Kedves Barátaink!

Blogunk a történelmi ismeretterjesztő cikkek és a hagyományőrző rendezvények beszámolói mellet időről-időre bemutatja Baráti Körünk egy-egy tagját is, interjú formájában közelebb hozva hagyományőrzőinket, megmutatva az egyenruha mögött az embert. Sorozatunkat Baráti Körünk vezetőjével Varga Zsolt felderítő őrmesterrel nyitottuk. Mostani írásunkban Pap Attila bajtársunkat kérdeztük életútjáról. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Felderítők Blogja: Mikor kezdtél bele a hagyományőrzésbe?

Pap Attila: Alapvetően ez egy érdekes kérdés. Gyakorlatilag az óvodában kezdődött, ahol Nyemcsok Pál vezetésével részt vettem a néptánc órákon. Ezután a gyerekkori szárnybontogatás után 2010-ben találkoztam a Baranta nevezetű sporttal, amit két évig űztem.
Miután felvilágosítottak, hogy ez a sportág a történelmi hitelességet teljesen mellőzi, 2011-ben csatlakoztam egy olyan csapathoz, ahol a történelmi életmód-rekonstrukció éppen elkezdett teret hódítani, majd egy év múlva, 2012-ben abbahagytam a Barantát és azóta csak a hiteles hagyományőrzésnek szentelem az életem

F. B.: Milyen korszakokkal, témákkal foglalkoztál?

P. A.: Kicsit mindennel. Kezdetben a X. századi, honfoglaló magyarság történetét kutattam, jelenítettem meg. Ezután egy kuriózumnak számító korszak, keveset kutatott népének történetébe, a késő-avar korszakba ástam bele magam. Ezután jött a XIII. századi kunság illetve a XVI. századi tatárság és kozákság témája. Kifejezetten szeretem a nyers és érintetlen területeket, amivel nagyon keveset foglalkoznak még a hagyományőrzők is. Ezután jött egy nagy korszakváltás. Realizáltam, hogy a hazánkban, az 1956 után megszálló és itt állomásozó szovjet erők nagyon kevés hangsúlyt kapnak szakmai szinten. Így többen megalapítottuk a Varsói Szerződés Katonai Hagyományőrző Baráti Kört, hogy rámutassunk, mi is volt valójában, politikamentesen a Varsói Szerződés katonai szövetsége. Én konkrétan a gépesített lövész és a deszant alakulatokat képviseltem a szovjet részről. Egyéb iránt, 2016-ban egy véletlennek köszönhetően egy amatőr néptánc együttesben újra nekikezdtem táncolni is.

F. B.: Hogyan találtál rá a Baráti Körünkre?

P. A.: Régóta, már megalakulása után látókörömbe került a csapat. Nagyon sokáig a “fura régi ruhások”-nak emlegettem a Baráti Kört, na persze a “Kiss Dávidék” után. Nagyon homályos volt számomra a csapat tevékenysége. 2017-ben a mátyásföldi repülőnapon egy véletlenszerű találkozás volt az első nagyobb élményem. Dáviddal órákon keresztül „szakmáztunk”, beszélgettünk, majd egy szeget is sikerült visszatennünk a helyére, hiszen a kiállítás múlott azon. A csapatnak köszönhetően "kutyáztam" is egyet, megkérdeztem a srácokat, hogy hol kell aláírni, majd a csapat következő rendezvényén, Pákozdon már rába mintás ruhában vettem részt.

F. B.: Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a katonai hagyományőrzésben?

P. A.: A hitelességet és az igényességet. Nagyon kevés helyen fellelhető, sajnos.

F. B.: Mi a kedvenc témád a katonai hagyományőrzésben, ha van ilyen?

P. A.: Egyértelmű: az ejtőernyősök és a folklór.

F. B.: Szerinted a fiatalok körében népszerű a katonai hagyományőrzés? Mi ennek az oka?

P. A.: Abszolút nem. Valami oknál fogva a nemzeti öntudat hiánya az, amiért nem büszkék a történelmükre a fiatalok. Megnézik a toborzókat, hagyományőrzőket, ámulnak rajtuk, esetleg kinevetik őket, de ők soha nem csinálnák, mert “gáz”. Mindig is kicsit kinézett, kitaszított fekete bárány voltam a hobbim, sőt, az életmódom miatt. Az emberek, különösen a kortársaim nem értették, hogy nekem ebben mi a jó, miért csinálom. Akik viszont értettek, elismertek, azoknak köszönöm a bátorításukat és a mellettem való kitartásuk, minden tisztelem az övék, hogy elviseltek egy ilyen „őrültet”.

F. B.: Szerinted mi a hagyományőrzés értelme?

P. A.: A hagyományőrzés kézzel foghatóbbá teszi a történelmünket, nem egy száraz halmazként kapjak meg az emberek. A hagyományőrző gyakorlatilag egy történelmi idegenvezető, aki élvezhetőbbé teszi a múltnak azokat a részeit, amik a társadalom számára nehezen emészthető, kevésbe ismert. Ilyenek például az iskolák élő történelemórái, ahol a diákok hagyományőrzők segítségével ismerik meg a múlt egy-egy szeletét.

F. B.: Melyik volt a legemlékezetesebb rendezvényed a Baráti Körrel?

P. A.: Nehéz válaszolni, hiszen négy rendezvény is versenyben van ezért a címert. Mindegyik másban vitte a prímet, mindegyik más volt. A Bertalan Árpád sírjánál adott díszőrségünk a jogutód alakulattal, a Hüse Károly sírjánál végrehajtott egész napos díszőrségünk, az ejtőernyős falnál végzett díszőrségünk, illetve a lengyelországi rendezvényünk más-más szempontból volt kiemelkedő, mint a többi.

F. B.: Tervezed a katonai pályára lépést is?

P. A.: Jelenleg nem. Sajnos a katonai pálya egy egész embert kíván, hiszen a hazát szolgálják. Bevallom, a hagyományőrzés elveszi az összes időmet és nem szívesen cserélném fel mással, hiszen valakinek az ismeretterjesztést is meg kell csinálnia. Ha a Honvédségnek lennének hivatásos hagyományőrzői, kérdés nélkül csatlakoznék az állományba. 

F. B.: Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akiket érdekel a katonai hagyományőrzés világa?

P. A.: Ne gondolkozzanak túl sokat, vágjanak bele, mert tetszeni fog nekik!

- Kiss Dávid -