Kedves Barátaink!

Egy különleges interjúval készültünk ezúttal, hiszen a brit hadsereg egykori tüzérségi felderítője, a patinás hírnevű Ejtőernyős Ezred alárendeltségében dolgozó katonák egyike eleveníti fel katonakori emlékeit a kiképzésről, és afganisztáni szolgálatáról. A cikkben mi csak a rendfokozatát (L/Cpl, azaz Lance Corporal, a magyar tizedesnek megfelelő rendfokozat) és egy betűt adjuk meg, ezzel is védve magánéletét, és bajtársait. Következzen tehát az interjú, „L/Cpl. Y” és Baráti Körünk egy tagja között.

Felderítők Blogja: Kérlek, röviden mutatkozz be! Mennyi idős vagy, és hol élsz?

L/Cpl. Y.: 26 éves vagyok, és az Egyesült Királyságban élek.

F.B.: Mennyi ideig szolgáltál a hadseregben?

L/Cpl. Y.: 18 évesen léptem be a hadseregbe, és a tüzérségnél kezdtem meg a szolgálatomat. Négy évig szolgáltam ott, majd további hármat egy híradó alakulatnál.

F. B.: Mi inspirált, hogy katonának jelentkezz?

L/Cpl. Y.: Úgy érzem, katonának neveltek. Az édesanyám többé-kevésbé mindig úgy tartotta, hogy be fogok állni. Anyai ágon minden férfi felmenőm szolgált a hadseregben.

F. B.: Hogyan fogadták a családtagjaid, barátaid a döntésedet?

L/Cpl. Y.: Őszintén bátorítottak. A pályafutásom elején nagyon sok támogatást kaptam tőlük.

F. B.: Milyen módon támogattak téged?

L/Cpl. Y.: Mindig voltak körülöttem olyanok, akik szurkoltak nekem. Már abból is tudtam, hogy támogatják, amit teszek, ahogy beszéltek rólam. Mindig ott voltak, ha szükségem volt valakire, akivel beszélhettem. Amikor hazamentem, minden alkalommal volt pár barát, akikkel leülhettünk egy sör mellé.

F. B.: Jelen van ez a fajta összetartás a hadseregben is?

L/Cpl. Y.: Ott van igen, de kisebb mértékben. A katonai értelemben vett bajtársiasság fogalma olyasmi, ami lassanként eltűnik a fegyveres erőkből.

F. B.: Mik voltak ennek a jelei?

L/Cpl. Y.: Az emberekre elkezdtek folyton katonai szabályokat erőltetni, figyelmen kívül hagyva az értelmüket, csak a betű szerint eljárva, ez pedig politikai feszültségekhez vezetett a hadseregen belül. Sokan szerelnek le emiatt. A másik okot a költségvetési megszorítások jelentik.

F. B.: Emlékszel az első napodra a seregben? Milyen volt?

L/Cpl. Y.: Nagyon ijesztő! A vasútállomástól kezdve folyamatosan formanyomtatványokat írsz alá, különböző méréseket végeznek rajtad, és eligazítások követnek eligazításokat arról, hogyan kellene viselkedned. Eléggé megfélemlítő közeg. Idővel persze javult a helyzet, hiszen ellenkező esetben nem maradtam volna ilyen sokáig!

F. B.: A megfélemlítés az alapkiképzés része? Hogyan épült fel a kiképzésetek?

L/Cpl. Y.: Szándékosan ilyen. Hogy egyéniségből egy csapat tagjává változz, meg kell, hogy törjenek. Az alapkiképzés nagyon strukturált, de igen régen volt már. Pontosan nem is emlékszem arra, mit csináltunk a 14 hét alatt, amíg a kiképzés tartott. – Az alapkiképzés hossza eltérő lehet, attól függően, milyen alakulatnál szolgálsz.

Brit katonák alapkiképzésen

F. B.: Volt emlékezetes része az alapkiképzésednek?

L/Cpl. Y.: Amikor kihagytam a vasárnapi misét, és megúsztam!

F. B.: Kaptál valamilyen specializált kiképzést? Pontosan milyen területen?

L/Cpl. Y.: A szolgálati időm alatt több felderítő tanfolyamon, és képzésen is részt vettem, majd egy idő után az elektronikai hadviseléshez kerültem. Az utóbbiról nem fedhetek fel további részleteket.

F. B.: Mennyire voltak kemények ezek a felderítő tanfolyamok? Megoszthatsz részleteket ezen a téren?

L/Cpl. Y.: Nagyon kimerítőek voltak, mivel úgy épültek fel, hogy a mentális, és fizikai képességeid határáig terheljenek. Nem sokat mondhatok el a részletekről, a feladatok technikai részét illetően, vagy a használt felszerelésekről, de azt kijelenthetem, hogy a fizikai rész zömmel hosszú járőrözésekből állt, nehéz felszerelést cipelve!

F. B.: Vettél részt nemzetközi gyakorlatokon? Melyik hadseregekkel dolgoztál együtt?

L/Cpl. Y.: Együtt dolgoztam a francia, kenyai, afgán, a dán, az észt, és az amerikai hadsereggel is. A franciákkal és a kenyaiakkal hadgyakorlatok során, a többiekkel pedig Afganisztánban.

Amerikai és brit katonák közös gyakorlata

F. B.: Mennyire volt jó az együttműködés a külföldiekkel?

L/Cpl. Y.: Tökéletesen jól működött. Általánosságban amennyire lehetett, igyekeztünk csapatként dolgozni a nemzetközi környezetben.

F. B.: Akadtak emlékezetes pillanatok az együttműködés során? Megosztanál velünk párat?

L/Cpl. Y.: Egyértelműen! Egy alkalommal például karácsony környékén egy amerikai konvoj haladt hozzánk közel egy országúton. A helyi ellenállók IED-t telepítettek az útra az éjszaka folyamán, így amikor az egyik amerikai teherautó áthajtott felette, a robbanás egyszerűen kettévágta a járművet, megölve hat katonát. Az amerikai konvoj ezután letért az útról a mi járőrbázisunkra egy közeli dombon. Sikerült közel 50 teherautónak helyet szorítani a dombon, amíg az amerikai srácok megkapták a további parancsaikat, és kitalálták hogyan tovább. Még aludni, és egy gyors kávéra is jutott idejük.

F. B.: Mennyi ideig szolgáltál Afganisztánban? Pontosan melyik részén voltál az országnak?

L/Cpl. Y.: Két missziót, összesen egy évet szolgáltam kint. Helmand tartományban állomásoztunk, de a nagy részét láttam. Remek gyalogtúrákat szerveznek arrafelé...

F. B.: Kaptatok valamilyen előzetes kiképzést? A misszió valóságával összehasonlítva mennyire volt hasznos?

L/Cpl. Y.: A missziós felkészítés (Pre-deployment training - PDT) nagyon hasznos volt. Megtanították nekünk a felmerülő fenyegetéseket, és azt, hogyan kerüljük el, hogy áldozatul essünk nekik. Hat hónapig tartott a felkészítés.

F. B.: Melyek voltak ezek a fenyegetések?

L/Cpl. Y.: Leginkább a Nap, és az improvizált robbanóeszközök.

Brit tűzszerész kutat az útra telepített robbanóeszközök után egy régi-régi módszerrel Afganisztánban

F.B.: Hogyan nézett ki egy átlagos nap a misszióban? Miből állt a napi rutin?

L/Cpl. Y.: Felkelsz, megborotválkozol, lenyomsz egy négy órás műszakot, kajálsz, edzel, még egyszer négy óra meló, ágyba, majd reggel újra kezded. A legtöbb nap így telt el. A háború legnagyobb része nagyon unalmas. Csupa várakozás.

F.B.: A misszió során kerültél éles harchelyzetbe? Megosztanád velünk a részleteket?

L/Cpl. Y.: Kerültem. Ott voltam, amikor a barátaim megsebesültek, vagy meghaltak. Ez minden, amit el szeretnék erről mondani.

F.B.: Angol katonaként hogy láttad? Mennyire voltatok felkészültek a műveleti terület kihívásaira más mostani, vagy ezelőtti hadseregekhez képest?

L/Cpl. Y.: Nagyon is. Amikor jelentkeztem, a brit hadsereg egy összetett harci gépezet volt. Megvoltak a problémák a felszerelés-utánpótlás terén, de a kiképzésünk elsőrangú volt.

F.B.: A felszereléssel kapcsolatban mit mondhatsz el? Mennyi felszerelés volt nálatok, és miből állt a teljes lista?

L/Cpl. Y.: A felszerelésem attól függően változott, hogy mit kellett csinálnunk. Néha a hálózsák, és a tiszta váltás ruha is belekerült. A műveleti felszerelésem általában a testpáncélból, fegyverből, sisakból, szuronyból, és annyi lőszerből állt, amennyit csak magammal tudtam vinni.

F.B.: Mi volt a felszerelésed legfontosabb eleme szerinted?

L/Cpl. Y.: A fegyverem, a lövedék- és repeszálló testpáncél, és a sisak. Ez a három dolog jelentette az életet.

Brit katonák a harctéren, teljes felszerelésben

F.B.: Említetted a szuronyt. Munkaeszközként használtátok inkább, vagy a harctéren is volt jelentősége?

L/Cpl. Y.: Természetesen a szurony legalább annyira fegyver, mint szerszám.

F.B.: Milyen volt a kapcsolat köztetek, és a helyiek között? Voltak kulturális eltérések, és vicces pillanatok?

L/Cpl. Y.: Rengeteg kulturális eltérés feszült közöttünk, néhány eléggé intenzíven. Azok az afgánok, akikkel együtt dolgoztam sokkal jobb humorérzékkel rendelkeztek, mint azok a helyiek, akikkel találkoztam. Az utóbbiak számára mi csak idegen megszállók voltunk.

F.B.: Ez a vélemény megnehezítette, hogy pozitív képet kialakítva kommunikálhassatok a helyiekkel?

L/Cpl. Y.: Időnként nagyon is.

Brit katona barátkozása afgán gyerekekkel

F.B.: Miután hazatértél a misszióból változott a mentalitásod, vagy a napi rutinod? Hogyan befolyásolt a műveleti területen töltött idő?

L/Cpl. Y.: Mikor hazatértem, igen komoly poszt-traumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedtem. Jó ideig nem tudtam elhagyni a házat, és a tűzijáték is halálra rémített. Ma is félek tőle.

F.B.: Kaptál bármilyen támogatást a hadseregtől a PTSD kapcsán?

L/Cpl. Y.: Nem igazán. Itt van ez a bélyeg a mentális egészségről a hadseregen belül, ami azzal járt, hogy inkább nem kértem segítséget, hogy elkerüljem a kiközösítést.

F.B.: Kaptál segítséget a civil ismerőseidtől ebben a helyzetben?

L/Cpl. Y.: Kaptam. Eltöltöttem némi időt azzal, hogy segítséget találjak, és mostanra sokkal jobban érzem magamat.

F.B.: Számos módszer létezik a PTSD leküzdésére. Rajtad mi segített?

L/Cpl. Y.: Úgy gondolom az, hogy beszélhettem valakivel arról, ami velem történt, igazán sokat segített. Hosszú ideig még magam elől is eltemetve hordoztam azt, ami odaát történt. Ahogy sikerült kiadnom magamból, ami a lelkemet nyomta, a dolgok máris jobban festettek.

F.B.: Részt vettél a misszióba induló katonák kiképzésében később?

L/Cpl. Y.: Igen, az első misszióm után pár héten keresztül a következő kontingensben részt vevő katonák felkészítésével foglalkoztam.

Brit katonák harcszerű menetgyakorlaton

F.B.: Mi volt a legfontosabb tudás, amit igyekeztél átadni nekik?

L/Cpl. Y.: A legnagyobbrészt technikai részleteket arról a felszerelésről, amit kint használtunk. Afganisztán a világ egyik legkegyetlenebb időjárással bíró területe. Minden katonai felszerelés gyorsan tönkremegy odakint. Épp ezért az, hogy mire figyeljenek oda, ha a dolgok rosszra fordulnak, életbevágóan fontos.

F.B.: Milyen rendfokozatban szereltél le?

L/Cpl. Y.: Tizedes

F.B.: Melyik alakulatnál szolgáltál?

L/Cpl. Y.: Egy olyan alakulatnál, ami az ejtőernyős ezred alárendeltségében harcolt.

F.B.: Hadtörténet iránt érdeklődő hagyományőrzőként most is egyenruhát viselsz egy bizonyos tekintetben. Hogy látod? Van mód az emberek oktatására a hadviselés története terén, vagy a legtöbben csak a móka kedvéért mennek el egy-egy rendezvényre?

L/Cpl. Y.: Úgy gondolom, ez a kettő keveréke. Együtt lóghatok a haverjaimmal, király cuccokban, és még az érdeklődőket is oktatom közben! Sokat tanulok ezalatt én is, mivel a többi hagyományőrző mindig tud újat mutatni!

F.B.: A hagyományőrzésről szólva melyik a legfrissebb projekted?

L/Cpl. Y.: Több projekten is dolgozok. A szovjet felszerelésem (ami a fő érdeklődési körömbe vág) folyamatosan bővül. Emellett két másik felszerelésen is dolgozok, az 1965-ös kongói krízishez köthető belga kommandós felszerelésen, és egy magyar összeállításon az 1980-as évek elejéről.

F.B.: Hogyan ismerkedtél meg a magyar hadtörténettel?

L/Cpl. Y.: Őszintén? Megláttam egy AMD-65-öst az interneten, és azonnal akartam egyet! Sokat tanultam azóta de természetesen mindig van hová fejlődni.

F.B.: Jártál már nálunk? Hogy érezted magad?

L/Cpl. Y.: Voltam, háromszor is! Azt kell mondjam, imádom Magyarországot, nagyon sok közös van bennetek, és az angolokban!

F.B.: Milyen közös tulajdonságokra gondolsz?

L/Cpl. Y.: Az ételeink nagyon hasonlóak. Sok magyar, akivel találkoztam panaszkodik az időjárásra! No meg szintén szeretjük a jó italokat. Azt hiszem a magyar, és a brit kultúra közös pontja a sör szeretete!

F.B.: Mennyire népszerű az Egyesült Királyságban a katonai hagyományőrzés? Mennyire népszerű a hidegháború témája?

L/Cpl. Y.: Sok csoport működik, talán 4-5 is van, aminek több, mint 30 tagja van, de a tagok egy része Európa más országaiban él.

F.B.: Szeretném megköszönni, hogy a történeted megosztásával hozzájárultál a blogunk tartalmához! Remélem, találkozunk még nemzetközi hagyományőrző rendezvényeken, vagy ha legközelebb Magyarországra jössz! Köszönöm szépen!

L/Cpl. Y.: Részemről az öröm, hogy közreműködhetek. Köszönöm a lehetőséget!

Az Ejtőernyős Ezred katonája Afganisztánban

Források:

- Képek forrása: Internet