és II. világháborús kiállításait, egyéb tárlatait is, így teljessé téve az élményt. Valahol 1848 környékén búcsúztunk el egymástól, de nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtjük, amit nála tanultunk fegyvertörténet, és emberség terén egyaránt.

p_20180114_112606.jpgKilátás a sokszor ostromolt Budai Várból

Összegezve Baráti Körünk tagjai 2018. január 13 és 14-én ismét megtapasztalhatták, milyen érzés látogatóként részt venni egy megemlékezésen, fejet hajthattak a Donnál megsemmisült magyar királyi 2. honvédhadsereg katonái előtt, sokat tanulhattak a Hadtörténeti Múzeum felkészült munkatársaitól, és így feltöltődve, felkészültebben vághatnak neki a 2018-as év feladatainak.

Köszönjük a HM HIM minden munkatársának, a hagyományőrző bajtársaknak, és barátainknak, hogy létrehozták ezt a színvonalas megemlékezést, külön gratulálunk Soós őrnagy úrnak és csapatának a Fegyvertár kiváló koncepciójáért, és biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben még örömmel térünk vissza a „Hadiba” látogatóként, vagy ha az élet úgy hozza, kiállítókként is.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felderitokblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr313585579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A Csend Harcosai megszólalnak
süti beállítások módosítása