Kedves Barátaink!

Ma egy rendkívül különleges személlyel készült interjút szeretnénk veletek megosztani. Tiborral a 2017. augusztus 5-én megrendezésre került II. 88-as találkozón beszegettünk először és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy megkeresem egy interjúval. Nem tudom elégszer megköszönni, hogy elfogadta a felkérést. A kedves olvasóknak jó szórakozást kívánok!    

Felderítők Blogja: - Mikor kezdted a katonai pályát, illetve melyik alakulatnál?

Vári Tibor: - 1987-ben végeztem tábori-tüzér szakon. 1987-2003 között tüzér beosztásokban teljesítettem szolgálatot.  Üteg első tiszt, tűzszakasz parancsnok, valamint parancsnoki szakaszparancsokként dolgoztam. 1992-ben kerültem kiválasztás után a 88. LMZ kiképző század állományába, mint páncéltörő.

Hallgatóként

F. B.: - A horvátországi háború ekkor tört ki, milyen feladatokat kaptatok?

V. T.: - Meghatározott időben és helyen 7 hónapot töltöttem feladatok ellátásával, melynek jellege nem publikus. Életem első harcparancsát ebben az időben kaptam meg.

F. B.: - Milyen volt a váltás, mikor a 88. Légimozgékonyságú Zászlóalj megalakult?

V. T.: - Nagy tisztességnek éreztem, hogy az alakulat kiválasztó elbeszélgetésén egy számomra új világba csöppenhettem. Sokat tanultam és tapasztaltam. Kiemelkedő hozzáadott értékként azt jelölném meg, hogy a kreativitás, és az új harceljárás módok kidolgozása, valamint rendszerbe illesztése zökkenőmentesen ment. Mindenki szakmai tudására támaszkodott a parancsnok. Emberséges irányítása mellett a szakmai keretek kitöltéséhez teljes szabadságot kaptunk. Erre az időre nyúlik vissza a „bevetésre kész” köszönés bevezetése, melyet én találtam ki.

 A MH 88. Légimozgékonyságú – Gyorsreagálású Zászlóaljának, Támogató századának nem hivatalos karjelzése

F. B.: - Milyen eszközöket kezeltetek a Támogató századnál?

V. T.: - Támogató század egy aknavető, egy légvédelmi-tüzér, valamint egy vegyes páncéltörő szakaszból állt. Eszközök 82mm. av. SZPG-9 állványos gránátvető, 9M111. Későbbiek során elsőként kaptuk meg a 9K115–2, melynek harcászati és rendszerbe állító feladatát önállóan hajtottam végre.

Gránátvetővel a Besenyszögi úti laktanyában

F. B.: - Milyen volt a légkör a századon belül? Valamint hogy tudtatok együtt dolgozni a zászlóalj többi alegységével?

V. T.: - A fegyvernemi sovinizmus mindig jelen volt. Nyilván vicces keretek között. Maga a tűzerő dinamizmus és hatékonyság jellemezte a támogató század ütőerejét. Más századokkal a szakmai kapcsolat és együttműködés hibátlan volt. Támogattuk bajtársainkat. Olyan éleslövészeteket hajtottunk végre melyek legendásak és megismételhetetlenek voltak. Tisztelete volt a „hangszereknek”. Csodálatos élményeket éltünk át. Volt olyan év, amikor 12 hónapból 4 hónapot töltöttünk helyőrségben, sokat tanultunk más századoktól. Igazi csapat volt.

Bajtársak között

F. B.: - 1996-ban a Béketámogató Kiképző Központ a zászlóaljhoz került. Dolgoztál ott, illetve szolgáltál külföldi misszióban?

V. T.: - Béketámogatók munkájában vettem részt. BEKK. -hez jelentkeztem. Folyamatosan vettem rész békemissziók felkészítésében. Két alkalommal szolgáltam egy-egy évet misszióban. Az első missziómat Forces Commanderi dicsérettel, a másodikat Miniszteri kitüntetéssel zártam.

Vidáman a BEKK-ben

Komolyan Sínán

F. B.: - Találkozták külföldi katonákkal a 88-as pályafutásod során?

V.T.: - Természetesen. Gyakorlatokon. Később civilként 27 ország bejárása után több konfliktus zónában dolgoztam együtt más nemzet katonáival.

Amerikai katonák társaságában

F. B.: - Mit szerettél leginkább csinálni a zászlóaljnál? Mit tartasz a legmeghatározóbb élményednek?

V. T.: - Mit szerettem leginkább? Mindent. Szakmai feladataimat korlátok és határok nélkül. Ez volt a legjobb. Élmény? Természetesen a köszönés elfogadása. Volt egyszer egy éleslövészetünk. Keresztúri ezredes Úr egyik este behívott magához. „Vári uram! Meghívtam a harckocsizó tanszék hallgatóit holnapra, a vegyes-páncéltörők lövészetére. Szeretném, ha elámulnának!”
Aznap este egy dinamikus lövészetet tervezve egy begyakorlással végrehajtottunk egy szimulációs lövészetet élesben. Maga a látvány és élmény a csapat mozgása dinamikája és tűzcsapása a páncéltörés csúcsát adta vissza. Három tűzcsoport egymás fedezete mellett akkor és ott csodát hajtott végre. Emlékszem Keresztúri Úr szavaira. „Tibor ma történelmet írtunk”. A 88-asok megtették sok esetben, de ez a nap a miénk volt. Feledhetetlen élmény. A harckocsizók annyit mondtak, velük nem lennének szemben.

F. B.: - Köszönjük szépen az interjút, és a szolgálatot!

 A tüzér főtörzsőrmester bevetésre kész!

 Képek forrása:
- Baráti Kör archív
- Vári Tibor archívuma (magántulajdon)

- Berkesi Balázs -