A Csend Harcosai megszólalnak

2017. november 16. 21:22 - SFBlogger

Az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljának és jogelőd szervezeteinek rövid története

Kedves Barátaink!

Berkesi Balázs hagyományőrző őrvezető bajtársunk írása következik, melyben bemutatásra kerül Az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljának és jogelőd szervezeteinek rövid története. Az itt olvasható cikk képezte alapját bajtársunk 2017. November 11-én a felderítők napján Egerben, a Dobó István laktanyában, veterán egri mélységi felderítők előtt megtartott megemlékező beszédének. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

A Magyar Honvédség 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljának története majd 70 éve kezdődött! Számtalan küzdelem, sok verejtékes munkával töltött év, siker okozta öröm és veszteség miatti bánat kísérte el a csapatot hosszú utazása alatt. Ennek az alakulatnak rövid történetét szeretnénk nektek most átadni.

A kezdet és vándorlás évei

A zászlóalj jogelődje az 1949 tavaszán felállított 1. Páncélos Felderítő Zászlóalj volt Piliscsabán. A csapat az esztergomi 1. Páncélos Hadosztály önálló felderítő zászlóalja volt, amit a 2. Önálló Gépesített Zászlóalj alakított meg. Az 1950-es évek erőltetett haderőfejlesztése, valamint a sorozatos átszervezések következtében azonban a zászlóalj további költöztetéseknek nézett elébe.

1949 októberében az 1. Páncélos Hadosztály Parancsnokság átalakult 7. Gépesített Hadosztály Parancsnoksággá (Pf. 6417) és mintegy „megörökölte” a páncélos felderítő zászlóaljat, ami megkapta a 83. Felderítő Zászlóalj hadrendi számot és a Pf. 6324 fedőszámot, valamint a korábbi esztergomtábori helyőrségből, Pétervásárra diszlokált. 1950 novemberében egy újabb költözés, ezúttal Miskolcra. Az új állomáshelyen a 83. zászlóalj állománya a hadosztály közvetlen 12. Felderítő Zászlóalj (Pf. 1183) létrehozásában segédkezett. 1952-ben a zászlóalj aztán ismételt helyőrségváltásban vett részt, ezúttal már Esztergomba. Az „50-es évek” rohamléptékű haderő fejlesztésének egyik következménye volt a folyamatos vándorlás a helyőrségek között. Azonban ez 1953-ra véget ért.

23574336_1633479383369190_1553408603_n.jpg Kiss Dávid hagyományőrző őrvezető, mint "csapatfelderítő az '50-es évek”-ből Fotó: Rácz Tünde

A hadsereg felduzzasztása és fejlesztése hatalmas terhet rótt a magyar gazdaságra, ami miatt esedékessé vált a haderő részleges leépítése. Ezt az is segítette, hogy rendeződött Jugoszláviával az 1949 óta tartó feszült viszony. A haderő leépítése a zászlóaljat annyira nem érintette, de 1956 szeptemberében Esztergomból Gyöngyös helyőrségbe kellett diszlokálnia és a 4. Gépesített Hadosztály alárendeltségébe került. (Ez később szerencsés döntésnek bizonyult.) Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a zászlóalj itt élte át.

A 1957 tavaszán megkezdődött haderő újjászervezése, mert szabadságharcot leverő Szovjet Hadsereg a Magyar Néphadsereg számtalan alakulatát lefegyverezte és szétkergette, továbbá folytatni kellett a forradalom előtt megkezdett haderő átalakítást. Több hadosztály parancsnokságot felszámoltak felderítő alegységeivel együtt ebben az időben, de a 4. Gépesített Hadosztály Parancsnokság állományából létrehozták a 4. Gépkocsizó Lövészhadosztály Parancsnokságot és a korábbi 83. Felderítő Zászlóaljból felállították a hadosztály közvetlen 24. Felderítő Századot, ami az akkor újonnan bevezetett rendszer szerint az MN 6324 fedőszámot kapta.

Az 1957 utáni átmenti időszak végét 1962 ősze jelentette, amikor az MN hadosztály közvetlen felderítő alegységeit zászlóaljakká szervezték át. 1962. november 1-én a 4. Gépkocsizó Lövészhadosztály Parancsnokság alárendeltségében, akkor már Hatvan-Nagygombos helyőrségben állomásozó 24. Felderítő Századból, Felderítő Zászlóalj lett (változatlan fedőszám alatt), majd a következő év szeptember 1-én a diszlokációja Egerre változott.

Az Egri 44 év

Az új helyőrségben a zászlóalj az MN 3855-ös fedőszámot kapta. A csapat a nagy múltú Dobó István Laktanyában kerül elhelyezésre. Ahol több mint négy évtizedet töltött el. A zászlóalj hosszú egri tartózkodása alatt szinte eggyé vált a várossal. Több visszaemlékezés szerint, a felderítő katonák jó viszonyt ápoltak a várossal és annak katonai középiskolájával is.

23635212_1633479153369213_922452871_n.jpgA későbbi Dobó István-laktanya valamikor a 20. század elején

1962 októberétől a zászlóalj az MN tartalékos felderítő tisztjeinek, ki és továbbképzését látta el, illetve 1966. november 1-én egy Felderítő Kiképző Központtal egészítették ki a zászlóaljat. 1963-ra egy mélységi felderítő század is felállításra került csapaton belül, ami az elkövetkező évtizedekben több ezer ejtőernyőst képzett ki.

23574357_1633479140035881_717737184_n.jpg Egri felderítő hallgató század ejtőernyős képzésen valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején

A többi hadosztály közvetlen felderítő zászlóaljhoz képest kicsit lemaradva, de a 70-es évek elejére a 4. Gépkocsizó (1975 decemberétől Gépesített) Lövészhadosztály alárendeltségében működő egri felderítő zászlóalj egy rádiótechnikai alegységgel, majd rádió felderítő századdal is kibővült. A zászlóalj alegységeit az idő során többször átszervezték, illetve modernizálták, de a csapat végig Egerben maradt. Alárendeltségében nem történt sok változás 1987-ig, amikor a zászlóalj közvetlenül ceglédi 3. Gépesített Hadtest Parancsnokság alá került. A csapat híres volt a hegyi képzéseiről, aminek részét képezte a sí kiképzés, valamint a mélységi felderítők felkészítésében való jártasságukról. Az ejtőernyős kiképzés alapjait Szolnokon, még a bonyolult terepre való ugrást, a verpeléti gyakorlótéren hajtották végre.

23574379_1633479166702545_1209086272_n.jpgMélységi felderítők síkiképzésen (illusztráció)

Számtalan kiváló felderítő tisztet adott a zászlóalj a hadseregnek, többen kezdték tanuló éveiket, illetve pályájukat Egerben. Furkó Kálmán nyugalmazott ezredes, az MN 3100, illetve későbbi MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóaljának legendás testnevelő tisztje, valamint zászlóalj parancsnokhelyettese sorkatonai szolgálatát is a 24-eseknél töltötte, ahol elmondása szerint életében először síelt és itt ismerkedett meg az ejtőernyőzéssel. Murinkó Attila alezredes úr, aki az 1990-es években az elsők között járta ki az Egyesült Államok Hadseregének RANGER iskoláját, szintén a zászlóaljnál szolgált, ahogy Ádám Barnabás ezredes is, alegység parancsnoki beosztást töltött be.

23574390_1633479726702489_291041218_n.jpgA 24-esek Csapatfelderítő Századának katonái a 90-es években, középen Ádám Barnabás (jelenleg ezredes)

A rendszerváltást követően több változás következett be az alakulat életében. A hidegháború vége, az új geopolitikai helyzet, valamint a Magyar Köztársaság jövőbeli nyugati integrációja miatt szükségessé vált egy hosszú távú haderőreform, ami magába foglalta az (1990. március 15-től) Magyar Honvédség átalakítását. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ország gazdasága nem képes fenntartani egy nagyméretű tömeghadsereget (amire a fenti okokból kifolyólag már nem volt szükség) és egy kisebb, szerződéses, valamint hivatásos katonákból álló profi haderőre kell áttérni. Ebben az átalakulásban a 24. Felderítő Zászlóalj is részt vett.   

 1990-ben a zászlóalj felvette az egri várvédő hős, Bornemissza Gergely nevét és azt azóta is büszkén viseli azt (MH. 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj – MH. 24. BGFZ).

23600309_1633482176702244_212419248_o.jpgA MH 3. Katonai Kerület, később Gépesített Hadosztály Parancsnokság karjelzése (1993-2000)

1992 januárjára az 5. Hadsereg Parancsnokság megszűnésével és Szárazföldi Csapatok Parancsnokságává való átalakulása után, a korábbi 3. Gépesített Hadtest, 3. Katonai Kerület Parancsnoksággá szervezték át. 1995-ben ez 3. Gépesített Hadosztály Parancsnoksággá alakult és így a zászlóalj 2000-ig Cegléd alá tartozott.

23627477_1633483613368767_23029506_o.jpgA MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj csapatkarjelzésének nem hivatalos, hímzett változata (1993-2007)

1996-ban egy második mélységi felderítő századot állítottak fel a zászlóaljban, amit azonban 1998-ban felszámoltak. A Magyar Honvédséget érintő sorozatos megszorítások, az egri felderítőknél is érezhető volt. Lényeges volt a 90-es évek folyamatos haderő átalakulása kapcsán, hogy 1990-ben még négy felderítő zászlóalj volt az MH kötelékében, azonban 1997-re már csak kettő, a 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj (amit hadműveleti rendeltetésre tartottak fenn) és a 24. BGFZ működött. A Bornemissza gyakorlatilag az utolsó harcászati (régies kifejezéssel csapatfelderítő) felderítő zászlóalj lett, amit csak fokozott az a tény, hogy a 2000-es évek elején a dandárok, majd könnyű-lövész zászlóaljak felderítő alegységei is megszűntek. 2004-ben a sorkatonaság felfüggesztésével a BGFZ is áttért a teljes egészébe szerződéses és hivatásos állományra, illetve a MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj, Különleges Műveleti Zászlóaljjá való alakulása után a Magyar Honvédség utolsó felderítő alegységeként folytatta tovább. A csapat fontos érdemeket szerzett a délszláv-válság kezelésében, a HUMINT (Human Intelligence) képesség kialakításában, különböző NATO missziókban, kétoldalú gyakorlatokon való szerepvállalásokkal, katonai sport, illetve járőrversenyeken való előkelő helyezésekkel, valamint a személyi állományának „Rohamlövész”- tanfolyamban való részvételével.

23602275_1633479170035878_374708765_n.jpg"Bornemisszás" felderítők BTR harcjárművel, valamikor az ezredforduló környékén

A debreceni költözés és az újrakezdés

A számtalan szakmai siker ellenére 2007-ben a zászlóalj Debrecenbe volt kénytelen diszlokálni, ahol csökkentett létszámmal, illetve képességekkel, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár, kötelékzászlóalja lett. A költözés miatt több tapasztalt szakember elhagyta a zászlóaljat és leszerelt. Számtalan katona a mai napig fájdalmas emlékként éli meg a költözést. Egy beszélgetés során egy volt felderítő elmondta, hogy egy külföldi misszióból visszatérve, megdöbbenve értesült arról, már Debrecen helyőrségbe fognak hazatérni.

Ettől függetlenül el kell mondanunk, hogy a Magyar Honvédség utolsó felderítő alakulataként a mai napig működik, és a 24. BGFZ hűsséggel védelmezi Magyarország lakosságát, valamint alaptörvényét. Személyi állománya Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumban nagy szerepet tölt be, ahogy a különböző katonai sporteseményeken, teljesítmény túrákon szintén jól szerepelnek. Külföldi békefenntartó missziókban még mindig sok BGFZ-s katonai teljesít szolgálatot és a büszkén viselik a zászlóalj karjelzését itthon, és külföldön egyaránt. Hagyományőrző tevékenységünk során többször voltunk együtt a zászlóalj tagjaival és óriási megtiszteltetésként érezzük, hogy különböző megemlékezéseken, rendezvényeken, valamint teljesítmény túrákon találkozhattunk.

23600790_1633479440035851_1168665313_o.jpgAz 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj díszőre a Szent László Hadosztály hagyományőrző díszelgő katonájával, a letkési megemlékezésen (2017) Fotó: Berkesi Balázs  

2017. november 11-én Eger városában a zászlóalj veterán katonái meghívására részt vettünk az általuk szervezett megemlékezésen, amit a hajdani Dobó István laktanyában és az Eszperantó sétányon felállított kopjafánál tartottak.

23602014_1633479156702546_1759878787_n.jpgBaráti Körünk tagsága a laktanya kapujában

Az előbbi helyszínen csapatunk két tagja, Gáspár Péter szakaszvezető és Pap Attila hagyományőrző felderítő díszőrséget adott, valamint személyesen én, a laktanya és a felderítő zászlóalj történetéről mondtam egy rövidebb beszédet. A kopjafánál a MH 86. Helikopterbázis díszalegysége, csapatunk parancsnokának Varga Zsolt őrmester bajtárs és egyik veterán tisztesünk, Varga János őrvezető bajtárs kíséretében, elhelyezte Baráti Körünk koszorúját. A csapatunk számtalan zászlóaljban szolgált sorkatonával, hivatásos tiszthelyettessel, tiszttel találkozott és sok emléket osztottak meg velünk. Nagy megtiszteltetés volt részt venni az eseményen, nem tudjuk elégszer megköszönni a szervezőknek a meghívást!

2018. január 1-én aztán egy újabb változás következett be: A csapat ismételten önálló szervezet lett és zászlóaljból, ezreddé vált.

A Magyar Honvédség 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezrede 2019 áprilisában ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. A magyar fegyveres erők egyik, hanem a legrégebbi alakulata immár, ami fennállása során annyi feladatot teljesített, hogy felsorolni is hosszú lenne. A jövőben sok kitartást, és sikert kívánunk neki!

23619157_1633479173369211_1818826898_n.jpgA kopjafa az Eszperantó sétányon

Források:

- Somkutas Róbert: Álcaruhában, Fejezetek a hadműveleti-harcászati és csapatfelderítés történetéből (1945-2000), Zrínyi Kiadó, 2014.
- Turcsányi Károly- Hegedűs Ernő: A légideszant II., ejtőernyős-, helikopteres- és repülőgépes deszantok a modernkori hadviselésben (1945-2010), Puedlo Kiadó.   
- A Magyar Televízió Manőver c. katonai magazinja 1997-1998.
- Veteránok visszaemlékezései
- http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek/h/hatvanas_ezred_utca (2017.10.22)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felderitokblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr7713285413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A Csend Harcosai megszólalnak
süti beállítások módosítása