Kedves Barátaink!

Az alábbiakban közöljük Berkesi Balázs bajtársunknak az MH 42. "Baranya" felderítő zászlóalj történetét feldolgozó cikkét. Jó szórakozást kívánunk!

Volt egyszer egy felderítő század - Békéscsaba

A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának története az 1950-es években kezdődött. A jogelőd felderítő század az 1951 márciusában Tabon létrejött 35. Lövészhadosztály Parancsnokság (Pf. 1548) és hadosztály közvetlen felderítő alegysége, az 50. Felderítő Század (Pf. 9058), amit a Marcaliba diszlokált 57. Felderítő Század keretátadásával állítottak fel. Több helyőrségváltás után, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni nagy átszervezések keretében a már Békéscsabán működő 50. Felderítő Századot 1957. február 5-ével átszervezték, és létrehozták a 42. Felderítő Századot (MN 9058), mint a 7. Gépkocsizó Lövészhadosztály felderítő alegységét. 1958. szeptember 1-től a század az újonnan felállított 8. Gépkocsizó (1975-től Gépesített) Lövészhadosztály alárendeltségébe került, és ott is maradt annak 1987-ben bekövetkezett felszámolásáig.

42-es csapatfelderítő katona 1950-es végéről
Paczolay László tulajdona

Az 50-es, 60-as évek fordulóján jelentős technikai modernizáció zajlott le, ami érintette a század fegyverzetét és egyenruháit. Azonban fenti változások másodlagosak voltak azokhoz az eseményekhez képest, amik 1962 tavaszán és őszén történtek. Április folyamán a 8. Gépkocsizó Lövészhadosztály (a 7. Gépkocsizó Lövészhadosztály mellett) a „Duna”- gyakorlat keretében nagyszabású VSZ (Varsói Szerződés) parancsnoki, törzsvezetési együttműködési, magasabbegység-szintű törzsvezetési, valamint harcászati gyakorlatot hajtott végre. Bár a magyar fél több kritikát is kapott, a gyakorlat körvonalazta a 8. Gépkocsizó lövészhadosztály (ezzel együtt a 42-es Felderítő Század) fontosságát, valamint a kiképzési feladatokon túl a csapat a VSZ hadseregekkel való együttműködésben is fontos tapasztalatokat szerzett. Talán még ennél is fontosabb, hogy 1962. november 1-től a többi hadosztályközvetlen felderítő századdal együtt a 42-es is felderítő zászlóaljjá alakult át, változatlan MN számmal (9058).

1963 nyarán a 8. Gépkocsizó Lövészhadosztály az új „Pilis” -hadrendben foglaltak szerint Nyugat-Magyarországra települt át (a hadosztály-parancsnokság Zalaegerszegre). A felderítő zászlóalj Békéscsabáról 1963. augusztus 5-ével az újdörögdi laktanyába diszlokált. MN számát 9027-re változtatták és ezzel kezdettét vette a csapat történetének új fejezete.   

A Cseket lábánál és a hidegháború tűzvonalában – Újdörögd

Az újdörögdi laktanya nem volt összkomfortos állomáshely. Viszont a fejezet-címben is említett Cseket-hegy, illetve szintén a laktanya közelében található Kis- Bakony és Csilla-hegyek ideális gyakorló-térnek bizonyultak. A laktanyát nem egyedül, hanem a hadosztályközvetlen 73. Vegyvédelmi Századdal (MN6504) közösen lakták a felderítők.

A zászlóalj az elkövetkező években nagy fejlődésen ment keresztül: 1964-65-re új alegységeket hoztak létre, mint a FUG (Felderítő Úszó Gépkocsi) századot, UHK (Úszó Harckocsi) századot PT-76-os könnyű páncélosokkal felszerelve, valamint nem utolsó sorban egy mélységi felderítő szakaszt (később századot). 1965. augusztus 15-én a zászlóalj állományát egy Rádió- és Rádiótechnikai Felderítő Századdal (vagy röviden RÁF-al) is kibővítették.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe tartozó FUG
(Múzeumok Éjszakája 2019)

A Magyar Néphadsereg új rendszerében a 8. Gépkocsizó Lövészhadosztály „első lépcsős” csapatnak minősült, azaz az első vonalat képezte volna háború esetén és vele együtt az MN 9027 is, mint a hadosztály felderítő zászlóalja. Részben ez is vezetett oda, hogy 1968 augusztusában a zászlóalj megkapja első (de nem utolsó) harci feladatát.

1968 augusztus 20-án megkezdődött a „Zala” fedőnevet viselő gyakorlat, ami gyakorlatilag Csehszlovákiának a Varsói Szerződés általi katonai megszállását jelentette. A Magyar Néphadsereg a megerősített 8. Gépkocsizó Lövészhadosztályt vette be, és ez az újdörögdi MN9027-et is érintette. A felderítő zászlóalj már július 29-én mozgósításra került, és augusztus 21-én meg is indították a hadosztály élén Vágóújhely-Galgóc-Szered-Érsekújvár irányába. A zászlóalj felderítő alegységei (a lövész- és harckocsi ezredek felderítő századaihoz hasonlóan) az előrevonási útvonalak és az azokhoz közel eső objektumok felderítése után elfoglalták a csapat kijelölt körletét. A meghatározott útvonalukon járőrözéssel hajtottak végre felderítést, valamint ha szükség volt rá, akkor fontosabb katonai objektumokat rejtett figyelőőrsökből figyeltek meg huzamosabb ideig. A hadművelet sikeres volt, de ettől függetlenül a magyar katonáknak és (így az MN9027-nek is) egy rendkívül hálátlan feladatot kellett végrehajtaniuk. Ezen némileg enyhít az a tény, hogy szerencsére nem került sor fegyveres összecsapásra a Csehszlovák Néphadsereg csapataival, illetve a csendőrséggel. A magyar alakulatokat végül október 31-én teljesen visszavonták, így a felderítő zászlóaljat is, ami visszatért az újdörögdi laktanyába.

Vegyes Felderítő Csoport (FUG és UHK) 1968 körül
Néphadsereg folyóirat

 Az elkövetkező 8 évben a zászlóaljban több nagyobb technikai és szervezeti átalakítást is végrehajtottak. 1973. szeptember 1-jétől a „VELENCE-II.” szervezeti intézkedés értelmében a FUG Századot átszervezték PSZH-F (a Páncélozott Szállító Harcjármű, a híres „nyuszibusz” néven is emlegettet lövészpáncélos felderítő változata) és PFUG (Parancsnoki FUG) járművekkel felszerelt Csapatfelderítő Századdá, amit kiegészítettek egy PSZNR-1 Lokátor (mozgócél-felderítő) Szakasszal is. Az eszközök és a személyi állomány mozgatáshoz 3 db GAZ 69 terepjárót rendszeresíttetek. A zászlóalj UHK századát szintén felszámolták.

Több további kisebb változás után 1976-ban azonban egy újabb költözés várt zászlóaljra. A „MARCAL”- feladat által szabottak fényében az elsőlépcsős felderítő zászlóaljaknak egy háború estén fellépő Duna-völgyi illetve a délnyugati harcászati irányoknak sokkal kedvezőbb, új helyőrségekbe kellett diszlokálniuk. 1976. augusztus 15-én az MN9027 Újdörögről a hírhedt szombathelyi Garasin Laktanyába költözött, amit a katonák, (köztük jelen sorok írójának egyetemi szakfelelőse, aki az ott állomásozó gépesített lövészalakulatban szolgált sorkatonaként a ’80-as évek elején) maró utálattal és/vagy gúnnyal csak „Garasin hotelként” emlegettek.

Garasin, a név felvétel(ek), majd az újabb bevetés - Szombathely

A szombathelyi laktanya bár sokkal otthonosabb volt - tekintve, hogy az ország legmodernebb helyőrségének számított (építése éppen csak befejeződött 1976-ra) -, némi keserűségre adott okot, hogy a zászlóalj elvesztette az újdörögdi gyakorlótereket. A másik nem elhanyagolható hozadékot a zászlóalj személyi állományára az „új szomszéd”, a 15. Gépesített Lövészezred (a későbbi 37. Gépesített Lövészdandár) és más csapatok jelentették, akikkel nem mindig ment zökkenőmentesen az együttélés.

A Magyar Néphadsereg 37., majd a Magyar Honvédség 37. Savaria Gépesített Lövészdandárának karjelzése (1993-tól)
Magántulajdon

 A szombathelyi éveket természetesen nem csak kiképzési feladatok, nagy és kisebb hadgyakorlatok töltötték ki, hanem újabb modernizációk (rádiótechnikai és lokátor eszközök cseréje 1978-tól, vagy a BMP és BRM-1K (lánctalpas) gyalogsági harcjárművek rendszeresítése 1982-től), átszervezések (1. és 2. Csapatfelderítő Századok felállítása és a Mélységi Felderítő Század kiegészítése), valamint az, hogy 1987-ben a „RUBIN” -feladat értemében a 8. Gépesített Lövészhadosztály parancsnokságot felszámolták. Ezt követően a zászlóalj a kaposvári 2. Gépesített Hadtest (1992-től 2. Katonai Kerület Parancsnokság, majd 1996-tól Gépesített Hadosztály Parancsnokság) alárendeltségébe került, és ott is maradt 1997-ig.

Csapatfelderítők a DUNA 85-hadgyakorlaton 1985-ben
Részlet a DUNA 85 c. filmből

1989 nem kis változásokat hozott magával. A rendszerváltás nem csak olyan „kis” dolgokat indukált, mint a Garasin Laktanya sokkal jobban csengő, Szombathelyhez passzoló Savária Laktanyára való átkeresztelése, hanem a munkásőrség feloszlatását és a szovjet csapatok kivonásának megkezdését. A Szombathelyen megüresedett munkásőr és szovjet objektumok átkutatásából és őrzéséből a 42. Felderítő Zászlóalj is kivette részét.

1990 március 15-e után a magyar hadsereg (újra) a Magyar Honvédség nevet viselte. Rendelet született az MN számok használatának felfüggesztéséről, valamint arról, hogy az MH minden csapata köteles nevet felvenni. Így lett 1990-ben a korábbi MN9027-ből MH 42. Báró Nádasdi Ferenc Felderítő Zászlóalj. 1991. szeptember 29-én ezt a nevet Hollán Ernőre cserélték. A politikai változások és az ekkor elinduló általános haderőcsökkentés által előidézett bizonytalan helyzetbe csapódtak be a jugoszláv légierő bombái a Somogy megyei Barcs településre Ezek a robbanó-eszközök nem csak a már amúgy is zajló délszláv-válság jelentőségét mutatták, hanem azt is, hogy korántsem köszöntött be a világbéke.

1991 októberének végén a 2. Gépesített Hadtest irányítása alatt a horvát (volt jugoszláv) határ mentén a kijelölt felderítő alegységek (köztük a szombathelyi 42-es) szétbontakoztak és egy kiterjedt felderítő rendszert hoztak létre, hogy a megfigyelhessék a határtól, gyakran csak méterekre dúló összecsapásokat. A rendkívül nehéz és embert próbáló feladat egészen 1992 májusáig tartott, és a 42. Hollán Ernő Felderítő Zászlóalj sikeresen végrehajtotta a rá kiszabott feladatokat. A horvátországi háború azonban nem ért véget, és talán emiatt is kellett a már sokat költözött zászlóaljnak egy újabb helyőrségváltás elé néznie.

A Mélységi Felderítő Század körlete előtt 1991-1992
Kovács Dénes tulajdona

Baranya, az „Áper” és a befejezés - Pécs

Még ugyan abban a hónapban a határ menti feladatokban megedződött zászlóalj Pécsre költözött. A csapat új otthona a város határában, egy nem túl barátságos (ám kiképzési feladatokra gyakran igénybe vett) mecseki homokbánya tövében álló Zrínyi Miklós Laktanya lett, vagy ahogyan sokan ismerték az „Áper”. Az új ház, új szomszédot is jelentett: az MH 101. Szigetvári Zrínyi Miklós Tüzérdandárt. A felderítő zászlóalj és a tüzérdandár katonái között a kapcsolat nem igazán volt felhőtlen, mint arról a Mélységi Felderítő Század (ami a pécsi költözés után felvette Gróf Hadik András nevét) egyik futónótája is emléket állított az utókornak.

Az MH 101. „Szigetvári” Zrínyi Miklós Tüzérdandár karjelzése (1993-2004)
Magántulajdon

Visszaemlékezések szerint 1992 tavaszán a 42-es is felállított egy kettős rendeltetésű alegységet, ami az év májusában részt vett a nagyszabású szandaszőlősi zárógyakorlaton, a többi felderítő zászlóalj kettős rendeltetésű szakaszaival együtt. (A felderítő zászlóaljak ezen speciális alegységeit azért hozták létre, hogy szükség esetén a határon átsodródó kis létszámú fegyveres csoportokat elfogják.)

1993 május 20-án a zászlóalj ismét nevet váltott, és onnantól, mint MH 42. Baranya Felderítő Zászlóalj működött. Az év októberében pedig a zászlóalj saját csapatkarjelzést is kapott.

A zászlóalj csapatkarjelzése (1993-1997)
(Magántulajdon)

A létszámcsökkentés sajnos a Baranyát sem kerülhette el, de ennek dacára tovább folyatta a feladatait. A horvátországi fegyverropogás néha még átszűrődött határon, ami bőven adott feladatott a zászlóaljnak (végül 1995. decemberen a Daytoni megállapodás következtében elhallgattak a fegyverek Horvátországban és Boszniában. Igaz nem a teljes Balkánon). 1996-ban az egri MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljhoz hasonlóan, a Baranyánál is felállításra került egy 2. Mélységi Felderítő Század, ám ezek az alegységek végül nem tudták kiforrni magukat.

1997 áprilisában végül bekövetkezett az elkerülhetetlen: a zászlóaljat felszámolták. Az MHPK VKF (Magyar Honvédség Parancsnoka Vezérkari Főnök) 011/1996. számú, majd az azt követő 4. Gépesített Hadtest Parancsnokság (Székesfehérvár) 021/1996. számú intézkedése alapján az MH 42. Baranya Felderítő Zászlóalj békeszervezetét meg kellett szüntetni, technikai eszközeit pedig az MH Dunántúli Kiképző Központjába kellett átcsoportosítani. Bár az intézkedés meghatározta, hogy az „M” (vagyis mozgósítás, háború esetén történő felállítás) – helye Szombathely legyen, ez 2004 óta (a szombathelyi laktanya bezárása miatt) értelmét vesztette. Ironikus, hogy az a laktanya, ami 1976 és 1992 között a felderítők szombathelyi otthonát adta 2004 óta börtönként működik, míg a pécsi „Áper”, ami eredetileg ÁVH intézménynek épült, majd laktanya lett, végül romhalmazzá vált."

A „Nagy U” a pécsi laktanya főépülete, ahova a felderítő zászlóalj is be volt szállásolva (2019)

Létrehozták, mert kellett. Ha szükség volt rá, ott volt. Tette a dolgát. Állt a határon esőben, szélben, hóban és fagyban. Védte a Magyar Köztársaság területét és lakóit. Aztán egyszer csak vége lett a háborúnak, és már nem volt rá szükség. Azt, hogy mi állhatott a Baranya felszámolása mögött, nem tudom. Az általános költségvetési megszorítások? Az, hogy lezárult a horvátországi háború? Az általános szemléletváltás, ami elkezdett a területvédelemről a missziós feladatok felé fordulni? Az a számtalanszor félreértett gondolat, hogy a történelem 1989-el véget ért? Talán ezek mind közrejátszottak benne. Hagyományőrzőként azonban nem az a feladatunk, hogy ezt megválaszoljuk. Hanem az, hogy megőrizzük a hajdan volt 42. Felderítő Zászlóalj emlékét.

 - Berkesi Balázs -

Források:

Somkutas Róbert: Álcaruhában, Fejezetek a hadműveleti-harcászati és csapatfelderítés történetéből (1945-2000), Zrínyi Kiadó, 2014.

https://www.bama.hu/kozelet/mi-lesz-veled-aper-700160/?fbclid=IwAR2BapUnnwBayundPPN1XklgseaN2VXmy52E3bqfqojDBdVltsSWQFm_x98 (2020.05.20)

http://www.knbsz.gov.hu/hu/letoltes/fsz/2019-1.pdf (2019.07.28)

https://napitortenelmiforras.blog.hu/2016/04/15/a_sosemvolt_megszallas_avagy_zala_a_felvideken (2019.07.28)

Turcsányi Károly- Hegedűs Ernő: A légideszant II., ejtőernyős-, helikopteres- és repülőgépes deszantok a modernkori hadviselésben (1945-2010), Pueblo Kiadó.   

Veteránok visszaemlékezései