Kedves Barátaink!

Egy újabb esztendő „repült el” Baráti Körünk életében, mely 2013 óta dolgozik azon, hogy bemutassa a Magyar Királyi Honvédség, a Magyar Néphadsereg, és Magyar Honvédség felderítő, ejtőernyős, csapatfelderítő, illetve mélységi felderítő katonáinak felszereléseit, fegyverzetét, hagyományait 1938-tól, az első magyar katonai ejtőernyős alakulat felállításától, 1998-ig, a Magyarország NATO-csatlakozását megelőző időszakig bezárólag katonai hagyományőrző keretek között. Mit jelentett ez a számok tükrében idén? Íme:

Hagyományőrzőink a 2017-es évben ennek a vállalásnak február 19. és december 22. között összesen 23 rendezvényen tettek eleget, ami 29 együtt töltött napot jelent, így Baráti Körünk tagjai idén közel egy hónapot, nagyjából 700 órát(!) áldoztak arra, hogy civil munkahelyeik, tanulmányaik, családjuk mellett, szabad idejükben méltó módon, felkészülten hajtsák végre a felmerülő feladatokat. Hagyományőrzőink munkájának köszönhetően jelvényünket sokfelé megismerik civilek és katonák egyaránt, nem ritka, hogy bajtársainkat egyenruhában, vagy akár civil öltözetben is felismerik, megállítják az utcán, gratulálnak az elvégzett feladatokhoz. Ezek a találkozások erősítik meg azt a tudatot, hogy szükség van a munkánkra, és tudatosítják bennünk egyszerre azt, hogy amit a hétvégén végrehajtunk, az elkísér minket a hét többi részén is.

Egykori iskolatársak találkozása a Ludovika Fesztiválon

Hagyományőrzőink a saját anyagi lehetőségeik mentén szerzik be egyenruháikat a bakancstól a barettig, javítják, pótolják a nem mindig statikus feladatok végrehajtása során megsérült, elszakadt, eltört darabokat, fejlesztik közös gyűjteményünket. Kiemelten számítunk ebben a veterán felderítők segítségére is, hiszen az általuk megőrzött tárgyi emlékek mára a magyar hadtörténelem relikviái lettek, megőrzésük, felújításuk, bemutatásuk közös érdekünk.

Baráti Körünk folyamatosan bővülő gyűjteményének egy része a szolnoki 88-asok veterántalálkozóján

Új publikálási lehetőséget nyitott meg facebook-oldalunk mellett a július 31-én „élesített” blogunk is, melyen ezzel a cikkünkkel együtt 39 bejegyzés, visszaemlékezés, interjú, beszámoló, felszerelés- és fegyver-leírás várja az érdeklődő közönséget. Nagy örömünkre fél év alatt több mint, 21 000 oldalletöltés fölé jutottunk, számos általunk is nagyra becsült oldal osztotta meg a cikkeinket, mint például a kalasnyikov.hu, vagy a Katonahősök oldal, és a Surranótárs facebook-csoport. Bizalmuk munkánk minőségében kitüntetés számunkra!

Szívesen kiemelnénk itt „kedvenc” cikkeinket, de az igazság az, hogy mindet haszonnal forgathatják hagyományőrzőink, és olvasóink egyaránt, hiszen ezek az írások közös munkával készültek el, sokszor publikálásukat követően is újabb és újabb adalékokkal bővülnek, melyeket „UPDATE” formájában időről-időre közlünk is.

Továbbra is nagy örömmel várunk saját írásokat, visszaemlékezéseket azoktól a veterán felderítőktől, akik úgy érzik, szívesen megosztanák történeteiket, emlékeiket velünk. Interjúk elkészítésére is van lehetőség, névvel, vagy névtelenül akár. Nem árulunk el azzal nagy titkot, ha elmondjuk, már most is további írások várhatóak tőlünk 2018 januárjától, a „téli szünet” után, melyek már ma készen állnak a közlésre, vagy éppen jelenleg is szerkesztés alatt állnak.

Facebook-oldalunk ez idő alatt átlépte a 4 000 kedvelőt, és havonta tíz- és tízezrekhez jutnak el eredményeink, gondolataink, és fényképeink, ami nagy megtiszteltetés számunkra. A különféle haditechnikai-, és veteráncsoportokban is újra és újra előkerülnek posztjaink, cikkeink, ezzel is segítve elsődleges célkitűzésünket, azaz ezeknek a kevéssé ismert magyar katonáknak a minél szélesebb körben történő megismertetését, hogy mindenki láthassa – vannak magyar hősök.

Baráti Körünk hagyományőrzői a hősi halált halt Hüse Károly ejtőernyős őrnagy sírjánál

Az elmúlt időszakban szakmailag is előre léptünk, hiszen közel két éves felkészülés után nevet változtatott Baráti Körünk, felvállalva a II. világháború magyar ejtőernyőseinek hagyományainak ápolását is, megkezdve az egykori pápai ejtőernyős alakulat hagyatékának feldolgozását, és bemutatását is. Nem titok, hogy ehhez a korszakhoz milyen felkészültséggel, tapintattal és körültekintéssel kell, és lehet csak viszonyulni, hiszen a világháború öröksége máig megosztó hagyaték. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy csupán az embert, a katonai teljesítményt nézve, lehetőségeink szerint igyekszünk tisztelegni a magyar katonai ejtőernyőzés hőskora előtt is. Nagy örömünkre a világháború magyar ejtőernyőseinek harcait feldolgozó cikkeink mindig kiemelkedő figyelmet kaptak blogunkon, és facebook-oldalunkon egyaránt, lassanként kilépve a virtuális térből, átkerülve a köztudatba. Örömmel, és büszkeséggel gondolunk arra, hogy ennek az elfeledett, sokszor megbélyegzett alakulatnak a hírét a mi írásaink is segítenek a megfelelő fénybe helyezni, így a jövőben is várhatóak a II. világháború ejtőernyőseivel foglalkozó írásaink, bemutatva történetüket, felszerelésüket, fegyverzetüket a már megszokott rövidebb cikkek mellett nagyobb légvételű tanulmányokban is.

Előadás Veszprémben, az 1941. április 12-én Jutaspusztán bekövetkezett ejtőernyős tragédia, és a délvidéki ejtőernyős ugrás eseményeire

2017-ben új alapokra került, és szorosabbá vált együttműködésünk az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárral, akik a pápai, és a szolnoki ejtőernyős, mélységi felderítő, és légimozgékonyságú alakulatok jogutód szervezeteként ezen alakulatok jövőjét jelentik ma. Ezekkel a különleges katonákkal együtt dolgozva a Múzeumok Éjszakáján, vagy éppen Szolnokon, az Ejtőernyős Emlékfalnál, esetleg Budapesten, Vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős alezredes úr sírjánál. Ezek a pillanatok is megerősítik azt a tudatot, hogy a mai jogutód alakulat számára is fontos a múlt katonai értékeinek megőrzése. Köszönettel üdvözöljük innen is szolnoki barátainkat, kívánunk az elkövetkező évhez erőt, egészséget, katonaszerencsét!

Az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár katonáival közös koszorúzásunk Vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős alezredes sírjánál Budapesten, Halottak Napján

Reméljük 2018-ban is találkozhatunk azokkal a veterán barátainkkal, akiket eddigi munkánk során ismertünk meg, és akiket felsorolását megpróbálni is hiába való lenne. Reményeink szerint még számtalan új, értékes, izgalmas, érdekes embert ismerhetünk meg a jövőben, és mindenkit arra biztatunk, hogy ahogyan eddig is, kövesse, támogassa munkánkat, véleményét, emlékeit, kritikai meglátásait bátran ossza meg facebook-oldalunkon, vagy üzenetben velünk!

Összegezve 2017-ben Baráti Körünk kibővült feladatrendszerrel, új lehetőségekkel, visszatérő, és új kihívást jelentő feladatokkal szembenézve végezte munkáját, ahogy azt már évek óta megszoktuk. Hagyományőrzőink büszkén és örömmel tekintenek vissza az elmúlt egy év munkájára, és már most megkezdték a felkészülést a 2018-as év nagy megmérettetéseire, hiszen számos jeles évforduló, és rendezvény vár minket az év elejétől, új élményeket ígérve hagyományőrzőinknek. Hogy mégis miért érdemes egy évben 700 órát aktív hagyományőrzéssel (és még ki tudja hány százat kutatással, gyűjtéssel, írással…) tölteni, erre az életformára tíz- és százezreket elkölteni? Erre a cikkhez mellékelt képválogatás nyújthat választ, melyet 2017 legjobb „rendezvényes” fényképeiből válogattunk össze. A fotók megtekinthetőek facebook-oldalunkon, egy külön albumban.

Találkozunk 2018-ban!