Kedves Barátaink!

2018 október 17-én került sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Hadtörténeti Műhelye, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége és a Magyar Ejtőernyős - Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör közös szervezésében a „Száz éves a Magyar Katonai Ejtőernyőzés” című egész napos konferenciára. Erről számol be alább következő cikkünk.

 Ejtőernyős konferencia az ELTE-n

A konferenciára a magyar katonai ejtőernyőzés centenáriumi emlékévének keretében került sor azzal a céllal, hogy a Magyar Honvédség mellett a különböző társadalmi szervezetek is megemlékezzenek a katonai és a haderőn kívüli ejtőernyős teljesítményekről és képviselőik megoszthassák nézeteiket, kutatási eredményeiket az érdeklődőkkel. A szervezők nagy örömére a közönség legnagyobb része veterán ejtőernyősökből, vagy az ejtőernyőzés történetéhez köthető emblematikus személyek családtagjaiból állt össze. Az első szekció moderátora Antal Gábor úr, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhely vezetője, az egyetem oktatója volt.

Antal Gábor az ELTE BTK oktatója és a Hadtörténeti Műhely vezetője megnyitja a konferenciát

A konferenciát Boldizsár Gábor ezredes úr, a Magyar ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnöke, az Európai Ejtőernyős Szövetség leköszönő elnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, egykori mélységi felderítő tiszt, csoportparancsnok nyitotta meg fővédnökként. Beszédében az ezredes kiemelte a magyar katonai ejtőernyőzés legfontosabb évfordulóit, a száz évvel ezelőtt, 1918-ban végrehajtott ugrások mellett a 80 évvel ezelőtt felállított első ejtőernyős alakulat, valamint a 70 évvel ezelőtt újraszervezett magyar katonai ejtőernyőzés után megemlékezett az idén 55 esztendeje Szolnokra diszlokált MN3100 alakulatról, és a 40 esztendővel ezelőtt hősi halált halt Hüse Károly p. őrnagyról is. Ugyanúgy, mint az első születésnapját ünneplő MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárról.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes úr, MEBSZ-elnök megnyitó beszéde

Az ünnepi megnyitót követően ismét Dr. Boldizsár Gábor ezredes úré volt a szó, aki „100 éves a magyar katonai ejtőernyőzés” című előadásában ismertette az 1918-ban végrehajtott első magyar ejtőernyős ugrások problematikáját, majd a vesztes világháborút követő időszak polgári ejtőernyős teljesítményeit méltatta, mint az ejtőernyős légiposta szolgálat, vagy az ejtőernyős életmentők, köztük az első magyar ejtőernyős ápolónők úttörő munkája, akiket a mai légi kutató-mentő szolgálat elődeinek is tekinthetünk. Az 1930-as évek végétől Magyarországon is megjelenő katonai ejtőernyős alakulatok munkája kapcsán vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy, posztumusz alezredes pápai ejtőernyőseinek bemutatására került sor, majd a tragikus emlékű délvidéki harci ugrást követő harcok rövid felsorolása következett, melyben az ejtőernyősök már gyalogos alakulatként vettek részt a keleti fronton és a magyarországi harcokban egyaránt. Boldizsár ezredes ezt követően az 1948-ban újraszervezett, 1953-ig működő ejtőernyős lövész alakulat életét mutatta be, különös tekintettel a második világháború eseményei után továbbszolgáló egykori pápai ejtőernyősök sorsára.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes úr, MEBSZ-elnök előadása a száz éves magyar katonai ejtőernyőzés kapcsán

A hidegháború éveinek újabb fenyegetése kapcsán az ezredes a mélységi felderítő alakulatok ejtőernyős képességét vázolta fel, a témában emblematikus „MN3100” fedőszámú szolnoki mélységi felderítő zászlóalj mellett külön kitérve a többi ilyen feladatú alakulat és alegység felsorolására és rövid ismertetésére. Az 1989 utáni állapotokat a történelmi kutatások mellett személyes tapasztalatból is ismerő Boldizsár ezredes anekdotákat sem nélkülözve jellemezte a délszláv háború és a megváltozott szövetségi rendszerek jelentette új kihívásokra reagálva átalakuló Magyar Honvédség hozzáállását az ejtőernyős képességhez, majd előadása végén a különleges erők ejtőernyős kihelyezésének fontosságát emelte ki.

Boldizsár ezredes úr előadását Kiss Dávid hagyományőrző őrvezető prezentációja követte, melyben a különleges műveleti kutató a II. világháború magyar ejtőernyős katonáinak történetét mutatta be „A magyar ejtőernyős csapatnem a második világháborúban” című előadásában. A történelmi előzmények rövid bemutatását követően szó esett a Testnevelési Szaktanfolyam fedőnevű diverzáns egység ejtőernyős képzéséről, majd a vitéz Bertalan Árpád által vezetett Ejtőernyős Kísérleti Keret munkájának nehézségeit ismerhették meg az érdeklődők. A legendás parancsnok életútjának rövid bemutatása után a zászlóaljjá fejlesztett alakulat kiképzése, felszerelése és műveleti képességei, köztük a különleges erők eszköztárát idéző „ejtőernyős vadász” koncepció került bemutatásra.

Kiss Dávid hagyományőrző őrvezető úr, különleges műveleti kutató előadása

Kiss Dávid előadását a délvidéki harci bevetés, a Kárpátokban végrehajtott utánpótlás-dobási művelet és a keleti frontra „tapasztalatszerzésre” kiküldött ejtőernyősök harcainak bemutatásával folytatta, amit az 1944-1945-ös hadiévek ejtőernyősöket érintő eseményeinek összefoglalója követett. Az előadást a pápai ejtőernyősök örökségének ismertetése zárta.

Kiss Dávid hagyományőrző őrvezető úr, különleges műveleti kutató előadása

A magyar ejtőernyősök I. világháborús történetének bemutatását követően vitéz Nagy Péter főhadnagy úr, a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület titkárának előadása következett, „A Szent László Hadosztály Harcai 1944-1945-ben” címmel. A főhadnagy tolmácsolásában bemutatásra kerültek a legendás hírű elithadosztály felállításának pontos körülményei, így cáfolva azt a sokáig élő tévhitet, hogy az alakulat a nyilas rendszer „különítménye” lett volna. Ezt követően ismertetésre kerültek a hadosztály alárendeltségébe tartozó alakulatok és azok a jeles személyek, híres katonatisztek, akik a hadosztály egyes részeit irányították. Nagy főhadnagy előadását a hadosztály 1944 évi harcainak bemutatásával folytatta, különös tekintettel az ejtőernyős ezred két zászlóaljának harci útjára.

Vitéz Nagy Péter főhadnagy úrnak, a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület titkárának előadása a Szent László Hadosztály harcairól.

A forrásokban, adalékokban gazdag előadást az 1945-ös harcok ismertetése, a nyugat felé vonuló, majd brit hadifogságba került alakulat háború utáni működésének bemutatása zárta, valamint bemutatásra került a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület munkássága is, melynek keretében az egyesület saját erőből állít emléket a hadosztály katonáinak.

Vitéz Nagy Péter főhadnagy úrnak, a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület titkárának előadása a Szent László Hadosztály harcairól

A konferencia soron következő előadását Varga Zsolt felderítő őrmester, a Magyar Ejtőernyős – Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör vezetője tartotta meg, „Az ejtőernyősök szerepe a mélységi felderítésben és a terrorizmus elleni harcban”, melynek során a terrorizmus fogalmának ismertetését követően sor került az ejtőernyős katonák hidegháborús feladatainak összevetésére a mai aszimmetrikus hadviselés során felmerülő kihívásokkal. Az őrmester saját tapasztalatait felelevenítve és kutatási eredményeit ötvözve jutott arra a következtetésre, mely szerint a mai hibrid és aszimmetrikus hadviselési kihívásokkal szemben az ejtőernyős alakulatok mentalitásukból, gyors bevethetőségükből és magas harcértékükből kifolyólag jól használható erőt jelentenek a különleges alakulatok mellett, melyek szintén rendelkeznek ejtőernyős képességgel.

Varga Zsolt őrmester úrnak, a Magyar Ejtőernyős - Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör vezetőjének, biztonságpolitikai kutatónak az előadása az ejtőernyős és légi szállítású csapatok mai felhasználási módjairól

A különleges erők által használt HALO/HAHO ejtőernyős képesség ismertetése után az őrmester a teljesség igénye nélkül sorolt fel olyan műveleteket, melyek során ejtőernyős, vagy különleges műveleti (ejtőernyős képességű) alakulatok hajtottak végre légi szállítást, vagy ejtőernyős ugrást követően feladatot a II. világháború után.

Varga Zsolt őrmester úrnak, a Magyar Ejtőernyős - Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör vezetőjének, biztonságpolitikai kutatónak az előadása az ejtőernyős és légi szállítású csapatok mai felhasználási módjairól

A konferencia kávészünetében volt lehetőség a kötetlen beszélgetés mellett a hagyományőrzők kiállításának megtekintésére, melynek során a konferencia közönsége a II. világháborútól egészen 2018-ig ismerhette meg a magyar katonai ejtőernyőzés ikonikus egyenruháit, felszereléseit, fegyverzetét, természetesen hatástalanított eszközökön keresztül.

Tematikus kiállítás

A konferencia második blokkjában, melyet Varga Zsolt felderítő őrmester moderált, az ejtőernyős és felderítő katonákhoz köthető anyagi kultúra került előtérbe. Berkesi Balázs úr, a Hadtörténeti Műhely munkatársa „Az Ejtőernyős Jelvények Fejlődéstörténete” című előadásában mutatta be 80 év magyar katonai ejtőernyős jelképrendszerének átalakulását. Az előadás során az ejtőernyős teljesítményjelvények mellett, mint az ikonikus, halálfejjel és szárnyakkal ékes 1940M ejtőernyős csapatjelvény, vagy az 1950M „deszantpajzs”, bemutatásra kerültek a Magyar Néphadsereg ejtőernyős osztályos jelvényei, valamint a különböző mesterugró jelvények is.

Berkesi Balázs úrnak, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhely munkatársának előadása a magyar ejtőernyős jelvények fejlődéstörténetéről

Az előadás folytatásaként Berkesi úr bemutatta az 1990 után rendszeresített és engedély nélkül viselt ejtőernyős jelvények, alakulatjelvények zavarba ejtően színes tárházát, azoknak eltérő viselési módjaival együtt. Az előadást a rendszeresítési parancsok mellett veterán mélységi felderítők visszaemlékezései egészítették ki, így téve emberközelivé a speciális témát.

 Berkesi Balázs úrnak, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhely munkatársának előadása a magyar ejtőernyős jelvények fejlődéstörténetéről

A konferencia Dr. Baczoni Tamás őrnagy úrnak, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusának, az egyenruha és felszerelés gyűjtemény kezelőjének „A magyar katonai ejtőernyős egyenruhák fejlődése 1939 és 2000 között” című előadásával folytatódott. A rendhagyó egyenruha-történeti előadás keretében a közönség testközelből ismerhette meg a magyar ejtőernyős katonák felszerelésének és egyenruhájának változását a Magyar Ejtőernyős – Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör és a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület hagyományőrzőinek köszönhetően, Baczoni őrnagy úr szakértő tolmácsolásában.

Dr. Baczoni Tamás őrnagy úrnak, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusának előadása a magyar ejtőernyős egyenruhák fejlődéstörténete kapcsán

A centenáriumi emlékkonferencia utolsó előadója a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének oszlopos tagja, Both Lajos ny. őrnagy volt, aki a „Magyarországi Ejtőernyős Előképzés Története” című előadása keretén belül nem csak a hadseregen kívüli előképzés alakulását mutatta be, de a gödöllői ejtőernyős klub életébe és a mélységi felderítők belső világába is betekintést nyújtott. Both őrnagy úr előadásában egyszerre volt jelen a legújabb kutatások eredményeként megismert adatok és a saját élettapasztalat hitelessége, amikor beavatta hallgatóságát az MHS (Magyar Honvédelmi Sportszövetség) és MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) keretén belül működő ejtőernyős előképzésre. A rendszer keretén belül a Magyar Néphadsereg anyagi hátteret biztosított ahhoz, hogy az ország ejtőernyős klubjai előre meghatározott számú ejtőernyős katona polgári képzését hajtsák végre. Az egyedülállóan hatékony rendszer eredményeképpen a mélységi felderítő alakulatokhoz bevonuló fiatalok sok esetben több tucat, vagy akár több száz ejtőernyős ugrással a hátuk mögött kezdhették meg sorkatonai szolgálatukat, amely ugrásokat a Magyar Néphadseregben rendszeresített ejtőernyő-típusokkal hajtottak végre.

Both Lajos ny. őrnagy úr előadása a magyar katonai ejtőernyőzés polgári előképzési rendszere kapcsán

Előadása második részében Both őrnagy úr a közönség soraiban ülő egykori tanítványai mellett megemlékezett a szolnoki MN3100 fedőszámú 34. Önálló Mélységi Felderítő Zászlóalj parancsnokairól is, felolvasva nevüket. Az emlékkonferencia így valóban emlékezéssel zárult.

Both Lajos ny. őrnagy úr előadása a magyar katonai ejtőernyőzés polgári előképzési rendszere kapcsán

A konferenciát értékelő Antal Gábor záróbeszédében kiemelte, hogy civilként, kívülállóként is érezhető volt a megjelent veterán ejtőernyősök bajtársi szelleme, összetartása, ami miatt inkább érezte magát egy családi összejövetelen, mint tudományos konferencián. Köszönetét fejezte ki azért, hogy részese lehetett ennek a családnak, még ha csak egy konferencia erejéig is és ezzel is tiszteleghetett az ejtőernyősök teljesítménye előtt, végül pedig köszönetét fejezte ki az ELTE részéről azért, amiért az egyetem biztosíthatott helyet az emlékkonferencia számára.

Csendélet konferencia után

A konferenciát jó hangulatú baráti beszélgetés mellett elismerő oklevelek átadása zárta, melyeket a Magyar Ejtőernyős- Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör és az ELTE BTK Hadtörténeti Műhely vezetői adtak át a konferencia előadóinak.

A konferencia (majdnem teljes) előadói gárdája az elismerő oklevelek átvétele után