Kedves Barátaink!

Már megszokott lehet, hogy blogunk foglalkozik fegyverbemutatókkal is, hiszen hagyományőrző tevékenységünk során ezek az eszközök képezik (természetesen hatástalanítva) a legnagyobb érdeklődés tárgyát veterán katonák, civil érdeklődők, és a fiatalok körében egyaránt. Az AMD-65 géppisztoly/gépkarabély, valamint az RPD golyószóró bemutatása után most azonban az atomháborús Hidegháború kora után a II. világháború vészterhes napjaiba tekintünk vissza, amikor a Karabiner 98 kurz ismétlőpuskák (röviden csak Kar. 98k) uralták a csatateret a keleti fronton, és nyugaton egyaránt.

Karabiner Kar. 98k ismétlőpuska Baráti Körünk gyűjteményéből

Az 1935-ben rendszeresített fegyver igen gazdag történelmi múltra tekinthetett vissza születésekor is, hiszen az I. világháború harctéri tapasztalatait ötvözték a már kiforrott Mauser-rendszerrel, azaz a forgó tolózáras, központi gyújtású lőszerhez tervezett, több darab szerelt lőszert befogadó középágy-táras rendszerrel, mely a 19. század végén forradalmi „gyorstüzelő” fegyvernek számított a korábbi elöltöltős, és gyútűs rendszerekhez képest.

 Természetesen nem a Mauser-testvérek (Paul és Wilhelm Mauser) voltak az egyedüliek akiknek ez a műszaki megoldás eszükbe jutott, ám ők voltak az egyedüliek, akik a fegyver mellé saját lőszert is terveztek, és gyártottak, ez pedig, valamint a minőségi alapanyagok felhasználása, monopolhelyzetbe hozta a testvéreket. Ilyen háttérrel könnyű volt valóban minden résztvevő számára előnyös állami megrendelésekhez jutni.

Cikkünk főszereplője azonban nem egy egyszerű lábjegyzet a Mauser-cég történetében, hanem talán egyik legismertebb termékük, hiszen filmek, és videojátékok tucatjai „foglalkoztatták” a legendás fegyvert, nem is beszélve a spanyol polgárháborútól kezdve a délszláv háborúkon át a mai fegyveres harcokig bezárólag számos konfliktust.

A fegyver zárszerkezete

A Mauser Karabiner 98 kurz, azaz a Mauser cég 98-as karabélyának „rövid” változata 1935-ben robbant be a köztudatba, mint a Wehrmacht, azaz a hitleri Németország hadseregének általános egyéni lőfegyvere, és ezzel a kilenc fős lövészrajok legelterjedtebb tűzfegyvere. A fegyverhez rendszeresített 7.92×57mm Mauser lőszer ma is kedvelt vadászpuska-lőszer, ám a két világháború között olyan országok hadseregei rendszeresítették, mint például Spanyolország, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, vagy Lengyelország. Érdekes módon ezek az országok mind-mind kapcsolatba kerültek valamilyen módon Németországgal is, de ez inkább a történelem iróniája lehet, mint a rendszeresített puskalőszer hatása.

Az alap fegyver öt töltény befogadására képes puska, melynek íves csapóirányzéka 2 000 méterig kalibrált, ám a célzott lőtávolság nem haladja meg az 500 métert. A puskára kisebb módosításokkal távcső is szerelhető, megduplázva ezzel a célzott lőtávolságot is.

Íves csapóirányzék

A puskába a forgó tolózár teljes elfordítása, és hátrahúzása után lehet betölteni egyesével, vagy egy töltőléc segítségével az öt darab lőszert, majd a zár előretolásával, és teljes elfordításával tehető tűzkésszé. A zárszerkezet mögött található nagyméretű biztosító teszi lehetővé a fegyver töltött állapotban való biztonságos hordozását is. Amennyiben a biztosítókar balra néz, a fegyver tűzkész, az elsütő billentyű elhúzása után megtörténik a lövés. Az üres töltényhüvelyt a forgó tolózár fentebb leírt működtetése üríti a fegyverből, majd az előretolás tölti csőre, és reteszeli újra a puskát, amit így minden lövés után manuálisan kell felhúzni.

Az 1941-es gyártású, immár hatástalanított darab nyitott töltényűrrel

A fegyverhez rendszeresítésre került egy szurony is, melyet a cső alá rögzítve a katona a közelharcban, vagy a lőszerkészlet kifogyta után is használható harceszközt kapott.

Magyra vonatkozása az eszközöknek a II. világháború vége kapcsán, pont az ejtőernyőseink történetében van, ugyanis az 1944. október 17-én Pápán felállított II. ejtőernyős zászlóalj katonáit az alapkiképzés után, frontra indulásuk során ilyen német eredetű fegyverekkel szerelték fel, csupán géppisztolyaik, és kézigránátjaik egy része maradt magyar eredetű. A II. zászlóalj katonái (jellemzően fiatal levente-ejtőernyősök) magyar puskáikat az ekkor felállításra kerülő ejtőernyős pótzászlóalj tagjainak adták le, ugyanis a helyőrségben nem akadt elég fegyver az elvonuló alakulat, és a kiképzésre váró újoncok együttes felszerelésére.

Első szíjakasztó a puskaszíj számára

A német fegyverek bevezetése egyszerre volt áldás, és átok, hiszen a magyar ejtőernyősök nem ismerték ezeknek az eszközöknek a helyes használatát, ám lőszer-utánpótlásuk német alárendeltségben harcolva könnyebben megoldott volt. A frontra kiérkezett zászlóalj parancsnoka, Ugron István százados erélyes fellépésének köszönhetően három napot kapott az új fegyverzet megismerésére, valamint a német parancsnokság 40 német altisztet is a rendelkezésükre bocsájtott, akik segítettek a magyar ejtőernyősöknek megismerni az új fegyverek kezelését, karbantartását. A II. ejtőernyős zászlóalj így a magyar haderőben kirívó módon német Kar. 98k puskákkal felfegyverezve harcolta végig fennállásának három hónapját Csepeltől Ipolyszalkáig.

Eddigi kutatásaink alapján ez az egyetlen olyan magyar alakulat, melyet teljes egészében ilyen típusú fegyverekkel szereltek fel, míg a háború végén egyéni beszerzésekre akadt példa Budapest ostroma kapcsán is például az 1. Egyetemi Rohamzászlóalj esetében is.

A fegyver tusában elhelyezett foglalat a szétszerelés során jött jól

A típus sikertörténete nem zárult le a II. világháborúval, hiszen a fegyverpiacot elárasztotta a közel 8 000 000 legyártott darab özöne. Felfegyverkezett belőle az ekkor születő Izrael Állam is, természetesen a horogkeresztes beütőket gondosan kiköszörülve, valamint a Szovjetunió által támogatott kommunista gerillaszervezeteknek is jutott az egykori „fasiszta fegyverekből”, így kaptak az amerikaiak ellen harcoló Vietkong tagjai is zsákmányanyagból származó, szovjet támogatásként érkező darabokat.

A Kar. 98k a fegyveres erőknél mára egyedül a különféle díszelgő alakulatoknál rendszeresített fegyver, mint például a német Bundeswehr „Wachbataillon” alakulata, azaz a német hadsereg jelenlegi díszelgő egysége is ilyen, még a II. világháború alatt gyártott darabokat használ. Érdekes adalék, hogy sokáig az eredeti, sasos-horogkeresztes birodalmi átvevőbeütők is megtalálhatóak voltak a fegyvereken, ám egy politikai botrányt követően mindet eltüntették a díszalakulat által használt darabokról.

Célra tartott Mauser Kar. 98k hadipuska

Források:
- Kováts Zoltán – Nagy István: Kézi Lőfegyverek (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1986)
- https://en.wikipedia.org/wiki/Karabiner_98k
- https://en.wikipedia.org/wiki/Mauser
- https://en.wikipedia.org/wiki/7.92%C3%9757mm_Mauser

- Kiss Dávid -