Kedves Barátaink!

Baráti Körünk idén is folytatta a hagyományt, melyet még 1941-ben a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyősei alapítottak. Nevezetesen az ez évi Halottak Napján is állt ejtőernyős katona egy elhunyt bajtárs sírjánál.

Míg elődeink minden elhunythoz oda tudtak állítani egy díszőr párt, a mi lehetőségeink végesek. Kiválasztunk egyet az elhalálozott Bajtársak közül és annak sírja mellett adunk egész napos díszőrséget. A hagyomány sajnos 1944-ben megszakadt, mert míg sajnos a halott egyre több lett, a végrehajtó állomány viszont fogyott és az elkeseredett harcok nem engedték, hogy a díszelgő megemlékezés lehetőséget kapjon. A háború befejeztével teljesen feledésbe merült ez a szokás, míg nem egy egykori ejtőernyős vadász visszaemlékezésében rá nem bukkant Kiss Dávid bajtársunk. Baráti Körünk felvette az elejtett (eje)zsinórt és újra odaáll a sírokhoz, melyekben ejtőernyősök alusszák örök álmukat.

Idén ismét, mint már évek óta Vitéz Bertalan Árpád Fiumei úti síremlékénél kezdtük a megemlékezést október 30-án, az Őrnagy úr nevét viselő katonai alakulat parancsnokával Sánta Gábor ezredes úrral és az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár katonáival, valamint a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének tagjaival közösen róttuk le kegyeletünket a magyar katonai ejtőernyőzés megalapítója előtt. Néhány éve, a hagyomány újraindításakor még csak mi álltunk ott egész nap, de a szolnoki jogutód alakulat hamar partnerré vált vitéz Bertalan Árpád emlékének ápolásában.

Baráti Körünk hagyományőrzői 2019. október 30-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy (p. alezredes) sírjánál (fotó: MH 2. Vitéz Bertalan Árpád KRDD)

Mint fentebb említettem volt, Halottak Napján, minden évben más síremléket keresünk fel, hiszen sajnos túl sok a sír, és mi kevesen vagyunk. Voltunk már Hüse Károly őrnagy úr és Boksay Antal főhadnagy úr sírhelyénél. Ezek a feladatok alapos előkészületet igényelnek. Engedélyeket kell beszerezni a családtól, ha van, a sírhelyet fenntartó intézménytől, a tevékenységet be kell jelenteni az illetékes rendőrkapitányságon is. Azon felül gondoskodnunk kell a személyi állományról, felszereléséről, a feladatot végrehajtók felkészítéséről, hiszen a díszőröknek párban és rajban is tökéletesen együtt kell működniük.

Ugyanezen feladatok vártak ránk idén is, mikor Juhász Mihály egykori hadnagy úr sírját kiválasztottuk. Kutatóink felderítették a sír fellelhetőségét. Az én feladatom volt, hogy a település önkormányzatától, mint a temető fenntartójától engedélyt kérjek, illetve hogy az esetleges családtagok felől érdeklődjek. Ez elektronikus levélben meg is történt, kettő nap múlva telefonon keresett a község polgármestere Piskolczi Géza úr. Mindenben támogatásáról biztosított, ígért kosztot, kvártélyt. A rendőrhatóság felé is megtörtént a feladat végrehajtás és az ahhoz használt eszközök bejelentése. Nem maradt más hátra, mint felkészülni, elindulni.

Halottak napján kora reggel öt lelkes és felkészült hagyományőrző útra indult Bökönybe, a szabolcsi községbe, hogy egész napos díszőrséggel emlékezzen Juhász Mihály egykori ejtőernyős- felderítő hadnagyra, aki 1952. október 18-án, 20. születésnapja után egy nappal, a hadgyakorlat egyetlen áldozatává vált. Gurulhatott volna a Vitara Fejér megye irányába, vagy Pest és Nógrád határa felé, a benne ülők az ország, és annak határain túl is látogathatták volna saját elhunyt családtagjaikat. A mi utunk mégis ide, egy ismeretlen bajtárs sírjához vezetett, mert, ahogy Baráti Körünk mottója is tartja, „nincs más”, aki a feladatot végre tudná hajtani!

Kis debreceni kitérő után (és innen is megköszönve a baráti felajánlást gyűjteményünk gyarapodása számára), megérkeztünk Bökönybe, rögtön a temető főbejáratához, ahol polgármester úr és kedves felesége már vártak minket. Elsőként a sírhelyet tekintettük meg. Örömmel tapasztaltuk, hogy a sír és környezete ápolt, térkövezet, mint megtudtuk a felújítási munkálatok nem olyan rég vették kezdetüket. A díszőrség felállítása, mozgatása így kulturáltan végrehajtható, a nyughely méltó a hősi halotthoz. Hálás köszönetünk érte Bököny községnek!

Hagyományőrzőink Juhász Mihály ejtőernyős hadnagy sírjánál

A szemle után kerültek bemutatásra vendéglátóink, hiszen Piskolczi úr megígérte a kvártélyt és kosztot. Szavakban nem tudom kifejezni mennyire megtisztelve éreztük magunkat, és zavarunkban nem is tudtuk miképpen fejezzük ki hálánkat az igazi magyaros vendéglátásért. Nem vagyunk mi ilyen úri luxushoz szokva, de hamar szállóigévé válik a „bökönyi vendégség”! Vendéglátóink, egy bökönyi család, minden földi finomsággal elláttak minket, beengedtek az otthonukba, hogy őreink kényelmesen töltsék a váltások közti pihenőt. Szeretném megemlíteni a szabolcsi töltött káposztát és a túrós rétest, melyet olyan családtól kaptunk, akinek nem lenne kötelessége munkánk támogatása, mégis vállalták a „katonák” befogadását, ezzel hozzájárulva megemlékezésünk sikeréhez. Mi hálás szívvel gondolunk rájuk és remélem, ha újra találkozunk, viszonozhatunk valamennyit a felénk irányuló szeretetből és törődésből.

Barettek a fogason - otthon érezhettük magunkat!

Felállított díszőreink arról számoltak be, hogy aki a sír mellett elhaladt, megállt egy főhajtásra és többen az emlékezés mécsesét is elhelyezték. Juhász Mihály hadnagy úr unokatestvére is kilátogatott a sírhoz és megrendülten köszönte meg ottlétünket. Van, hogy a férfitorok is elszorul, nehéz olyankor fegyelmezetten katonásnak tűnni, mégis ilyenkor a legfontosabb. Az őrségváltások óránként folytak, az állomány tagjai „tisztelegj” állásban hajtották végre 60 perces feladatukat, nyolc órán keresztül.

Hagyományőrzőink Juhász Mihály ejtőernyős hadnagy sírjánál

Két felvezetés között volt rá alkalmam, hogy Piskolczi úrral beszélgessünk a sírhellyel kapcsolatban. Megállapítottuk, hogy némi felújítás bizony ráférne, polgármester úr azt sem tartaná elvetendőnek, ha emlékművet kapna a sír, de ez az én, és a Baráti Kör hatáskörét, képességein sajnos túlmutató feladat. Mindenféleképpen igyekszünk azonban kommunikálni a megfelelő szervek felé, hogy Juhász Mihály egykori ejtőernyős-felderítő hadnagy sírhelye a hősi halotthoz méltó állapotba kerüljön egy egyszerű felújítást, állagmegóvást követően.

Baráti Körünk ezúton is vállalja, hogy egy körülbelül 50x50 cm-es fekete márványlapba vésett 1950M ejtőernyős ugrójelvény un. „deszantpajzs” felkerüljön a sír fedőlapjára, jelezve mindenki számára, hogy alatta ejtőernyős katona alussza örök álmát.

A nagyszerűen sikerült közös munka megpecsételéseként adhattam át Piskolczi polgármester úrnak Baráti Körünk asztali zászlaját egy üveg bor kíséretében. Viszonzásul a végrehajtó állomány minden tagja kapott egy üveg, az önkormányzat által idén palackozott, díszcímkével ellátott üveg helyi bort.

Baráti Körünk ajándéka Bököny polgármesterének. Köszönjük a vendéglátást!

Hát így történt, kedves barátaink. Szívünk hálával gondol Bökönyre, a Bökönyiekre és Juhász Mihály ejtőernyős hadnagyra, ennek a csodás kis falunak a szülöttére, aki a legdrágábbat, az életét áldozta fel katonai szolgálata során, békében is halálos veszélyt rejtő ejtőernyős feladata végrehajtása közben. Visszatérünk még, hiszen megígértük. Juhász Mihály sírhelye kicsit most feladat is lett, pedig jövőre, Halottak Napján egy új sírhelyen, egy másik egykori ejtőernyős katona nyughelyénél teljesítünk majd egész napos díszőrséget, így emlékezve és emlékeztetve a magyar katonai ejtőernyőzés hősi halottjaira.

Mert nincs más, mert ha minket küldenek, már nem küldhetnek mást. Így tanultuk, így nevelte belénk parancsnokunk a szellemiséget mélységi felderítőként, ejtőernyős katonaként Pécsen, Szombathelyen, Egerben, Szolnokon, Győrben, Újdörögdön, vagy Debrecenben, alig 30 kilométerre Bökönytől. Abban az időben, amikor számomra az előttem ugró jelentette az ejtőernyős történelmet.

Budapest. 2019. 11. 02.

Varga Zsolt egykor mélységi felderítő őrmester, a Baráti Kör vezetője.

FORRÁSOK:

- A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének 2012. októberi hírlevele

- honvédelem.hu

- Piskolczi Géza polgármester úr közlései