Kedves Barátaink!

Talán kevesen tudják, de 1973 és 1975 között összesen 600 magyar katona teljesített szolgálatot a háború sújtotta Vietnamban, az International Commission of Control and Supervision, rövidítve ICCS (magyarul: Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság – NEFB) három kontingensében. Feladatuk az 1973-as párizsi békeszerződés aláírásával elindított békekötési folyamat ellenőrzése, felügyelete volt, együtt dolgozva Lengyelország, Indonézia, és Kanada katonai, és polgári képviselőivel. Az első csoportban utazott ki Uhrin Károly nyugállományú főtörzszászlós, aki később Mezőtúron, majd nyugállományba vonulásáig a szolnoki 34. Önálló Felderítő Zászlóalj egészségügyi főnökeként teljesített szolgálatot. Katonai pályafutásáról, vietnami élményeiről, és nem utolsó sorban Szolnokon, a mélységi felderítők között végzett egészségügyi munkájáról kérdezte őt Kiss Dávid bajtársunk.

Uhrin Károly 1972 júliusában Mezőtúron. "1973 év elején irány Vietnam!"

Felderítők Blogja: Mesélnél kicsit magadról? Mikor születtél, hol élsz ma, mi a legmagasabb elért rendfokozatod?

Uhrin Károly: Uhrin Károly nyugállományú főtörzszászlós vagyok, Mezőtúron élek, 1953. június 9-én Budapesten születtem. Mezőtúron végeztem el a katonai középiskolát, lőkiképzésből, harcászatból, testnevelésből, és társadalomtudományból, államvizsgát tettem, 4.75%-os eredménnyel!

F. B.: Miért választottad életutadnak a katonahivatást?

U. K.: Gyermekkoromtól fogva, valahogy mindig vonzottak az egyenruhások! 17 évesen jelentkeztem gépkocsizó lövész szakra, ahol, a felvételi vizsgám sikeres lett, és 1970. szeptember 1.-én bevonultam, és megkezdtem a katonai tanulmányaimat!

F. B.: Hogyan lettél mélységi felderítő?

U.K.: Ez egy nagyon hosszú folyamat volt! Mint említettem, gk. lövészként végeztem, az első beosztásom a 7015 díszelgő és őrezred volt a Budaörsi úti Petőfi laktanyában, 1972 őszétől! Díszelgő szakaszparancsnok voltam! Innen indítottak 1973 év elején Vietnamba, béketeremtő misszióba. 1975 nyarán, visszakerültem saját kérésem alapján Mezőtúrra, több beosztásban is voltam, többek között szakasz, századparancsnok! A diszlokációig itt szolgáltam, ahol is a 80-as évek elején elvégeztem, a magasabb képzettséget biztosító egészségügyi iskolát, és rögtön segélyhely parancsnok lettem! A zászlósi iskolát, már egészségügyi szakon végeztem, és rögtön elő is léptettek zászlóssá! Ezt követte még több továbbképzés, kórházi gyakorlat, és a legvégén a "Katasztrófa medicina!" Minden iskolámat 5-ös kitűnő, és kiváló eredménnyel végeztem! A mezőtúri diszlokáció után szolgáltam Debrecenben, és Cegléden! 1990-ben áthelyezésemet kértem a szolnoki mélységi felderítő zászlóaljhoz, amit meg is kaptam! Itt kezdődött az imádott élet!

F. B.: Milyen feladatra készítettek fel mélységi felderítőként?

U. K.: Egyetlen feladatra készítettek fel, a felderítő katonák ellátása, gyógyítása, és egészségügyi biztosítása! Ahová ők mentek, (lövészet, búvárkiképzés, túlélési kiképzés, hegymászó kiképzés, ejtőernyős táborok, tehát mindenféle felderítő képzésen) mentem velük, vigyáztam rájuk, gyógyítottam őket! Innen ered a becenevem a "Doki" Hozzá tenném, hogy 1998-ig nyugállományba vonulásomig, egyetlen haláleset sem fordult elő, semmiféle maradandó sérülés! Mindent meg tudott oldani az egészségügyi szolgálat!

F. B.: Miből állt a kiképzésetek?

U. K.: A kiképzések mind a túlélést garantálták, amit a katonáink meg is tanultak, és igen jól kamatoztattak! Számos versenyt megnyertek, és a szakmában ők voltak a legjobbak! Büszke vagyok rá, hogy velük szolgálhattam!

F. B.: Milyen felszerelést kaptatok mélységi felderítőként?

U. K.: Ugyan az a felszerelésünk volt, mint egy átlagkatonának, kiegészítve, dobó késsel, búvárfelszereléssel, és ejtőernyővel, melyek biztosították az ellenség mélységébe történő bevetésüket! És természetesen az önvédelem, illetve a karate kiképzés, amit személyesen Furkó Kálmán testnevelő tiszt biztosított, aki már azóta 8 danos nemzetközi mester, és nyugállományú ezredes.

F. B.: Emlékszel az első ejtőernyős ugrásodra? Elmesélnéd a történetét?

U. K.: Bármennyire is sajnáltam, én nem ugorhattam, mert nekem a földön kellett helytállnom, és biztosítanom az állományt!

F. B.: Otthon hogyan fogadták a tényt, hogy ezt a cseppet sem veszélytelen hivatást választottad?

U. K.: Szerencsére a családom, nagyon megértő, segítőkész, bár tele aggodalommal, kiváló háttérmunkát végzett, hogy nekem ne kelljen sem nélkülöznöm, sem hiányt szenvednem, semmiben!

F. B.: Egészségügyi területen dolgozva mi volt a feladatod?

U. K.: Az én feladatom az állomány eü. anyaggal történő ellátása, betegek gyógyítása, sérültek kezelése, súlyos esetben kórházba szállítás! Sebesültszállító UAZ gépkocsival!

F. B.: Kaptál különleges szakirányú egészségügyi képzést? Pontosan milyen szintűt?

U. K.: Az átlag képzésen felül, a legfontosabb a háborúra való felkészülést a katasztrófa medicina legmagasabb szintű iskola elvégzése! Vizsgák a BP.-i központi katonai korház professzori, és főorvosi bizottsága előtt, főleg traumatológiai kérdésekre kellett választ adni, illetve a sérültek osztályozása, szortírozása, és ellátása terén kellett bizonyítanunk rátermettségünket!

F. B.: Térjünk át Vietnamra. Hogyan kerültél be az ICCS misszióba?

U. K.: Parancsra! Visszagondolva, akkorra már volt pár magyar bajnoki címem, JUDO, KARATE, LÖVÉSZET. Szerintem ezért esett rám is a választás. És természetesen egészségügyi megfelelés! De hát 19 évesen hogy ne lenne az ember egészséges, és bivalyerős! No meg persze kalandvágyó! Aki önként jelentkezett senki nem vittek ki!

"A szállás-barakk előtt. Egyenruhában, szabálytalanul sapka nélkül!"

F. B.: Kaptatok valamilyen különleges kiképzést mielőtt elindultatok Vietnamba?

U. K.: Nem, hacsak az nem számít különlegesnek, hogy az Anna-völgyi tábornoki üdülőben volt egy kéthetes összevonásunk, ahol elmondták a helyzetet, filmeket vetítettek, 14 nap intenzív angol nyelvtanulás!

F. B.: Hány főből állt a misszió? Ki vezette?

U. K.: Az összes misszió ’73-tól ’75-ig tartott, három küldöttség volt, 200-200 fős létszámmal, tehát összesen durván, 600 fő teremtett békét, ha úgy tetszik, a másik három ország delegáltjaival együtt! Mint említettem én az első transzporttal voltam, Dr. Esztergályos Ferenc nagykövet, és Dr. Szűcs Ferenc vezérőrnagy voltak a vezetőink!

"A felségjelzésünk, mindenhová ez volt festve!"

F. B.: Hogyan épült fel az ICCS szerkezete?

U. K.: Erről sokat nem mondhatok, talán annyi elég lesz, hogy Kanada, Indonézia, Lengyelország mellett Magyarország volt a négyes (bizottság) küldöttség. Vigyázva az egyensúlyra, mint szocialista, és kapitalista országok.

F. B.: Mekkora területet ellenőrzött a magyar misszió?

U. K.: Saigon volt a központ, a demilitarizált övezetig, délen, hét Helyi Ellenőrző Csoport ténykedett! Ez kiterjedt Dél-Vietnam egész területére!

F. B.: Mi volt a feladatotok pontosan Vietnamban?

U. K.: Fegyverszünet betartásának ellenőrzése, megsértés esetén kivizsgálása és jelentéstétel a központnak, illetve a hadifogoly cserék végrehajtását felügyeltük! Rendfenntartás!

"Fogolycsere ellenőrzése."

F. B.: Mi volt a feladatod a misszió tagjaként?

U. K.: Hármas feladatot láttam el, 1 A fegyverraktárunk őrzés-védelme, fegyveres szolgálat, 2 Járőrszolgálat, rendfenntartás ellenőrzés, fegyveres szolgálat, 3 Személyi kísérés a kivizsgáláshoz történő utazások során, a tábornok urat és a nagykövet urat őriztem és védtem (Személyi testőrként).

F. B.: Hogyan nézett ki a misszió egy átlagos napja?

U. K.: Reggel 5:30 ébresztő, 6:30 zászlófelvonás a parancsnoki épület előtt, 7:30 kihallgatás, szolgálati jelentések, ebédig, vagy szabad idő vagy valamilyen szolgálat, ezt mindig előtte való nap tudtuk meg. 13:00 ebéd, heti egy alkalommal magyar filmvetítés volt. 18:00 vacsora, utána vagy szabad idő vagy szolgálat, 22:00 takarodó! Két egyforma nap nem volt ezért tudom csak ennyire felületesen vázolni!

"A szállásunkról kilépni, és belépni, csak ezzel az engedéllyel lehetett!"

F. B.: Hogyan fogadtak a vietnami emberek titeket, magyarokat?

U. K.: Az északiak, nagy barátsággal és bizakodva, a déliek nagy fenntartással, bizalmatlanul, ami egy kis idő elteltével változott! Mindkét féllel megtaláltuk a közös nevezőt, és tudtunk egymás mellett dolgozni.

F. B.: Milyen volt az amerikaiak hozzáállása a jelenlétetekhez?

U. K.: Ezt röviden csak úgy tudnám jellemezni, hogy egy vesztes háború elszenvedői, mit érezhettek, egy szocialista állam katonáival szemben akik az ő kivonásukat ellenőrizni hivatottak? Erre még egy megrögzött civil is tud válaszolni. Én röviden ennyit, mert senkit nem akarok megbántani!

Ezt egy száguldó kocsiból fényképeztem nem messze Huétól, ez egy napalm bombázás nyoma!

F. B.: Mi okozta a legtöbb kellemetlenséget a misszió során?

U. K.: Minden nagyon csodálatos volt Két dolgot kivéve! A szerencsétlen áldozatok szaga, akik még hetekkel a haláluk után is ott hevertek, a trópusi melegben, és esőben! A másik a rovarok, és a szúnyogok! Na ezek kicsinálták az idegeinket! Nem lehetett elbújni előlük, esetleg a víz alá!

F. B.: Mi volt a legkedvesebb élményed, amíg kint szolgáltál?

U. K.: Az ország szépsége, az emberek közvetlensége, vendégszeretete! Egyszer kaptam egy egynapos szabadságot, pihenést, és elvittek Vung Thauba a dél kínai tengerpartra! Csodálatos! Hatalmas élmény volt! De csak egy nap, mert másnap menni kellett szolgálatba!

"VUNG THAU, Dél-Kínai tenger part. Itt húztak át felettünk villám gyorsan az amerikai harci gépek mentek bevetésre. Pillanatok alatt átrepültek felettünk!"

F. B.: Sajnálatos módon két hősi halottja is volt a missziónak. Mi történt pontosan?

U. K.: A helikopternek amerikai pilótája és navigátora volt. A négytagú bizottság 2-2 tagja utazott a gépen. Mint utólag kiderült letértek a kijelölt légifolyosóról felderítő repülésre és a (DIFK) Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány légelhárítása lőtte le a gépet!

F. B.: Vietnam után a kint megszerzett tapasztalatot tovább tudtad adni a katonatársaidnak képzéseken, vagy más formában?

U. K.: Nem! Ugyanis nem volt rá senki kíváncsi! Ezért örülök, hogy most a hagyományőrzők megteszik ezt, bár egy kicsit későn! Sőt a rendszerváltás után, ha véletlenül szóba került a kérdés, elmondták egyesek, hogy ezzel most már nem kellene "dicsekedni"! Nagyon jól tudjuk az okot hogy miért! De én úgy vagyok vele, ha valaki kérdez, én válaszolok! Ez már történelem. Nem dicsekszem vele, de ezt az élményt, és történetet már senki nem veheti el tőlem, tőlünk…

"Közösen a vietnamiakkal - sportnap!"

F. B.: Kaptatok valamilyen hivatalos elismerést a vietnami szolgálataitokért?

U. K.: Igen! Na minden anyagi elismerés nélkül a VDK FELSZABADÍTÁSI ÉRDEMRENDJÉT, VDK. BARÁTSÁG ÉRDEMÉRMÉT, AZ ICCS ÉRDEMÉRMÉT! Ezeket a kitüntetéseket Czinege Lajos hadseregtábornok Honvédelmi miniszter adta át személyesen!

"A három nagy kitüntetésből kettőnek az okmányai! A harmadik az ICCS Érdemrendje! Cinege Lajos Honv. Miniszter aláírásával!"

F. B.: Vietnam után milyen beosztásban szolgáltál, és meddig?

U. K.: Nyugállományba vonulásomig (1998) a szolnoki mélységi felderítő zászlóaljnál szolgáltam, mint az egészségügyi szolgálat főnöke!

F. B.: Van még olyan emlékezetes történeted az ICCS misszió kapcsán, amit szeretnél megosztani velünk?

U. K.: Egyenlőre ennyi, de ha van kérdésetek, nagyon szívesen válaszolok, de ha lehet egyszerre csak egyre! Ez már nagyon kimerítő volt, az ismert tények alapján!

"Dzsunkák! Sajnos több millióan laktak ilyen nehéz körülmények között a folyó partján, és a tenger partján!"

F. B.: Mit gondolsz az ICCS misszióban részt vett magyarokról tisztességgel megemlékezik az utókor?

U. K.: Hát ez nagyon egyszerű válasz! Nem! Teljesen el vagyunk feledve, talán mostanában mintha lenne némi érdeklődés, lásd: hagyományőrzők. Köszönöm neked kedves Dávid, és Dr. Kelemen János interjúit!

F. B.: Végezetül: mit tanácsolnál egy mai fiatalnak, aki bele akar vágni a katonaéletbe?

U. K.: Döntse el, hogy akar élni! Az eskü szellemében, mert az egy életre kötelez, és irányítja az életedet, sorsodat, vagy tejesen szabadon, hogy elsatnyuljanak a fiatal életek! Ha nincsenek egy kicsit kordába szorítva, hajlamosak erre a mai fiatalok! Tisztelet a kivételnek! Legyen ez a végszó.

F. B.: Köszönöm szépen az interjút, és kívánok neked további jó erőt, egészséget!

"Saigon szíve - a gazdag rész!"

FORRÁSOK:

Fényképek: Uhrin Károly