Kedves Barátaink!

Idén immár ötödik alkalommal rendeztük meg a Felderítők Napját Pákozdon a Katonai Emlékpark területén, a Park üzemeltetőjével, a Katonai Emlékpark Közhasznú Nonprofit Kft-vel közösen.

Aki nyomon követte az esemény meghirdetése és lebonyolítása közötti időszakot is, az némiképp beleláthatott, hogy mennyi szervezőmunkát igényelt a rendezvény sikeres lebonyolítása. Bajtársaimmal már a nyáron megkezdtük az előkészületeket. Elsőként az időpontot kellett kitűzni, melyhez a KEMPP vezetésével kellett egyeztetni. Ez után következett a rendezvény tartalommal való megtöltése.

Statikus kiállításunk összeállításakor figyelembe vettük, hogy lehetőségeinkhez mérten, a hazai katonai felderítés minél szélesebb szakterületéről mutassunk képet. A szállító kapacitás és a hely korlátai miatt így is akadt, ami otthon kellett maradjon, de azért remélem a megtekinthető és kézbe fogható válogatott eszközök magukban is betekintést engedtek a felderítők eszköztárába.

Baráti Körünk tagjai a megnyitó beszéd előtti pillanatokban

A szakmai előadások tervezésénél szempont volt, hogy olyan felderítő szakág is bemutatkozzon, mely ritkábban kap figyelmet és eszköztára a „hétköznapi” rendezvények során nehezebben bemutatható. Így esett idén a választás a vegyi - sugár felderítés területére. Ezt az előadást Szeles Eszter bajtársnőnk prezentálta, aki a téma kutatója nem csak a Baráti Körön belül, de tanulmányai okán a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is. Az előadás idei sikeréből kiindulva jövőre még több szakág bemutatását tervezzük.

Szeles Eszter bajtársunk előadása

Nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy az MN-7000 fedőszámú alakulat, azaz a 34. mélységi felderítő század 1959-ben, 60 évvel ezelőtt kezdte meg működését. Ez az alakulat volt a jogelődje az 1963-tól Szolnokon, „MN 3100” fedőszám alatt működő 34. Mélységi Felderítő Zászlóaljnak és jogutód alakulatainak, így méltó megemlékezéssel kívántunk tisztelegni az úttörő elődök előtt. Ebben volt garancia Kiss Dávid bajtársunk előadása, aki a tőle már megszokott informatív és élvezetes előadói stílusában (a kijelölt időkorlátot alig átlépve…) tárta elénk az alakulat létrejöttének külső és belső okait, és a tovább élés történetét.

Kiss Dávid bajtársunk előadása

Felderítők Napján nem érthetetlen, sőt nagyon is szükséges bemutatni a felderítő járműveket is, melyek különleges, vagy épp jól bevált technikai megoldásaikkal segítik a különlegesen képzett katonák munkáját. Berkesi Balázs bajtársunk a rá jellemző alapossággal látott a feladatnak, de előadásában nem száraz műszaki paraméterekkel untatta közönségét, hanem a járművek megépítése mögötti szándékot ismerhettük meg, ami hatalmas tetszést váltott ki és egy érdekes szakmai vitát is elindított a hallgatóság soraiban.

Berkesi Balázs bajtársunk előadása

A „felderítők sapkadivatja” című előadás leginkább a mélységi felderítők fejfedőjének történelmén kalauzolt végig bennünket, hiszen a „magyar zöldsapkások” (akik kezdetben majdnem vörös barettesek lettek), általában elöljárói kezdeményezésre váltogatták a sapka és felvarró típusát, így kis túlzással, ahány időszak és alakulat, annyiféle variáció létezhetett. Papp Attila bajtársunk ugyan elsőként mutatkozott be, mint előadó, a debütálása mégis jól sikerült. Élmény volt megismerni, még a veteránoknak is, hogy milyen múltra tekint vissza a méltán megbecsült és ma is büszkén viselt ejtőernyős barett. A remekül megszerkesztett prezentációt a Baráti Kör gyűjteményébe tartozó fejfedők tették kézzel foghatóvá.

Pap Attila bajtársunk előadása

Az utolsónak meghirdetett előadást Bács Zoltán egykori diplomata, az NKE szakoktatója prezentálta. Ahhoz hogy megértsük a magyar katonai hagyományokat Latin-Amerikában, kicsit hátrébb kellett lépnünk, egészen az 1848-1849 évi forradalom és szabadságharc leverése utáni időkig, mikor is több remek katonatisztünk talált új otthonra a térségben. A Tanár úr előadásából nem csak a száraz történelmi adatokat ismerhettük meg, de főleg Domi bácsi, azaz vitéz Ladányi Domonkos magyar királyi honvéd ejtőernyős főhadnagy élettörténete kapcsán mindnyájan büszkék lehetünk magyarságunkra és az ejtőernyős hagyományokat az új hazában is ápoló, megtörhetetlen elődeink fáradozásaira. Az előadás érzelmi hangulata, melyet az előadó maga személyesen is átélt Buenos- Airesben, az előadótermet telt házig töltő közönség számára is csontig hatoló élmény volt. Nekem magamnak is hosszan kellett köszörülnöm a torkom mielőtt feltettem a szokásos kérdést „van kérdése valakinek?” Természetesen rengeteg volt, és Bács Zoltán a maga megszokott, katonás, mégis közérthető stílusában rendre mindet meg is válaszolta, hatalmas tárgyi tudásról és kiapadhatatlan lelkesedésről tanúbizonyságot téve. Azt gondolom a hallgatóság nem csak tárgyi ismeretekkel, de lelkiekben is erősödve, gazdagodva állt fel az előadás után.

Bács Zoltán ezredes úr előadása

Természetesen, hiszen megígértük, volt filmvetítés is, melyet az előadások közé iktattunk be. Ahogy beharangoztuk a „Csend Harcosai” című 1981-es oktató/propagandaanyag került levetítésre. A közléshez szükséges engedélyeztetéssel és egyeztetések leírásával most nem untatnék senkit, mindenesetre a „mozi” fényesen sikerült. Külön örömet okozott az a tudat, hogy a közönség soraiban egyaránt ültek általános iskolás gyerekek és olyan veterán mélységi felderítő is, aki maga is tevékenyen részt vett a film elkészítésében. Jövőre szintén lesz vetítés, az anyag is megvan hozzá, a feltételek megteremtése és az engedélyeztetés folyamatban. Hangulatkeltőnek csak annyit jeleznék, hogy már a következő, eddig csak szűk körben vetített film kedvéért is érdemes lesz kilátogatni majd jövőre Pákozdra.

Telt házas előadás

Most essék szó „sztárvendégeinkről” lengyel bajtársainkról, akik nem véletlenül jártak nálunk, hiszen első ízben, 1989-ben a Lengyel Néphadsereg mélységi felderítői és magyar kollégáik szintén Magyarországon tartottak közös gyakorlatot egy 1988-as lengyelországi képzés viszonzásaként. Alig több mint egy hónapja mi vendégeskedtünk Wisłában a IX. Ejtőernyős Pikniken és ekkor hívtuk meg Piotr barátunkat, a Lengyel Ejtőernyős és Különleges Műveleti Múzeum vezetőjét és veterán bajtársait, hogy az emlékezetes 30 évvel ezelőtti cserekiképzést ebben a formában is felelevenítsük. Az ő vendéglátásukra való felkészülés komoly csapatmunkát és közel egy hónapig tartó egyeztetést igényelt. Az egyeztetett időpontban, hosszú autóút után végül lengyel barátaink meg is érkeztek a pákozdi motelbe, ahol már vártuk őket. Némi pihenőidőt hagyva, és hogy lemossák az út porát, este egy kis vacsorával leptük meg barátainkat. A magyaros főételek elfogyasztása után megismertettük velük a méltán híres hazai desszertet, a somlói galuskát.

Vacsora közben természetesen beszélgetésre is volt idő bőven, egykori vendéglátóink az „akasztják a hóhért” helyzetben rengeteget meséltek katonai és hagyományőrző kalandjaikról, mindkettőből volt bőven, hiszen a két vendégünk összesen több, mint 700 ejtőernyős ugrást hajtott végre és katonai hagyományőrzőként is számos országban jártak már megemlékezéseken, rendezvényeken. Megtudtuk azt is, hogy csapatuk nagyobb része a Lengyel Függetlenség Napjára készülve otthon maradt, pedig többen is szerettek volna jönni, de feladat várt rájuk a nemzeti ünnep alkalmából. Nagy örömmel fedeztük fel, hogy a lengyel államiság egyik legfontosabb ünnepének és a magyar felderítők napjának egybeesése biztosan nem lehet véletlen. Vendégeink nem érkeztek üres kézzel, az általuk részünkre átadott relikviák és gyűjtemény puszta mennyisége is indokolja, hogy a jövőben elgondolkozzunk egy tematizált lengyel-magyar sarkon.

Lengyel bajtárs magyar fegyverrel

Másnap, a rendezvényen nagy sikert aratott nem csak személyük, de kiállításuk is, a fiatalok pedig hatalmas örömmel fogadták az ajándékba hozott plakátokat. Sokan készítettek közös fotót a lengyel ejtőernyősökkel. A KEMPP dolgozóinak hála jutott rá lehetőség, hogy Piotrek és Janek körbejárhassa az Emlékparkot és megismerhessék annak kiállításait, lehetőségeit. Elismerően szóltak a látottakról, külön kiemelve az idegenvezető felkészültségét és a korabeli fegyverek kipróbálásának lehetőségét, amit bárki élvezhet, aki ellátogat Pákozdra.

A nap végén a KEMPP nevében Oláh László nyá. alezredes úr, az Emlékpark szakmai igazgatója emlékkönyvet adott át részükre, ezzel is erősítve a lengyel-magyar történelmi barátságot. Mi sem maradtunk ajándék nélkül, hiszen vendégeinktől megkaptuk a lengyel „Kiváló Katona” érdemérmet. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Janek személyesen tűzte fel zubbonyomra azt. A rendezvény zárása után lengyel barátaink útra keltek, remélem olyan élményekkel gazdagon, ahogy mi szoktunk hazaindulni tőlük.

Elismerések átadása

A rendezvényünk fővédnökségére felkértük Hajnal István ezredes urat, a 24. Bornemissza Gergely Felderítő ezred parancsnokát, aki nagy örömünkre vállalta is a felkérést, ugyan személyesen nem tudott jelen lenni, de üdvözölte az V. Felderítők Napja résztvevőit és méltatta Baráti Körünk hagyományőrző tevékenységét. Bízom benne, hogy rövidesen személyesen is lesz lehetőségem megköszönni ezt a gesztust. az ezredes úr üdvözlő levele alább olvasható:

A látogatók igazán színes kavalkádot alkottak, a rendezvény zárásakor több, mint száz fős látogatottságot mértek az Emlékpark munkatársai, ami a kint zuhogó eső ellenére talán az eddigi leglátogatottabb Felderítők Napjává tette a rendezvényünket. Őszinte örömünkre rengeteg egykori felderítő és ejtőernyős katona tisztelte meg a rendezvényt, évről-évre többen jönnek.

Veterán a régi "munkaeszközzel"

A bajai felderítő veteránok saját kezdeményezésre koszorút helyeztek el Gyuricza Béla tábornok úr, egykori mélységi felderítő parancsnok emléktáblájánál, melyhez megtiszteltetés volt számunkra, hogy biztosíthattuk a díszegységet. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy innen is üdvözöljem egykori bajtársam Tanka Attilát, akivel húszon… mindegy is, maradjunk annyiban, hogy jó rég óta nem láttuk egymást. Fergeteges érzés volt felidézni azokat a daliás időket és kiegészíteni egymás emlékeit.

A sajnos túl korán bekövetkező búcsúzáskor derült ki, hogy Attila elvesztette a „deszantpajzsát” de olyan NEM LEHET, hogy Attilának nincs „eje pajzsa”! Benyúltam a zubbonyom zsebébe és átadtam neki egyet abból amit alig pár órája szereztem be a magam részére, szintén pótlásként mert ahogy a felderítő induló is tartja: „vált a vállhoz Testvér” Nehezen engedtem útjára Attilát, de sajnos mennie kellett, remélem lesz még alkalmunk találkozni és nem várunk megint húszon-évet!

Ilyen 30 éve nem volt - Lengyel ejtőernyős magyar ernyővel!

Természetesen voltak veteránok más alakulatoktól is, így nem csak adtunk, de kaptunk is. Gyűjteményünk bővült vegyi sugárfelderítés, egyenruhák és ejtőernyős felszerelések kapcsán is. Fiatalok, iskolások is jöttek szép számmal. Őket főleg a fegyverek érdekelték, de más felszerelési tárgyakkal is szívesen ismerkedtek és csodálkozva hallgatták meg, hogy bizony nekünk, magyaroknak is voltak, vannak különleges egységeink!

Különleges katonáknak különleges fejfedő

A lengyel hadsereg elit alakulatainak plakátjai is jó tempóban fogytak, azt hiszem ez jó minta arra, hogy talán itthon is készíthetnének hasonlókat. Nem feledkeznék meg a meghívott és kilátogató hagyományőrző barátokról sem. Ruházatuk igazi üde színfolt volt a rendezvényen, őszinte érdeklődésük pedig tiszteletre méltó és szívmelengető volt. Szívesen találkozunk velük más rendezvényeken is, különösen igaz ez a Varsói Szerződés Hagyományőrzőire, akikkel élő a kapcsolat, baráti a viszony és közösen is sokat dolgoztunk már.

Köszönettel tartozom Bajtársaimnak, hogy ilyen magas színvonalon sikerült megrendeznünk ezt az eseményt. Köszönettel tartozom társszervezőnknek a KEMPP-nek, Különösen Molnár Nellinek, akivel végig folyamatosan egyeztetve építettük a rendezvényt ha esett, ha fújt. Edit néninek, aki nélkül éhen haltunk volna, és akinek találékonysága, kitartása a konyha frontján felderítőkhöz méltó volt. Köszönöm lengyel barátainknak, akik a „derült égből” jött felkérést is örömmel teljesítették és igazi bajtársakként, testvérekként vettek részt a rendezvény lebonyolításában. Külön köszönetem Hajnal István ezredes úrnak a fővédnökségért és a méltató szavakért, melyek után éreztük, élő hagyományt képviselünk. Bács Zoltán tanár úrnak köszönetem a bensőséges előadásért. Mindenkinek, aki részt vett az V. Felderítők Napján: köszönöm!

Ahogy a mondás tartja: Jövőre veletek, ugyanitt!

Varga Zsolt
egykori mélységi felderítő őrmester
A Baráti Kör vezetője