Kedves Barátaink!

Újabb interjúval jelentkezik blogunk, melyet ezúttal Dr. Reszegi Zsolttal, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár levéltárosával készített el Kiss Dávid bajtársunk. Az interjú apropóját az interjúalany kutatási területe adja, hiszen Reszegi úr a magyar királyi honvéd ejtőernyős csapatnem 1938-1945 közötti történetének elismert hazai kutatója, több szakmai publikáció szerzője. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Felderítők Blogja: Egy hónap híján két évvel ezelőtt találkoztunk először, a Hadtörténelmi Délutánok egyik előadásán, a „Honvéd ejtőernyősök. Létrehozás, felszerelés, kiképzés 1938 – 1944” című előadáson, ahol te magad mutattad be az ejtőernyős csapatnem hazai II. világháború alatti fejlődését. Honnan jött az érdeklődés a magyar ejtőernyősök iránt?

Reszegi Zsolt: Az első találkozásom a témával még Gyöngyösön, a városi könyvtárban történt. A felnőtt könyvtárban keresgéltem gimnazista koromban, a hadtörténeti témájú könyvek között. Korábban innen ismertem meg a népszerűsítő kiadványok által a német ejtőernyősök történetét. Ahogy nézegettem a polcon a könyveket, szembetűnt egy citromsárga külsejű kiadvány. Huszár János: Honvéd ejtőernyősök Pápán című könyve volt. Levettem, kikölcsönöztem, aztán ezt még pár alkalommal megismételtem. Emellett a Top Gun magazin magyar ejtőernyősökről szóló cikkei voltak azok, amik megalapozták a téma iránti érdeklődésemet.

Dr. Reszegi Zsolt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárának munkatársa

F. B.:Milyen út vezetett a mostani munkahelyedig, a Hadtörténelmi Levéltárban?

R. Zs.: Elég kacskaringósra sikeredett a doktori iskola elvégzése előtt, majd azt követően is a legkülönbözőbb munkakörökben dolgoztam. Voltam telefonos ügyfélszolgálati munkatárs, fizikai munkás (mosogató, raktáros, üzemi feldolgozó), közben beadtam az önéletrajzomat a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárba is, ahová végül felvételt nyertem.

F. B.: A téma szakértőjeként hogyan értékeled a magyar katonai ejtőernyősök jelentőségét a II. világháborúban?

R. Zs.: A honvéd ejtőernyősök, bár nem hajtottak végre annyi ugró bevetést, mint a szövetséges, vagy a német ejtőernyősök, a rendelkezésre álló anyagi és technikai feltételek maximális igénybevételével igyekeztek felkészülni a harcokra. Viszonylag alacsony létszámuk, és az átlagosnál valamivel jobb ellátás, valamint a felkészülésben és a célba juttatás módjában rejlő veszélyek miatt elitként tekintettek magukra, ez pedig megfelelő kohéziós erőt adott. A környező országokhoz (a korabeli Szlovák Köztársaság, a Román Királyság, a Független Horvát Állam) viszonyítva hamarabb jött létre a csapat-, majd seregtest, és ami fontos, nem német irányítással, német technikával és felszereléssel, hanem sajátos, „magyar módon”, a magyar ejtőernyősökre jellemző kiképzési módokkal és ugróruhával.
Megfelelően feltöltött és kiképzett alakulat volt, mely a volt Kisantant országai ellen tervezett hadmozdulatokban képes lett volna végrehajtani a kitűzött harcfeladatot.

Magyar ejtőernyősök ugrás előtt, teljes felszerelésben a II. világháború idejéből

F. B.: A Haditechnika magazin 2017/1. és 2017/2. számában megjelent cikkeid bemutatják az ejtőernyős alakulat katonáinak különleges egyenruháit. Mennyire számítottak ezek az egyenruhák megfelelőnek a feladatra, amire tervezték őket?

R. Zs.: Az 1939 M. egybeszabott ugróruha nem volt a legideálisabb felszerelési elem. A rendszeresített hajózó kezeslábas alapján készült; zubbony felett viselve, főleg nyáron, igencsak megizzasztotta az ugrót, tisztet és honvédet egyaránt. Ugyanakkor a kivehető bélés segítségével, télen is végrehajthatóak voltak az ugrások, és – bár nem volt a legpraktikusabb viselet – a gyakorlóugrások nélkülözhetetlen kelléke volt.

Jelics József ejtőernyős honvéd ugrás előtt 1943 nyarán, Pápán.

F. B.: Közismert tény, hogy a háború végén rengeteg katonai dokumentum megsemmisült, elveszett. Hozzávetőleg mekkora iratanyag maradt meg a pápai alakulat történetével kapcsolatban?

R. Zs.: Ezt nehéz pontosan meghatározni. A HM HIM Hadtörténelmi Levéltárban az ejtőernyős ezrednek külön fondszám alatt csak egy 1944. okt. 21-én kitüntetésre felterjesztett legénység névsora található. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ez a pár oldal maradt fenn az ejtőernyősökről. Több osztály is foglalkozott az ejtőernyősök fegyverzettel, gépjárművekkel, ruházattal való ellátásával, így számos iratban esik szó az ejtőernyősökről, ezt hosszas munkával lehet felkutatni.

F. B.: Mekkora jelentősége van a személyes visszaemlékezéseknek az alakulat történetének szempontjából?

R. Zs.: A visszaemlékezések, vagy az egykori ejtőernyősökkel készített interjúk, a tér- és időbeli pontatlanságok ellenére hasznosak, hiszen az egykori résztvevők által átélt élményeket rögzítik, gyakran olyan információkat tartalmazhatnak, melyekről nem esik szó a hivatalos iratokban. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ha csak ezek állnak rendelkezésre, alapos kutatást igényelnek, és megfelelő forráskritikával kell ezeket kezelni.

Göröngyös utakon! - Ábel Béla Gusztáv ejtőernyős őrmester géppel írott visszaemlékezései, benne a II. világháborús szolgálat emlékeivel

- F. B.: 2013-ban került kiadásra „Légi Huszárok – Az ejtőernyős csapatnem kialakulása, és harcai 1938 és 1945 között” című könyved, ami Baráti Körünk könyvtárának megbecsült, és sokat forgatott darabja. Milyen kutatómunka előzte meg a kiadást?

- R. Zs.: Hosszas munka után született meg a doktori disszertáció, mely a könyv alapját képezte. A HM HIM Hadtörténelmi Levéltárban elérhető források mellett más levéltárakban (Budapest Főváros Levéltára, Magyar Nemzeti Levéltár, Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára Pápai Fióklevéltár, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) is hasznos és elengedhetetlen a kutatás, hiszen nem csak a katonai iratok között lehet a témával kapcsolatban érdekességekre bukkanni. Gondolok itt az ejtőernyős leventék ugrótornyára, melynek tervrajza és az építéssel kapcsolatos iratanyag Budapest Főváros Levéltárában található.

Dr. Reszegi Zsolt "Légi Huszárok - Az ejtőernyős csapatnem kialakulása, és harcai 1938 és 1945 között" című könyvének borítója

- F. B.: A „Légi Huszárok” kapcsán kik adták a legnagyobb segítséget a kötet elkészítéséhez?

- R. Zs.: Az írásbeli források mit sem értek volna, ha nem találkoztam volna Huszár Jánossal, János bácsival, ahogy sokan nevezték. A vele, valamint más veteránokkal folytatott beszélgetések és levelezések alapvető fontosságúak voltak abban, hogy az ejtőernyősök életét, kiképzését, vagy harcait megismerhessem.

- F. B.: A kiadás óta eltelt időben kerültek elő olyan új információk, amik esetleg indokolttá teszik egy újabb, bővített kiadás elkészítését?

- R. Zs.: Ahogy mondani szokták, egy munka, vagy írás sosincs kész, mindig bukkanhatnak fel új források. Az elmúlt években megtalált forrásokat sikerült közölni, például az általad is említett Haditechnika magazinban. Rendkívüli újdonságok nem, inkább kisebb-nagyobb részletek, adatok kerültek elő; egy újabb, bővített kiadás jelenleg nincs tervben.

Dr. Reszegi Zsolt kétrészes, a magyar ejtőernyősök egyenruháját taglaló cikkének a Haditechnika magazin 2017/1. számában közölt első része

- F. B.: Vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagynak, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjének, az első magyar katonai ejtőernyős alakulat parancsnokának nevét 2016 óta újra magyar katonai alakulat viseli. Milyennek látod az ejtőernyős hagyományok továbbélésének lehetőségeit ma?

- R. Zs.: Az emlékezés és a hagyományok megőrzését segíti az alakulat új neve is; összeköttetést biztosít a múlt és a jelen között. Szerencsére az ejtőernyős hagyományok továbbélésének nincs akadálya, az alakulat megemlékezhet jogelődjéről és szervezhet ezzel kapcsolatban tevékenységeket, rendezvényeket, amik révén az állomány megismerheti elődeinek múltját, kötődhet alakulatához.

2016. Október 4. Az MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred felveszi vitéz Bertalan Árpád nevét - a rendezvény fényét két bajtársunk munkája is emeli!

- F. B.: Véleményed szerint milyen jelentősége lehet a katonai hagyományőrzőknek az ismeretterjesztésben, vagy akár a kutatómunkában?

- R. Zs.: A katonai hagyományőrzők jelenítik meg az egykor viselt egyenruhákat, munkájuknak köszönhetően elevenedhet meg a múlt. A nyilvánosság számára megismerhetővé teszik egy-egy kor harcosát, a rendezvényeken, hadijátékokon az érdeklődőknek elmagyarázzák példának okáért a honvéd ejtőernyős felszerelését, korabeli eszközökkel, vagy másolatokkal szemléltetve, mellyel népszerűsítő-oktató feladatot végeznek.

Magyar királyi honvéd ejtőernyős (balra), és határvadász (jobb) hagyományőrzők Veszprémben, a II. Honvédelmi Nap kiállítói között

- F. B.: Milyen területen folytatsz kutatásokat jelenleg?

- R. Zs.: Per pillanat nincs más kutatási területem, ez annak függvényében változhat, hogy milyen érdekes forrásra bukkanok.

- F. B.: Milyen előadásaid, publikációid várhatóak a jövőben?

- R. Zs.: Még az anyaggyűjtés fázisánál tartok; a jövőben születhet újabb ejtőernyős témájú tanulmány, de a Magyar Királyi Honvédség más alakulatai is tartogathatnak még publikálásra váró, érdekfeszítő információkat.

- F. B.: Milyen tanácsokat tudsz adni azoknak az érdeklődőknek, akik akár családi kötődésük, akár kíváncsiság okán szeretnének többet megtudni az első magyar katonai ejtőernyős alakulat történetéről, katonáiról?

- R. Zs.: Többféle forrásból tájékozódhat az érdeklődő: akit a honvéd ejtőernyősök története és harcai érdekelnek, könyvekből, cikkekből, tanulmányokból,akit pedig a rendszeresített felszerelés érdekel, az a hagyományőrzőknek köszönhetően közelről veheti szemügyre a felszerelési eszközöket és fegyvereket. Ráadásul az internet révén villámgyors választ is kaphat kérdéseire.

- F. B.: Köszönjük az interjút, és további munkádhoz kívánunk sok erőt, egészséget!

Képek forrása:
- Reszegi Zsolt achív
- Kiss Dávid gyűjteménye
- Baráti Kör Archív

- Kiss Dávid-