Kedves Barátaink!

Az 1941. április 12-i jutaspusztai tragédia és a délvidéki harci ugrás 79. évfordulójának alkalmából egy igazán különleges interjúval készült Baráti Körünk. Félhelyesné Zubonyai Judittal, vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős alezredes unokájával beszélgetett Kiss Dávid bajtársunk a bertalani szellem tovább éléséről, a családi emlékezetről és Bertalan Árpádról, az emberről. Ezúton is köszönjük, hogy elfogadta megkeresésünket! Külön köszönet illeti Pap Attila bajtársunkat az interjú létrejöttében nyújtott segítségéért!

Felderítők Blogja: Köszönjük, hogy elfogadta megkeresésünket! Pontosan milyen rokonságban áll ön Bertalan Árpáddal?

Félhelyesné Zubonyai Judit: Anyai nagyapám

F. B.: Milyen embernek ismerte meg a családi történetek alapján Bertalan Árpádot?

F. Z. J.: Olykor kemény, de mindig következetes parancsnok volt, akit a fanatikus hazaszeretete mellett igazi bajtársiasság jellemzett.

F. B.: Mikor, hogyan hallott először Bertalan Árpád katonai múltjáról?

F. Z. J.: Kisgyermek koromtól hallottam róla, hiszen a családi vitrinben mindig ott volt az ő és nagybátyám (a fia), a szintén hősi halált halt vitéz Bertalan György fényképe. Így a képeket látva kérdezgettem róluk.

Bertalan Árpád pilótaruhában "Magassági repülésem 1938. nov. hóban 6700 m-ig"

 F. B.: Bertalan Árpád fiáról méltatlanul keveset beszélnek. Mit érdemes tudni róla?

F. Z. J.: A 102/1 vadászrepülő század pilótája volt. 1944. augusztus 9-én, a lengyelországi Opatow térségében kötelékben a parancsnoki gép kísérőjeként légiharcba került, amerikai Aero-Cobra gépek (Az USA által a Szovjetuniónak az 1941 márciusi „kölcsönbérleti törvény” értelmében átadott Bell P-38 „Airacobra” vadászgépek F. B.) támadták és lelőtték.

F. B.: A környezetében mennyire volt ismert Bertalan Árpád neve?

F. Z. J.: A rokonság ismerte a nevét, hallottak róla, de a távolabbi ismerősökkel nem beszélgettünk a személyéről.

Ahogyan ritkán láthatták – Bertalan Árpád íróasztal mögött, munkában

F. B.: Ápolt a család kapcsolatot más ejtőernyős veteránokkal?

F. Z. J.: A pápai emlékműnél évente zajlott koszorúzás, ekkor találkoztunk néhány veteránnal, köztük Szokolay Tamással (Szokolay Tamás 1914. július 15-én született Nyíregyházán. Hivatásos katonai szolgálatát 1932-ben kezdte karpaszományos őrmesterként. 1938-ban a Szombathelyen megalakuló ejtőernyős kísérleti keret tisztje F. B.) sokat beszélgettünk, de az ő halálát követően elmaradtak a meghívások ezekre az eseményekre. A kapcsolattartás igazából csak ezekre a találkozásokra korlátozódott.

F. B.: Érte a családot hátrányos megkülönböztetés Bertalan Árpád hírneve miatt?

F. Z. J.: Erről nem tudok, a nagymamám és a szüleim nem beszéltek velem ilyenekről. Azt viszont tudom, hogy Bárczy János Vádindítvány című könyvében (Bárczy János egykori ejtőernyős százados 1979-ben Budapesten, a Magvető kiadó gondozásában kiadott „dokumentumregénye” volt az első, mely a magyar ejtőernyősök II. világháborús történetével foglalkozott. F. B.), illetve az ebből készült TV filmben, ahol Tordy Géza játszotta „Barabás őrnagyot” (A regény 1982-ben készült filmváltozatába több fontos történelmi szereplő, így Bertalan Árpád neve is megváltoztatva került be, követve a regény gyakorlatát. F. B.) kicsit árnyalt róla a kép, de ahogy korábban mondtam, azt tudom, tudtuk róla, hogy kemény ember volt. A katonai pályájának a megítélése lehetett nyilván a korszakoktól függő is, de én igazán nagy örömmel látom, hogy milyen sokan tisztelik az emlékét és nagyformátumú katonaként említik.

F. B.: Milyen emlékezetes történetek maradtak fenn a családi legendáriumban Bertalan Árpádról?

F. Z. J.: Emlékezetes történet az inkább csak a katonai pályájához kapcsolódik. Mesélték édesanyámék, amikor egy katonájának a tragédiával végződött ugrása után nagyapám összehajtogatta a szerencsétlenül járt katona ejtőernyőjét és azzal ugrott, bizonyítva, hogy nem az ernyővel volt baj (Az esetre 1940. június 22-én délelőtt került sor a pápai repülőtéren. Az áldozat, az ejtőernyős alakulat első hősi halottja, Penczer József ejtőernyős honvéd volt F. B.). Aztán, hogy valami vidámabbat is említsek, azt is mesélték, amikor az egyik bajtársuk esküvőjére ő is és a többiek is ejtőernyővel érkeztek meg (Pataky Géza ejtőernyős főhadnagy 1940 tavaszán házasodott Jákon, a híres Árpád-kori templomban. F. B.). El lehet képzelni a meglepetést, amit a násznépnek okoztak.

F. B.: Milyen relikviák, személyes tárgyak maradtak a család birtokában Bertalan Árpádtól?

F. Z. J.: Vannak fotók, például arról, amikor 1917-ben IV. Károly király gratulált neki a magas kitüntetéséhez (Bertalan Árpád hadnagyként érdemelte ki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet F. B.), vagy éppen az 1941-es temetéséről készült fotók. Dokumentumok, mint például anyakönyvi kivonatok, a személyi igazolványa, tiszti parancs az 1938. évi áthelyezéséről, dokumentum a Mária Terézia rend lovagkeresztjének odaítéléséről (Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének legmagasabb katonai kitüntetését 1928-ban ítélték oda Bertalan Árpádnak F. B.). Amit a szobánk falán bekeretezve őrzünk, az a vitézzé avatásakor készült oklevél.

Bertalan Árpád hadnagy 1919 novemberi személyi igazolványa

F. B.: Mit gondol arról, hogy a Magyar Honvédség egyik alakulata, az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár az ön nagyapjának nevét viseli?

F. Z. J.: Nagyon büszke vagyok! Az elmúlt év végén felvettem a kapcsolatot velük, örömmel vették a jelentkezésemet. Sajnos ez a mostani helyzet nem kedvez a kapcsolattartásnak, de bízom abban, hogy ennek az időszaknak is előbb-utóbb vége lesz!

 Baráti Körünk hagyományőrzői Szolnokon, a 2018. október 12-én felavatott Bertalan Árpád mellszoborral

F. B.: Keresték önt más ejtőernyős hagyományőrző szervezetek megemlékezések kapcsán?

F. Z. J.: Igen, Önök! El is mentem volna a tervezett lengyel-magyar ejtőernyős kiállítás megnyitójára, remélem erre is hamarosan sor kerülhet.

F. B.: Hogyan látja, milyen kép él a nagyapjáról ma az emberekben?

F. Z. J.: Azt gondolom - visszatérve az egyik előző kérdésére is - az, hogy egy "elit" egység (bocsánat a kissé "túl civil" megfogalmazásért), egy különleges rendeltetésű dandár a nevét viseli, az, hogy nemzeti sírhelyen nyugodhat (Bertalan Árpád sírhelye a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es katonai parcellában található F. B.), hogy sírjánál, a pápai vagy a jutaspusztai emlékműveknél koszorúzási ünnepségekre, megemlékezésekre kerül sor, az nekem azt üzeni, hogy a katonák valódi hősként gondolnak rá. Azt is látom például, hogy hadtörténészek rendre megemlítik munkáikban, így biztosan fennmarad az emléke. Azok, akik pedig civilként olvashatnak róla, egy meggyőződésből fakadó kötelességtudattal, mindig a hazája és a katonái iránti elkötelezettséggel tevékenykedő katonának láthatják őt, aki végül esküjéhez hűen életét adta a hazájáért.

 Vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy 1941. április 15-i temetése a Farkasréti temetőben, Budapesten.

F. B.: Mit gondol, mennyire ismert Bertalan Árpád neve ma a fiatalság körében?

F. Z. J.: A fiatal katonák körében talán igen, de nem gondolom, hogy egyébként a fiatalok hallottak volna róla, ismernék a nevét.

F. B.: Mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében?

F. Z. J.: Huh, most megfogott... A fiatal generáció a közösségi hálókon éli az életét, a nagyapám élete, munkássága pedig nehezen kezelhető ilyen csatornákon... szóval, ha kérhetem, gondolkodjunk ezen közösen...

F. B.: Ma katonai alakulat mellett Szolnokon szobor, Szombathelyen utca, Veszprémben kilátó, Budapesten katonai díszsírhely őrzi Bertalan Árpád emlékét. Ön szerint mi az, amivel az utókor még tartozik neki?

F. Z. J.: Hogy mivel tartozna neki az utókor? Talán egy kitüntető jelvénnyel, éremmel, amit meghatározott tevékenységekhez kapcsolódóan, érdemeik elismeréséül kaphatnának meg katonák (vagy talán a civilek is, mint például kutatók, hadtörténészek, hagyományőrzők).

F. B.: Katonai hagyományőrzőként kiemelt feladatunknak tekintjük Bertalan Árpád és ejtőernyős katonáinak emlékének megőrzését. Mit üzenne a hagyományőrzőknek?

F. Z. J.: A hagyományőrzőkre fontos feladat hárul, mert munkájuk révén rengeteg információ juthat el a múltbeli történésekről az emberekhez; a múlt megismerése segíthet abban, hogy a jelenünket megértsük és akár abban is, hogy a jövőnket milyennek tervezzük. Egyszóval nehéz, és az ismeretek továbbadását tekintve felelősségteljes munkájuk van, ami nagy elismerést érdemel. A magam részéről szeretném őszintén megköszönni a munkájukat és kitartást, sok sikert kívánok jövőbeni tevékenységükhöz is!

F. B.: Nagyon szépen köszönjük, hogy időt szakított ránk, reméljük ez az interjú is hozzájárul ahhoz, hogy Bertalan Árpád emléke széles körben ismertté váljon.

F. Z. J.: Én köszönöm a lehetőséget, és a magam részéről ígérem, hogy a jövőben is figyelemmel kísérem a munkájukat!

Források:

- Félhelyesné Zubonyai Judit, Bertalan Árpád unokájának és Bertalan György unokahúgának személyes közlése
- v. Bertalan György veszteségi kartonja (www.hadisir.hu)
- Huszár János: Honvéd Ejtőernyősök Pápán 1939–1945. (Jókai Kör Pápa, 1993.)
- Reszegi Zsolt: Légi huszárok – Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között. (A pápai levéltár kiadványai, Budapest –Pápa 2013.)
- B. Stenge Csaba: Kivonat a 102. vadászrepülő-század hadinaplójából, 1944. szeptember 14–16. (in.: Hadtörténelmi Közlemények 2017.1. pp. 164. – 171.)
- Tobak Tibor: Pumák Földön-égen (Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 1989. p. 175.)
- https://felderitokblogja.blog.hu/2018/04/12/ejtoernyos_bevetes_delvideken_1941_aprilis (letöltés ideje: 2020. 04. 09. 15:35)

- Kiss Dávid -