Kedves Barátaink!

A Felderítők Blogja időről-időre igyekszik bemutatni azokat az eszközöket, melyekkel az érdeklődők találkozhatnak hagyományőrző rendezvényeinken és melyeket kézbe is vehetnek. Tapasztalataink szerint a legnagyobb érdeklődésre gyűjteményünk hatástalanított fegyverzeti anyaga tarthat számot, talán éppen ezért is blogunk egyik legolvasottabb írása az AMD-65 gépkarabélyt bemutató cikkünk. Természetesen a bemutatott fegyverek mindig kapcsolódnak az általunk képviselt alakulatokhoz is, így a mai írásban az 1937 M pisztolyt is rendhagyó megközelítésben, a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyőseinek szemszögéből mutatjuk be.

Cikkeink sorában nem ez az első alkalom, hogy a II. világháború alatt a magyar ejtőernyős katonák által használt kézi lőfegyverekről írunk. Legutóbbi hasonló írásunk a Mauser Kar.98k hadipuska magyar ejtőernyősöket érintő történetét mutatta be. A korszaknál és a témánál maradva következő bemutatásra kerülő típus a magyar pisztolygyártás sokáig utolsó önálló fejlesztésének tekinthető darabja, az 1937 M Frommer rendszerű öntöltő pisztoly ejtőernyős katonák általi felhasználásának története.

A 9 mm-es 1937 M  Frommer öntöltő pisztoly az 1939 M egybeszabott ugróruha másolatán

A tervezőről

Nemes fegyverneki Frommer Rudolf budapesti neológ zsidó családba született 1868. augusztus 4-én. Édesapja Frommer Simon kereskedő, édesanyja Poll Hermina volt. A budapesti Műegyetem elvégzése után rövid ideig pénzügyi pályán mozgott, a Hitelbank alkalmazottjaként dolgozott. A több nyelven (franciául, németül és angolul) is beszélő fiatalember szépirodalmi próbálkozásai mellett 1896-ban német-magyar tőzsdei szótárt is kiadott, ígéretes pénzügyi pálya állt előtte. Ám Frommer ugyanebben az évben nagy meglepetésre pályát módosított és belépett a Fegyver és Gépgyár Rt. alkalmazásába. Két év múlva az egykori pénzügyi szakember már fegyvertervezéssel foglalkozott.

A termékeny fegyvertervező, bár gépészmérnöki diplomával nem rendelkezett, mégis munkássága közel három évtizede alatt több, mint 100 szabadalmat jegyeztetett be. Az elsőt 1900-ban, „Önműködően felhúzható és töltő, valamint biztonsági szerkezet lőfegyverek számára” néven. Ez alapozta meg a cikkben is bemutatásra kerülő utolsó pisztolya műszaki paramétereit, valamint az 1901-ben kifejlesztett, 1910-ben a rendőrség és a csendőrség számára rendszeresített öntöltő pisztolyát is. 1914-től Ferenc József osztrák császár és magyar király Frommer Rudolfot nevezi ki a FÉG Rt. vezérigazgatójává, eddigre az öntöltő pisztolyok mellett puskákat, lövegirányzékokat, sőt dízelmotorokat gyártó nagyvállalatban már kísérleti műhely is működik a Frommer-rendszerű pisztolyok tesztelése céljából. Az igazgatói székkel együtt járt a nemesi cím és a „fegyverneki” előnév is, ami 1918-ra az udvari tanácsosi címmel bővült.

A Tanácsköztársaság 133 napja alatt a sikeres magyar fegyvertervezőt a kommün eltávolította a fegyvergyár éléről, ám megbízhatóságát és hírnevét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 1920-ban újra ő vezeti a részvénytársaságot. Ekkor kapja meg érdemei elismeréséül a gépészmérnöki díszoklevelét is. Nyolc évvel később az Országgyűlés felsőházának élethosszig kinevezett tagja. Frommer Rudolf utolsó intézkedései egyikeként modernizálja és átszervezi vállalatát, a cég új neve Fémáru Fegyver- és Gépgyár RT. Frommer Rudolf 68 esztendősen, 1936. szeptember 1-én halt meg Budapesten, így nem láthatta utolsó saját tervezésű pisztolyának rendszeresítését.

Nemes fegyverneki Frommer Rudolf
(forrás)

A fegyverről

Az 1937 M Frommer öntöltő pisztoly a tervező hetedik szabadalmaztatott öntöltő maroklőfegyvere volt, mely nagyban támaszkodott elődje, az 1929 M Frommer öntöltő pisztolynál alkalmazott megoldásokra. A tömegzáras, reteszeletlen rendszerű pisztoly tulajdonképpen a Frommer-család legkisebb tagjának, a Frommer Liliput öntöltő pisztolynak a katonai igények szerint kialakított „nagy testvére”. Az 1929 M és az 1937 M öntöltő pisztolyok egyaránt 9 mm-es Browning Short lőszert tüzeltek. Az 1937 M pisztoly az elődtípus egyszerűsített változatának tekinthető, hiszen a szán és a tömegzár egybeépítésével egy harctéri körülmények között könnyebben szétszerelhető, tisztítható fegyvert kaptak a katonák. Az egyszerűsített kialakítás egyben gyártástechnológiai fejlődést is jelentett, hiszen míg az 1929 M öntöltő pisztolyból körülbelül 50 000 darab készült a Magyar Királyi Honvédség részére, addig az 1937 M öntöltő pisztolyból közel 200 000 db került a magyar mellett a német fegyveres erők, főként a Luftwaffe (légierő) egységeinek fegyvertárába, akik 50 000 darabot rendeltek meg a típusból 7,65 mm-es Browning pisztolylőszerhez átalakítva.

 1937 M Frommer öntöltő pisztoly behelyezett tárral, fesztelenített kakassal

Az 1937 M öntöltő pisztoly (elődjével együtt) a II. világháború ideje alatt rendszerben maradt a Magyar Királyi Honvédségnél, mint a tisztek, altisztek és a különleges beosztásokban oldalfegyver viselésére jogosultak szolgálati pisztolya. A fegyver 7 darab lőszer befogadására alkalmas kivehető szekrénytárból tüzel, melyen akárcsak az 1929 M öntöltő pisztoly esetében egy a tár kivételét segítő úgynevezett „kisujjtámaszt” találhatunk. A tárkioldó gomb mai szemmel szokatlan módon, a markolat alján, annak hátsó részén található. A tár alján látható „37M” felirat segíti a megkülönböztetést az elődhöz rendszeresített és egyébként mindenben csereszabatos táraktól.

1937 M Frommer öntöltő pisztoly kivett tárral

A pisztoly markolatbiztosítóval készült, melyet a Németország számára gyártott variánsok esetében kiegészít egy szánbiztosító is. Az elsütőbillentyű elhúzása és így a tűzkiváltás a markolatbiztosító lenyomása nélkül nem lehetséges, ez a megoldás lehetővé tette a fegyver csőre töltött és felhúzott helyzetben is biztonságos viselését. A fegyver elsütési rendszere „SAO” azaz „Single Action Only” rendszerű, amely azt jelenti, hogy az elsütőbillentyű csupán a kakas fesztelenítését végzi, lövés kiváltása csak felhúzott állású kakasnál lehetséges. Ez az elsütési mechanizmus könnyebb elsütést és nagyobb találati pontosságot tett lehetővé.

 1937 M Frommer öntöltő pisztoly üres állapotban. Jól látható a szánakasztó működése

A szán vége a hátsó irányzék felől nézve bordázott, ami a kesztyűs kézzel, vagy izzadt, véres, koszos kézzel való csőre töltést tette könnyebbé. A szánon található felirat „FÉMÁRU-FEGYVER- ÉS GÉPGYÁR RT 37 M.” adja meg a fegyver gyártóját és típusjelét is. A fából készült, domború és hosszanti irányban rovátkolt markolathéjak felett baloldalon található a fegyverszám is. A szán tetején kapott helyet az egyszerű nyílt irányzék, mely mai szemmel igen aprónak tűnhet. A szán tetején lévő irányzóvonal felületkezelése és kialakítása a napfény csillogásának zavaró hatását hivatott csökkenteni.

A fegyver szánakasztója, mely kiürült tár esetében hátsó állásban akasztja meg a szánt, egyben a szétszedést is segíti. A szánon kialakított két bemarás közül az elsőbe beakasztva válik lehetővé a cső elfordítása és kiszerelése a fegyverből, míg a második rovátkába beakadva erre nincsen lehetőség. A szánon belül kapott helyet továbbá a zár, az ütőszeg, a hüvelyvonó karom, valamint a helyretoló rugó, a rugóvezető pálcával. A fegyver teljeskörű műszaki rajza alapján 40 különböző alkatrészből áll.

Az 1937 M Frommer öntöltő pisztoly robbantott műszaki ábrája
(forrás)

A pisztolyhoz pisztolytáska is rendszeresítésre került, mely bőrből készült, derékszíjra húzható kialakítású. A pisztolytáskában két tártartó zseb került kialakításra. A pisztolytáska elsődlegesen a korszakban divatos nézet szerint nem a gyors tokból rántást, hanem a fegyver minél teljesebb védelmét szolgálta. Az ejtőernyős alakulat ugró állományán megfigyelhető a pisztolytáska viselésének különleges módja, melynek során az ugró igyekezett az ejtőernyő combhevederzete felett úgy elvezetni a pisztolytáskát, hogy az könnyen hozzáférhető legyen.

Magyar ejtőernyős harci ugrásra készen. Jobb könyöke alatt jól látható a könnyen elérhető bőr pisztolytáska,

Használata az ejtőernyős alakulatnál

Az igen népszerű és megbízható pisztoly a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős alakulatainál némileg eltérő feladatkörben jelenik meg. Ennek megértéséhez érdemes megismerni az ejtőernyős alakulatban kialakult rendhagyó szolgálati rendszert.

A pápai ejtőernyős alakulatnál szolgáló katonákat két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy feladatuk végrehajtásához szükségük volt-e ejtőernyős kiképzésre, vagy nem. Az első, nagyobb csoportba az ugró állomány tagjai kerülnek. Ők azok, akik harcfeladatuk végrehajtásához ejtőernyős kiképzést kapnak és a harctéri kihelyezésük módja az ejtőernyős ugrás. Ez az elem általában az ejtőernyős századok túlnyomó többségét jelenti. Ők, harcfeladatuk megoldásához, önvédelmi fegyverként rendfokozattól függetlenül megkapták az 1937 M öntöltő pisztolyt, melyet a harcszerű ejtőernyős gyakorlóugrások alkalmával is maguknál hordtak.

A másik, jelentősen kisebb részt teszik ki az úgynevezett „földi alap” keretében szolgáló katonák, akiknek feladatuk ellátásához nem volt szükséges az ejtőernyős ugrás. Ők voltak például az ejtőernyős századok írnokai, szakácsai, gépkocsivezetői, raktárosai, vagyis azok a katonák, akik harctámogató feladatkörben szolgáltak az alakulatukon belül. Számukra nem került kiosztásra önvédelmi oldalfegyver. Érdekes adalék, hogy az ejtőernyős szellemiség jegyében ezek a katonák, bár a feladatuk elvégzéséhez nem volt rá szükség, sok esetben szintén elvégezték az ejtőernyős ugró tanfolyamot, hogy jogosultakká váljanak az ejtőernyős csapatjelvény viselésére.

1940-től jól nyomon követhető az ejtőernyős alakulat puskás századainak fegyverzeti és létszámbeli eltérése a pisztolyok tekintetében. Elsőként a HM 31.682/eln.1./a-1940. számú rendelet foglalkozik az ejtőernyős századok létszámával és fegyverzetével. A 363 fős összlétszámmal felálló ejtőernyős század (9 fő tiszt és 354 fő legénység) számára 356 darab pisztoly kerül kiutalásra, azaz a földi alap létszáma századonként hét főt tesz ki.

A következő vonatkozó rendeletben még nagyobb az eltérés, hiszen a VKF 4378/eln. 1. vkf. 1940. számú rendelet 310. számú melléklete 374 katonára csupán 359 darab pisztolyt számol, így kiszámolható, hogy a „földi alap” létszáma 15 főre duzzadt.

1941-től a rendeletek egységes képet mutatnak a fegyverzeti számadatok és a létszámadatok tekintetében, hiszen a puskás századok létszáma és a rendszeresített pisztolyok mennyisége nagyjából azonossá válik, ilyen formában:

Az 1942-től felállított új ejtőernyős századok (mint például a géppuskás- nehézfegyver- és árkász századok), vagy a kerékpáros szakasz a teljes létszámnak megfelelő mennyiségű pisztolyt kapott, így valószínűsíthető, hogy az alegységek minden tagja ugró állományú is volt. Egyedüli eltérést az ejtőernyős gépkocsizó vonat alosztály fegyveranyaga mutat 1943-ból, ahol 97 katonára csupán 61 darab pisztoly jut.

Magyar ejtőernyős katona térdelő helyzetben tartja célra 1937 M Frommer pisztolyát

Fontos kiemelni, hogy ezek a számadatok csupán papírformát jelentettek, a valóságban nem minden esetben valósultak meg, hiszen az újonnan felállított alakulatok feltöltése is folyamatos problémákba ütközött. Az 1941-es délvidéki harci ugrást követően, melynek során csupán egy kisebb harccsoport indult bevetésre, az ejtőernyős alakulat mindinkább gyalogsági harcra készült fel, majd 1944-ben már kifejezetten elit könnyűgyalogságként került bevetésre. Ekkortól a korabeli visszaemlékezések alapján az ejtőernyős alakulatban már főleg azoknak jutott oldalfegyver, akiket különleges beosztásuk, vagy rendfokozatuk erre feljogosított. Ahogy a II. ejtőernyős zászlóalj nehézfegyver századának egyik katonája, Ábel Béla Gusztáv ejtőernyős honvéd emlékezett:

„Valahogy nem okozott túl sok fáradtságot megtanulni az aknavetőnél használt lőelemek kiszámítását, így azután én lettem a mi vetőnk irányzója. Ennek több előnye is volt, megszabadultam a puskámtól, csak revolverem volt.”

Ebben a kontextusban a visszaemlékező nyilvánvalóan az 1937 M Frommer öntöltő pisztolyra gondol, a róla készült korabeli fényképeken is látható a fegyver az oldalán. A visszaemlékező, mint az aknavetős raj irányzója, az aknavető irányzéka mellett, csak egy pisztolyt kapott önvédelemre. Ez a jelenség egybevág a Magyar Királyi Honvédség általános oldalfegyver-viselési gyakorlatával.

Honvéd ejtőernyősök Pápán 1945 márciusában. A háború végi öltözet mellett látható a jobb oldalon viselt pisztolytáska is.

Összegzés

A Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős alakulatában a II. világháború alatt praktikus okokból alakult ki az a gyakorlat, hogy az ugró állomány minden tagja rendelkezzen önvédelmi célból oldalfegyverrel. A kisszámú ejtőernyős bevetés azonban, melyek során az állomány kikülönített része került csak alkalmazásra, nem adtak átfogó tapasztalati képet az 1937 M öntöltő pisztoly hasznosságáról ebben a feladatkörben. A háború második felének eseményei nem tették lehetségessé azt, hogy az ejtőernyős katonák alaprendeltetésükből adódó feladatokat hajtsanak végre, ám alapkiképzésük során mind megismerkedtek a fegyverrel és akadtak olyan ejtőernyős katonák is is, akik beosztásuk okán még a háború utolsó évében is kaptak ilyen pisztolyt. Így elmondható, hogy az 1937 M öntöltő pisztoly, az utolsó hazai fejlesztésű hadipisztolyként a II. világháború legfiatalabb magyar csapatnemének katonái körében szélesebb körben vált elérhetővé, mint más csapatnemeknél. Legalábbis papíron.

Az 1937 M Frommer öntöltő pisztoly részlegesen szétszerelt állapotban

Források:

http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/0306.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Frommer_Rudolf

http://militiahungarorum.roncskutatas.com/1920_f_k_pi_o_3.html

- Kováts Zoltán – Nagy István: Kézi Lőfegyverek (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1986) (pp. 151 – 157)

- Reszegi Zsolt: Légi Huszárok Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között (Budapest- Pápa 2013.)

- Ábel Béla Gusztáv: Göröngyös Utakon…! Visszaemlékezések

- Kiss Dávid -