Kedves Barátaink!

Baráti Körünk a Magyar Tartalékosok Szövetsége Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének (MATASZ)  meghívására vett részt a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület hagyományőrzőivel közösen a "Szolnok" kadétközpont lehetőségeit, feladatait, célkitűzéseit bemutató rendezvényen 2018. február 14 – 15-én Szolnokon.

Baráti Körünk résztvevő állománya körletünk, az MH Béketámogató és Kiképző Központ előtt Szolnokon.

Baráti Körünk számára kiemelten fontos a legfiatalabbak megszólítása, honvédelmi nevelése, hiszen ők jelentik a múlt pozitív példáinak továbbélését a jövőben.

Hagyományőrzőink február 14-én reggel indultak útnak Szolnokra, az ország számos pontjáról, hogy időben elfoglalják a kijelölt körleteket. Az egyenruháink igen nagy feltűnést keltettek, hiszen a Keleti pályaudvaron többen állítottak meg minket azzal a kérdéssel, hogy honnét hová igyekszünk. Nagy örömünkre több ismerős is akadt az érdeklődők között, akiket Szolnokon, vagy másutt végrehajtott feladataink során ismertünk meg, így jó társaságban, beszélgetve telt az idő, míg a vonatot vártuk. Általánosságban azt tapasztaljuk, hogy az emberek pozitívan állnak hagyományőrzőinkhez, érdeklődve, kíváncsian figyelik a „katonák” felbukkanását, akikhez mindig akad egy-egy kérdésük, jó szavuk, biztató megjegyzésük.

A vonatút Szolnokra beszélgetéssel, vidáman telt, hiszen újra együtt volt a „nagy csapat”, és bár február 11-én már eleget tettünk egy másik meghívásnak, igazán most indult el az idei év.

Szolnokon gyors tájékozódás után összegyűltünk, így a feladatra kijelölt ötfős különítmény megindulhatott elfoglalni a körletet, az MH Béketámogató Kiképzőközpontban. Megérkezve a körletekben katonás rend fogadott minket, négyünket egy körletben, egyikünket pedig külön „lakosztályban” helyezték el, amiért folyamatosan irigykedve gondoltunk „magányos” bajtársunkra, aki viszont minket irigyelt, hiszen előre láthatóan remek hangulatban, együtt, beszélgetve tölthettük az elkövetkező éjszakát.

„Bevackolás” után indultunk a következő programra, amit a MATASZ helyi szervezete állított össze számunkra. Buszunkon a veterán katonák örömmel fedezték fel a régi egyenruhákat viselő hagyományőrzőket, katonatörténeteket hallgatva érkeztünk meg a programunk következő helyszínére, a Szolnoki Hadkiegészítési Gyűjtemény megtekintésére, mely a mai Toborzó és Érdekvédelmi Központtal egy helyen található meg.

Házigazdáink a Szolnoki Hadkiegészítési Gyűjteményben

Itt felkészült tisztek avattak be minket a sorkatonai szolgálat évszázados történetébe egy olyan elfeledett szakgyűjteményben, mely nagy területen, valóban bámulatos alapossággal mutatja be ezt a távolról sem elhanyagolható témát. Bár nehéz kiemelni egy elemet a tárlatból, de talán a legérdekesebbnek az a civil öltözet számított nekünk, amit egy egykori sorkatona adományozott a gyűjteménynek, és amely teljes egészében a leszereléskor viselt ruháiból állt, a leszerelő zászlóval egyetemben.

Leszerelt sorkatona civilben

Talán még közelebb állt hozzánk a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) és az ejtőernyőzés kapcsolatát bemutató sarok, ahol a hadseregen kívüli ejtőernyős képzést ismerhettük meg, és nagy örömmel fedezhettük fel a jól ismert RS-4/4 ejtőernyőt és a BE-8 hasernyőt is, ám döbbenettel láttuk, hogy valaki, valamikor kibontotta azokat!

A szétnyílt ernyők

A házigazdáink elmondása szerint a szakgyűjteményt megtekintő látogatók sokszor nem tudnak ellenállni a piros színű kioldók csábításának, így folyamatos problémát jelent, hogy a szabadon elérhető ernyőket kinyitogatják, szétbontják. Természetesen Baráti Körünk előtt sem ismeretlen a probléma, hiszen a gyűjteményünk legnagyobb része kézbe fogható, fel- és kipróbálható, így még folyamatos felügyelet mellett sem zárhatóak ki teljesen a hasonló események.

A hatástalan háternyő becsomagolása

Hasernyő tokja, párnával kitömve - általunk is használt megoldás

A rendezvényeken szerzett rutinunkat latba vetve így engedélyt kértünk arra, hogy a szétbontott ernyőket újra összeállítsuk, amit a szakgyűjteményt kezelő katonatisztek örömmel engedélyeztek, így mi is megmutathattuk mit tudunk.

Az összeszerelt ernyő, újra látogatókra várva

A két ernyő állapotát összesen három perc alatt sikerült visszaállítanunk közös munkával, a rögtönzött bemutató alatt arra is figyeltünk, hogy a darabok a jövőben talán nehezebben nyíljanak ki „maguktól”. A helyreállított, hatástalan kiállítási darabok végül visszakerültek régi helyükre, immár új formában, mindenki örömére. Örömmel fogadtuk a kiállítást kezelő tisztek köszönetét, hiszen a „jó hagyományőrző ott segít, ahol tud!”

A kiállítás egyik legérdekesebb darabja, a jelmezbálra készített gyerekméretű katonaruha

A kiállítást követően a szomszédos tiszti klubba vezetett az utunk, ahol egy pompás vacsorával koronázhattuk meg a jól sikerült napot. A bőven mért brassói aprópecsenye kovászos uborkával igen jól esett az egész napos utazás, az alapos kiállítás megtekintése, és a sok új élmény után.

A szakaszvezetőnk hazatalált!

Kis csaptunk végül visszatért szolnoki „fészkébe”, hogy felkészüljön az élvezetek után a feladatokra is.

Másnap reggel korán keltünk, dacára a késő estig tartó beszélgetésnek. A körlet gyors kitakarítása után megindultunk a kiállítás helyére, a Kadétközpont tervezett területére. Itt a reggeli jég ellenére is gyorsan felállítottuk a kiutalt asztalokat, örömmel üdvözöltük a Szent László Hadosztály hagyományőrzőit, akikkel azonnal megkezdtük a közös munkát.

Statikus kiállításunk a Szent László Hadosztály hagyományőrzőivel közösen

A kiállítás koncepciója szerint a két hagyományőrző csapat történelmi körképet adott a magyar katonai ejtőernyőzés, és az elit Szent László Hadosztály történetéről 1938 és 1998 között, valamint 1944 és 1945 között. A kiállítást meglátogató veterán főtisztek, tisztek, és ma is szolgáló katonák örömmel ismerték fel egykori fegyvereiket, felszereléseiket, és az elődeik által használt eszközöket, egyenruhákat a kiállításon, de ami még fontosabb, a két csapat közös munkája során olyan összhangot tapasztaltunk, ami nem csak ritka, de igen fontos is a feladatok végrehajtása során.

Gyűjteményünk statikus kiállításon

A kiállításon bemutatott anyagok sokszínűsége okán elmondható, hogy az idei év eddigi legkiterjedtebb, legalaposabb anyagát állította össze a két csapat, jól kiegészítve egymást. A szervezők által biztosított hagymás-zsíros kenyeret, és citromos teát fogyasztva szóba is került a további közös munka lehetősége, ami természetesen még a jövő zenéje, de egyáltalán nem irreális lehetőség.

Fegyveranyag kiállításon

Hidegfegyverek, kézigránátok, lőfegyverek

Felszerelések, barettek, relikviák

A kiállítás végeztével ismét meglátogattuk a Tiszti Klubot, ahol házi húsleves, sült oldalas, és somlói galuska várta elkerülhetetlen végzetét. A remek ebéd gyorsan fogyott, így utunk utolsó állomására, a szolnoki RepTár gyűjteményébe, ahol megismerhettük a Honvédelmi Sportszövetség törekvéseit, és szerkezetét. A fiatalok honvédelmi nevelésére létrehozott szervezet nagy örömünkre az ejtőernyőzés népszerűsítését is tervei között szerepelteti, így remélhetőleg a jövőben ebben az irányban is fejlődést várhatunk.

Citromos tea, és zsíros kenyér - az örök klasszikusok

Sajnos időnk rövidsége miatt csak az előadás-sorozat első felében lehettünk jelen, hamarosan útnak indultunk haza, hiszen mindenkire még 2-3 órányi utazás várt, mire hazaérhetett. Nagy örömmel köszönjük a meghívást Boldizsár János Tibor elnök úrnak, aki lehetővé tette, hogy Baráti Körünk színesíthesse az általa megálmodott rendezvényt.

További képek ebben az albumban tekinthetőek meg!

- Kiss Dávid -