Kedves Barátaink

Alább következő rövid cikkünk Kiss Dávid bajtársunk tollából a Magyar Néphadseregben a felderítő alakulatok által is használt RPD golyószóró pályafutását mutatja be, hasonlóan az AMD-65-ről készült nagy sikerű cikkhez. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Felderítők oldalkocsis motorkerékpáron, az AMD-65 gépkarabély mellett jól látható az RPD golyószóró is.

A golyószórók családját az első világháború lövészárok-harcának tapasztalatai szülték meg. Szükségessé vált ugyanis egy, a géppuskánál könnyebb, sorozatlövés leadására alkalmas, egy ember által is működtethető, és könnyen hordozható tűzeszköz kifejlesztése, ami mozgékonyabbá tette a lövész-alegységeket, és megnövelte tűzerejüket. Az első rendszeresített golyószórók között volt az amerikai tervezésű, de Európában karriert csináló Lewis-típusú ami nagy számban a brit hadseregben terjedt el, a szintén amerikai Browning Önműködő Puska (BAR), amit az I. világháború végén az amerikai hadseregben rendszeresítettek. Ezek a fegyverek jellemzően 10 kilogramm körüli súlyban mozogtak, tárból tüzeltek, és lőszerük megegyezett az adott hadseregben rendszeresített puskalőszerrel.

Ausztrál katona Lewis golyószóróval támad légi célokat az I. világháborúban.

Az I. világháború vérzivataros állóharcát követően a katonai doktrínák fő elemévé a mozgékonyság lépett elő, így a még könynebb géppisztolyok mellett előtérbe kerültek a gyalogos harc megvívásának új eszközei, a golyószórók is. A világ minden hadseregében megjelentek ezek az eszközök, legyen akár szó a géppuska és a golyószóró között átmenetet képező német MG-34-ről, ami a villámháborús német taktika alapkövévé vált, akár a magyar Solothurn 31M-ről, amit itthon svájci licensz alapján gyártottak, vagy éppen a brit BREN golyószóróról, ami köré az angolok még egy könnyű páncélozott szállítójárművet is terveztek, még mozgékonyabbá téve gyalogos rajaikat.

Az angolszász csapatok körében népszerű "BREN Carrier" lánctalpas jármű és fegyverzete a II. világháború idején.

A Szovjetunióban is folyt a fejlesztés, a már a világhírű tulai fegyvergyár egyik mérnöke, Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov tervei alapján 1928-ban került rendszeresítésre a DP-28 golyószóró, ami végigharcolta a II. világháborút, majd a háború után sok más, a keleti blokkhoz tartozó országhoz hasonlóan 1948M golyószóró néven a Magyar Néphadseregben is rendszeresítésre került. A jellegzetes dobtárral (azaz a fegyver tetején elhelyezkedő, tányér alakú tárral) szerelt, igen hosszú fegyver, hasonlóan a kor többi golyószórójához, puskalőszert tüzelt.

Szovjet DP-28 golyószóró.

Változást ebben a gondolkodásban csak az 1943-ban rendszeresített, de csupán 1945 után elterjedt 7.62x39mm-es 43M lőszer megjelenése hozott, ami olyan legendás fegyverek lőszereként vált elterjedté, mint az SzKSz öntöltő puska, az AK-47-en és változatain alapuló gépkarabélyok többsége, és az itt bemutatásra kerülő RPD golyószóró.

Baráti Körünk hatástalanított, gyűjteményi RPD golyószórója.

Az RPD golyószórót a DP-28 tervezője, Gyegtyarjov mérnök alkotta meg, a végleges változat 1944-re készen is volt, ám a II. világháború harcaiban az eszköz már nem vett részt. Az új fegyver a 43M lőszert tüzelte 100 tagú hevederből, melyet a fegyver aljára rögzíthető rakaszban lehetett elhelyezni. A hevedert a fegyver bal oldaláról lehet betölteni, továbbítását a tokfedélbe épített rugós adogatókar végzi.

Minden csupa zsír - a tokfedél felnyitásával láthatóvá válik az elsütő- és töltőszerkezet

A fegyver gázdugattyús reteszelésű gázelvételes rendszerű, hosszú gázdugattyú hátrasiklásos, reteszelése pedig retesztestes (köszönjük a helyreigazítást a Gunspotter blognak). a dugattyú a fegyvercső alatt futó gázdugattyú-vezető csőben kapott helyet. A gázdugattyú-vezető csőbe áramló lőporgázok mértékét, ezzel pedig a tűzgyorsaságot, háromállású szeleppel lehet szabályozni.
A nyitott zárpozícióból tüzelő fegyver csak sorozatlövés leadására alkalmas, egyes lövés kiváltására képes tüzelési beállítása nincs. 650 lövés/perces elméleti tűzgyorsasága emellett lehetővé teszi a rövid sorozatok, tapasztalt kezelő esetén pedig akár egy-egy lövés leadását is.

A biztosítókar tűzkész állásban, így látható a "TŰZ" felirat

A fegyver tüzelés közben nyitott zárszerkezetét hordhelyzetben rugós porvédő fedelek védik, melyek lezárják a heveder befogadására, és ürítésére kialakított adogatónyílást, így megakadályozzák, hogy a fegyver érzékeny mechanikus részeibe por, szennyeződés kerüljön.

Nyitott rugós porvédő fedél

A fegyver felhúzó karja, mely a jobb oldalon helyezkedik el, hordhelyzetben szintén felhajtható, így nem áll ki a fegyver oldalából, nehezebben akad bele bármibe. A fegyver irányzéka egy íves csapóirányzékból, és egy irányzékvédővel ellátott első irányzékból áll, hasonlóan az AK-rendszerű fegyverekhez. Bár a fegyver irányzékát 1000 méterig kalibrálták, fegyver leírása, és kezelési utasítása szerint:

„A golyószóróval nyílt csoportokat, és fontos, egyes élőerőket 800 m-ig, repülőgépeket, és ejtőernyősöket 500 m-ig semmisíthetünk meg.”

Az RPD oldalirányba is állítható hátsó irányzéka, a jól látható távolsági osztásokkal

A fegyver használatát statikus tüzelőállásban, ponttűz kifejtéséhez egy a cső alá behajtható villaláb könnyíti meg, míg menetből tüzelve a katona a fegyver fából készült mellső markolatát fogva mozoghat, és adhat területtüzet. A fegyverhez rendszeresített hordszíj ilyenkor is hasznos, hiszen a vállon átvetve a fegyver súlyát jól elosztja.

A golyószóró hordhelyzetben, behajtott és rögzített villalábakkal, csukott porvédő fedelekkel, és rakasz nélkül

Az RPD golyószórót a Szovjetunióban az 1945-ben, a Magyar Néphadseregben pedig az 1950-es években rendszeresítik. A Magyar Néphadsereg rajszintű támogató fegyvereként egészen a PKM géppuska rendszeresítéséig használatban marad, ott van az 1956-os események során a harcoló felek mindegyikének fegyvertárában, és az 1968-as csehszlovákiai intervencióban is. Nemzetközi viszonylatban az RPD golyószóró szinte minden 1945 óta kirobbant háborúban szerephez jutott, hála igen elterjedt lőszerének.

Az 50 darabos hevederbe töltött 43M lőszerből összesen 100 darab kapott helyet a rakaszban

Az eszköz mellett szólt ugyan kalibere, ami megegyezett a többi katona által használt lőszerekével, így utánpótlása sem okozott gondot, ám a fegyver hazai leváltását a „nagy testvér”, a Szovjetunió döntése mellett, az RPD technikai megoldásainak bonyolult összetettsége indokolta, karbantartására, kezelésére jóval tovább tartott kiképezni egy-egy katonát, mint váltótípusára.

Az RPD "egészségesebbik vége" - jól látható az irányzék működése a kezelő szemszögéből

Az RPD golyószóró sokoldalúságát, és műszaki összetettségét jól mutatja, hogy 1961-ben kiadott magyar leírása, és kezelési utasítása több, mint 150 oldalas, szemben az AMD-65 30 oldal körüli utasításával.

Az RPD golyószóró összességében a hidegháború egyik ikonikus szovjet fegyvere maradt, mely az új lőszer támasztotta követelmények mellett is betöltötte a golyószórók klasszikus szerepét, és a mozgékonyság megőrzése mellett is hathatós tűztámogatást nyújtott a lövészrajoknak az atomháború árnyékában.

Magyar felderítők propagandafotón, harcjárműről végzett deszant közben. Az előtérben lévő katona RPD golyószóróval fedezi társait

Források:
- Kováts Zoltán – Nagy István: Kézi Lőfegyverek (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1986)
- A 7.62mm-es RPD golyószóró leírása és kezelési utasítása (HM 1961)
- Helyesbítés A 7.62mm-es RPD golyószóró leírása és kezelési utasítása c. szolgálati könyvhöz (HM 1964)

Képek forrása:
- Wikipédia
- Baráti Kör archív

- Kiss Dávid-