Kedves Barátaink!

2017 Szent László éve és egy kis cikket szeretnénk veletek közölni azokról a jelvényekről, amik magunkon hordozzák I. (Szent) László jelképeit. Az 1077-1095 között uralkodott Árpád-házi király a magyar katonai hagyományok egyik legkorábbi megteremtője. A hazáját védelmező, a csatában seregét személyesen vezető, csatabárdos lovagkirály legendája fontos helyet tölt be a magyar katonai gondolkodásban. 1068-ban besenyő és úz sereg tört be a Magyar Királyságba, ami végigdúlta a keleti országrészt és Bihar váráig is eljutott. Az ellenük felkelt magyar sereget Salamon király, László és Géza hercegek vezették. Az észak-erdélyi Kerlesnél a magyar sereg megütközött és szétverte az ellenséget! A legenda szerint a László ebben az ütközetben szabadított ki az egyik (tévesen kunnak tartott) besenyő vitéz fogságából egy fiatal magyar lányt, tanúbizonyságát adva lovagi erényei egyikének.

I. (Szent) László király ábrázolása egy diafilmen

Az 1192-ben szenté avatott király attribútuma, a bárd a magyar katonai jelképrendszer különleges elemévé vált. A második világháború végén, 1944. október 12-én felállított, a Magyar Királyi Honvédség „elit seregtestének szánt Szent László hadosztály” nem hivatalos jelvényében is helyet kapott. Fontos megjegyezni, hogy 1943 februárjában a Honvéd Vezérkar főnöke rendeletben tiltotta meg az alakulat jelvények viselését, de a hadosztály elit státusza, valamint a katonákra gyakorolt pozitív lélektani hatása miatt megtűrték annak használatát. A közös jelvény viselése az összetartozás érzését erősítette a több fegyvernemből összeállított hadosztály tagjainál, köztük a Magyar Királyi 1. vitéz Bertalan Árpád Honvéd Ejtőernyős Ezred katonái és tisztjei számára. A hadosztály kemény ellenállása miatt, a jelvény nyomán, a szovjet tisztek és katonák, a „bárdos brigantik” névvel illeték az alakulat tagjait. A név elnyerésében óriási szerepet játszott az ejtőernyős ezred állományának küzdelme! A jelvény préselt alumíniumból készült, egyszerű kidolgozása a háború végi állapotoknak és a nem hivatalos mivoltának tudható be. Rögzítését varrással lehetett megoldani, amire négy furat szolgált a jelvénytesten. Alá fegyvernemi színű, hajtókaposztó alátétet tettek. Viselési helye a jobb felső zubbonyzseben volt, de a képi és filmforrások szerint a jelvény gyakran a másik oldalon, vagy éppen a katonák sapkáján kapott helyet.

A Szent László Hadosztály fém jelvénye

A háborút követően az új politikai rendszer majdnem egy félévszázadra eltüntette Szent László király jelképeit, ám 1990 után ismét lehetőség nyílt a használatukra. 1992-től a Magyar Honvédségben hivatalosan engedélyezték a csapat karjelzések rendszeresítését, ám a bárd ismét „félhivatalosan” jelent meg. 1999-ben a Magyar Honvédség 88. Gyorsreagálású Zászlójának (1993-96 között légimozgékonyságú), 1. százada az alakulat többi alegységéhez hasonlóan nem hivatalos megkülönböztető karjelzést készítettet magának. A 2. és 3. század szárnyakkal és kardal díszített felvarrójával ellentétben, az 1. század karjelzésében a Szent Lászlói attribútumok, a bárd és a hadosztály jelvényén szintén szereplő korona kapott helyet. Természetesen az alegységek száma, és a „PRO PATRIA”, vagyis a Hazáért felirat minden a zászlóalj minden századának felvarrójára felkerült. Az idők során színes és alacsony láthatóságú változat is készült a felvarróból. A formai eltérés oka sokkal meglepőbb, mint az elsőre gondolnánk. 1999-ben Letkésen a Szent László Hadosztály emlékművénél és katonai temetőnél tartott megemlékezésen a hadosztály veterán katonái személyesen kérték fel az ott jelenlévő, a díszőrséget adó 88-as katonákat, és az 1. század akkori parancsnokát, Dósa István századost, hogy viseljék az ők a jelvényüket, ezzel folytatva a Szent Lászlói hagyományokat. A GYRZ többi felvarrójához hasonlóan az 1. század felvarróját a katonák a zubbonyon, jobb karon viselték.

A 88. Gyorsreagálású Zászlóalj 1. századának karfelvarrója

2000. október 1-jétől az MH 88. Gyorsreagálású Zászlóalj elnevezése MH 1. Könnyű Vegyes Ezredre változott. 2001 folyamán az 1. GYR századot átképezték és átszervezték ejtőernyős lövészszázaddá. Ennek több következménye volt. Az egyik, hogy 1954 óta újra lett ejtőernyős lövészalegység a Magyar Honvédség kötelékében. A másik, hogy az 1999 óta használt századkarjelzést módosították.

 A Könnyű Vegyes Ezred nem hivatalos csapat- (balra az első) és alegység karjelzés grafikái, köztük az 1. század ejtőernyős változata (mellette a felderítő és a logisztikai század)

Még hivatalos nyomtatványokban is megjelent az ezred többi alegységével együtt az 1. század új nem hivatalos alegység karjelzése.

Kártyanaptár az MH 1. KVZ századjelvényeivel
2001-2004

Végül csak az ejtőernyős lövészszázadé valósult meg teljes mértékben. 2002-ben a boszniai SFOR-MSU magyar századában (aminek állományát az 1. Könnyű Vegyes Ezred adta) szolgáló egyik ejtőernyős készítette el a parancsnokság műhelyében a tárgyalt darabot. Csak öt példány készült akkor, így elmondhatjuk, hogy a jelvény valóban létezik, de igazán nem tudott elterjedni. Kis darabszámban történt utángyártásra feltételezésem szerint sor kerülhetett, de az sem érhetett el magas számot. A jelvény grafikája azonban rákerült az alegység nem hivatalos menetzászlójára is.

Az 1. (ejtőernyős) század karjelzése
2002
(Magánfelajánlás)

Ezt a jelvényvariánst az 1999-ben megjelent elődjével együtt 2016-ig viselhették az (időközben 88. Könnyű Vegyes Zászlóaljjá átszervezett) 1. század katonái, amikor a zászlóalj beolvadt a 2. Különleges Rendeltetésű Ezred, majd Dandár kötelékébe.

Első hivatalos megjelenésre a 90-es évek óta MH 25. Klapka György Lövészdandár és Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület által megrendezésre kerülő „Szent László” menet teljesítménytúra kapcsán történt meg. Az embert próbáló túra díjaként a részvevők egy három fokozató (arany, ezüst, bronz) préselt fém jelvényt és hímzett felvarrót nyerhetnek el. Az embléma szinte teljesen megegyezik hadosztályéval, de természetesen a „hadosztály” felirat helyére, a „menet” és a fokozat szavai kerültek. Az arany fokozathoz egy hímzett felvarró is tartozik, amit a gyakorló ruhán lehet elhelyezni! 2017 júniusában csapatunk három fővel képviselte magát a megmérettetés bronz fokozatán és sikerrel teljesítette azt.

A Szent László Menet "ezüst" távjának emlékjelvénye

A Szent László Menet "bronz" távjának emlékjelvénye

Mindent egybevéve láthatjuk, hogy a Magyar Honvédség aktívan őrzi a lovagkirály emlékét és szellemiségét, valamint tovább adja azt a jövendő katona generációinak.

Források:

Besenyő Buda János: A Magyar Honvédség karjelzései

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, Corvina, 2013.

Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301, Osiris Kiadó, Budapest 1998.

Kristó Gyula: A tizenegyedik század története, Pannonica Kiadó, 1999.

Molnár József Zoltán és Sebő Ferenc közlése (2017.02.20) (Az interjút készítette Berkesi Balázs)

Sallay Gergely Pál: Seregszemle fémben, zománcban, Monarchia Kiadó, Budapest, 2009.

Interjúk

Somkutas Róbert: Álcaruhában, Fejezetek a hadműveleti-harcászati és csapatfelderítés történetéből (1945-2000), Zrínyi Kiadó 2014.

A honvédelmi miniszter 104 1992. (HK 21.) HM utasítása a Magyar Honvédség Öltözködési Szabályzatának kiadásáról szóló 77/1987. (HK 32.) HM utasítás módosításáról in: Honvédségi közlöny 1992, 21. szám.   

http://szentlaszlomenet.weebly.com/szent-laacuteszloacute-menet-taacutevok.html (2017.02.18)

Turcsányi Károly – Hegedűs Ernő: A légideszant II. Ejtőernyős-, helikopteres- és repülőgépes deszantok a modernkori hadviselésben (1945-2010), Puedlo Kiadó.   

Jelvények forrása.

Magángyűjtemény           

 - Berkesi Balázs -