Kedves Barátaink!

Immár második éve hajtjuk végre Halottak Napján annak a régi ejtőernyős hagyománynak a szellemében feladatunkat, melyet Huszár János írt le Honvéd Ejtőernyősök Pápán – 1939–1945 című művének 80. oldalán:

"1941-ben alakult ki az a szokás, hogy halottak napján a pápai temetőben az ejtőernyős katonák sírjánál reggeltől estig díszőrség állt overallban, szuronyos puskával. Később ez hagyománnyá vált. Megrendítő látványt nyújtott, amint évről évre egyre több sírnál jelentek meg a szoborszerű merevséggel, feszesen álló őrök, többnyire az illető barátai, azok a bajtársak, akik vele együtt szolgáltak."

Tavaly, 2016-ban vitéz Bertalan Árpád posztumusz alezredes úrnak, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjének budapesti sírjánál kezdtük meg ennek a hagyománynak az újraélesztését, és közös döntésünk alapján, valamint a visszajelzéseket, és a lehetőségeinket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy minden évben, Halottak Napján ezt követően más és más ejtőernyős katona sírját keressük fel, és adunk egész napos díszőrséget. Idén Hüse Károly ejtőernyős őrnagy hajdúszoboszlói sírhelyére esett a választásunk, közös akarattal.

Több havi munkát, szervezést és tervezést, valamint begyakorlást követően állt össze hagyományőrzőink kijelölt végrehajtó állománya. Ekkor érkezett meg a felkérés Szolnokról, az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandártól, melyben azt a megtisztelő feladatot bízták ránk, hogy hagyományőrzőink a Dandár katonáival közösen adjanak díszőrséget az Ejtőernyős Emlékfalnál Szolnokon, majd ezt követően Budapesten is, vitéz Bertalan Árpád sírjánál, akit a jogutód alakulat névadójaként a dandár saját halottjának tekint. Így egy díszelgési feladatból rögtön három lett. A kijelölt állomány tagjainak beszámolói következnek a végrehajtott feladatokról:

Ejtőernyős Emlékfal Szolnok, Fiumei úti nemzeti sírkert Budapest – 2017. október 31.

Baráti Körünk, és az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár közös díszőrsége az Ejtőernyős Emlékfalnál, Szolnokon

2017. Október 31 –én a MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár felkérésére hagyományőrzőink díszőrséggel csatlakoztak a Dandár katonáihoz két rendezvényen is. Délelőtt Szolnokon, az Ittebei Kiss József Helikopterbázison álló Ejtőernyős Emlékfalnál a szolgálatteljesítés közben elhunyt ejtőernyős katonákra emlékeztünk közösen a helyőrségben települő katonai szervezetek vezetőivel, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége szolnoki területi elnökségével, valamint jelenlegi és egykori szolnoki alakulatok számos nyugállományú tisztjével, főtisztjével.

Sándor Tamás dandártábornok úr, az alakulat parancsnoka, és Nagy "Bruce" László főtörzszászlós úr az alakulat vezénylő zászlósa helyezik el a megemlékezés koszorúit az Ejtőernyős Emlékfalnál

Nagy István alezredes úr, protestáns tábori lelkész Mindenszentekkel, Halottak Napjával, illetve különböző történelmi korszakok halottkultuszával kapcsolatos gondolatainak meghallgatása után koszorúzásra és mécsesek meggyújtására került sor, a programot a Magyar Takarodó dallamai zárták.

Délután Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben kerestük fel vitéz Bertalan Árpád őrnagy (posztumusz alezredes) nyughelyét, ahol a kettős díszőrség felállítása után Boldizsár Gábor ezredes idézte fel beszédében a két világháborút megjárt hős életútját.  Ezután helyezték el koszorúikat a MH 2. KRDD, illetve a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének országos, valamint budapesti területi elnöksége vezetői, akik végezetül itt is mécsesgyújtással rótták le kegyeletüket.

Baráti Körünk, és az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár közös díszőrsége vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy úr sírjánál Budapesten

Baráti Körünk számára nagy megtiszteltetés volt a meghívás, a munkánkat illető legnagyobb elismerés pedig az, hogy Sándor Tamás dandártábornok úr, dandárparancsnok és Nagy László főtörzszászlós úr, a Dandár vezénylő zászlósa személyesen köszönték meg tagjaink közreműködését a megemlékezéseken.
Köszönjük szépen a lehetőséget, és nem kevésbé köszönjük Csajbók József főhadnagy úrnak, a Dandár kommunikációs tisztjének, hogy koordinálta díszőreink egész napos tevékenységét, és segítségükre volt, amiben csak tehette!

A megemlékezésen részt vevő szervezetek képviselői vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy úr sírjánál

Hajdúszoboszló, Köztemető – 2017. november 1.

Már hetekkel a feladat végrehajtása előtt is csak erről folyt a szó. Hamarosan indulunk Hüse őrnagy úr sírjához! Tudtuk a történetét, ismertük a jelentőségét mind sportejtőernyősként, mind pedig katonaemberként, tisztként, és nagy szerencsénkre apaként is, hiszen fiaival egyeztetve kaptunk lehetőséget a feladat végrehajtására, így tisztán láttuk, hogy ez a nap különleges lesz minden benne részt vállaló számára.
Éppen ezért minden, a végrehajtó állományba jelentkezett hagyományőrzőnk vasalt, mosott, fényesített, olajozott, hogy amikor eljön a nap ahogy elöljáróink mondták, „élére vasalt fegyverrel, frissen olajozott zubbonyban, kibokszolt barettel” állhasson az őrnagy úr sírja mellé.

Volt, aki egyenesen munkából jött, akadt, aki a családi temetőjárást napolta el, két bajtársunk pedig az előző napi szolnoki és budapesti megemlékezéseket követően jelentkezett szolgálatra. Az otthoni viták emléke, a munkahelyi kimerültség, vagy épp az előző napi feladat-végrehajtás még élénken élt mindenkiben, induláskor mégis egyszeriben háttérbe szorult az egész. Újra együtt voltunk, egy cél érdekében dolgozhattunk. Az úton Hajdúszoboszlóig nem is fogytunk ki a közös történetekből, sokat nevettünk a közös munka vidám, vagy épp emlékezetes pillanatait felelevenítve.

A temetőhöz megérkezve gyorsan bejelentkeztünk, és jeleztük, hogy megkezdjük a feladatot. A temetőgondnokság részéről nagyon nagy vendégszeretet fogadott minket, pihenőhelyiséget, vizet, mosdót, melegedési, sőt, ételmelegítési lehetőséget is kaptunk. Amikor igyekeztünk ezt a figyelmességet megköszönni, az illetékes csak annyit mondott röviden:

„Nincs mit megköszönni. Ismertem Hüse Karcsit, 200 méterre lakott tőlünk, sokszor ültetett a biciklije vázára, amikor ment valahová, és magával vitt. Én köszönöm!”

Ahogy az őrségünk felkészült a feladat végrehajtására, találkoztunk Hüse Károly fiaival is. Tibor, és Tamás is ejtőernyősök, mégis látszik rajtuk, hogy két lábbal a földön járnak. Kedves, közvetlen emberek, akiknek a szívből jövő köszönete nagyon sokat számított nekünk. Aztán sorban jöttek az egykori bajtársak. Nagy nevek, számunkra legendák. Gajdán Miklós, Both Lajos, Furkó Kálmán, akivel, mint kiderült sajnos pont elkerültük egymást, de már Szolnokon is látta a bajtársainkat, és sok sikert kívánt. Mind örömmel látták a régi egyenruhát, a régi fegyvereket, és az új arcokat, a hagyományőrzőket, akik eljöttek, hogy tisztelegjenek egy bajtárs emléke előtt.

Az első őrség felvezetését megtekintette, és megörökítette ez a kicsi, mégis óriási csapat, megköszönték a már elvégzett munkát, sok sikert kívántak az előttünk álló feladathoz, és egy utolsó főhajtást követően haza indultak. Baráti Körünk nevében Varga Zsolt felderítő őrmester, Baráti Körünk vezetője helyezett el mécsest a síron. Számunkra ekkor kezdődött meg a megemlékezés.

 Baráti Körünk hagyományőrző díszőrei Hüse Károly posztumusz ejtőernyős őrnagy sírjánál fiaival Hüse Tamással (b), és Hüse Tiborral (j) (Both Lajos felvétele)

Fél órás váltásokban, felvezetéssel álltak díszőreink a sír mellett, és ezek az időszakok mindenki számára felejthetetlen élményt jelentettek. Úgy látszik Hajdúszoboszlón mindenki ismerte Hüse Károly nevét, sorra érkeztek az egykori iskolatársak, távoli rokonok, bajtársak, vagy most aktív katonák a sírhoz. Számomra a leginkább megrendítő egy 90 év körüli idős bácsi érkezése volt, aki remegő hangon köszönte meg, hogy van, aki még emlékezik. Mint kiderült a hősi halott keresztapja volt az. Itt fogytak el a szavak, amiket felállított őrként nem is mondhattunk ki, csak a szemek beszéltek. Mozdulatlanul - díszőreink fél órás váltásokban teljesítettek szolgálatot

Az őreink természetesen nem voltak egyedül. Egy bajtársunk mindig a közelben várt, hogy ha kell, válaszoljon a kérdésekre, vagy közbelépjen, ha a díszőröket esetleg inzultus éri. Szerencsére baj nem történt, ám a kérdések csak úgy záporoztak felénk: Honnét jöttünk? Kik vagyunk? Mióta, és miért is csináljuk ezt? Katonák, rendőrök, polgárőrök és civilek érdeklődtek nem csak irántunk, de ami még fontosabb, a sírban nyugvó hősi halott őrnagy iránt is. Legjobb tudásunk szerint válaszoltunk.

A látogatók nagy része egy-egy fényképen is megörökítette a díszőreinket, és a sírt, megállt, elolvasta a sírkőre vésett nevet, és fejet hajtott. Pár fiatal suhanc akadt csupán, akik számukra vicces beszólásokkal tisztelegtek a jeles nap előtt, de a díszőreink tekintetéből kiolvasták, hogy ez itt és most nem „menő”.

 Őrségváltás - a feladat végrehajtását mindig nagy érdeklődés övezte a temető látogatói részéről

A feladat végrehajtásának félidejénél érkezett meg a média. A hajdúszoboszlói városi televízió készített riportot velünk, amelyben kommunikációs tisztesünk mutatta be a Baráti Kört, a feladatot, amit végrehajtunk, a tagságot, és a célkitűzéseinket. A kamera jókor forgott, hiszen éppen őrségváltásra került sor, így ezt is megörökítették, és adásba is került. Tovább élő hagyomány - Nagy örömünkre a legfiatalabb generáció képviselői is derekasan helytálltak

Az egymást váltó őreink ugyan nem sétálhattak szabadon, ám, az éppen pihenőidejüket töltő bajtársak egyre többet barangoltak a sírok között. Így vettük észre a két sírhellyel odébb található elhanyagolt sírt, melyben egy 22 éves szovjet katona aludta örök álmát 1956 óta. A hagyományőrzők, és a katonák egyaránt tisztában vannak azzal a régi igazsággal, hogy a „halott katona nem ellenség többé”, így magától értetődő volt, hogy itt is mécsest gyújtunk Halottak Napja alkalmából azzal a reménnyel, hogy az orosz területen elesett magyar katonákért is megteszi ezt valaki.

Az utolsó őrség Hüse Károly posztumusz ejtőernyős őrnagy sírjánál hátborzongatóan emlékezetes volt mindenki számára. A teljes állomány néma csendben felsorakozott a sírral szemben, felcsendült a Magyar Takarodó, és egyszerre lendültek a kezek. A feszesen álló díszőrök, a veterán ejtőernyősök, és a hagyományőrzők közösen rótták le tiszteletüket a hősi halott bajtárs, az ejtőernyős legenda előtt.

Nem felejtünk! - Szolnoki mélységi felderítő veterán bajtársunk vezeti fel a díszőrséget a sírhoz

Díszőreink levonulása után összecsomagoltunk, és haza indultunk. Az érkezéskor tapasztalt jókedv büszkeséggel vegyesen tért vissza, egymásra licitálva meséltük mit éreztünk, tapasztaltunk ezen a különleges napon. Ismét sok meghatározó élménnyel, szállóigével gazdagodtunk, és hatalmas vendégszeretetet tapasztaltunk a hivatalos szervek részéről. Köszönjük a segítséget a hajdúszoboszlói köztemető vezetésének, és dolgozóinak, a polgárőrség, és a rendőrség állományának, és természetesen a Hüse-családnak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy idén Hüse Károly sírjánál emlékezhessünk!

További képek Baráti Körünk Facebook-oldalán!

Képek forrásai:
- MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár (engedélyezve)
- Both Lajos
- Baráti Kör Archív