Kedves Barátaink!

Baráti Körünk interjú-sorozatában nem csupán a múlt tanúit szólítjuk meg, de fontosnak tartjuk bemutatni – amennyire ez lehetséges – a mai fiatal felderítőtisztek, ejtőernyős katonák életét is, ezáltal betekintést engedni a jelen, és a jövő kihívásaiba, lehetőségeibe, valóságába. A következő interjúban, melyet a Magyar Honvédség engedélyével készítettünk el, az említett fiatal "utódok" egyikével beszélgettünk. Következzen tehát most minden további bevezetés nélkül interjúnk egy fiatal felderítőtiszttel, „Z". hadnaggyal, aki jelenleg Szolnokon, az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárnál teljesít szolgálatot. Az illusztrációként felhasznált fényképekért külön köszönet a Pápai Joci Photo facebook-oldal üzemeltetőjének!

- Felderítők Blogja: Mindenekelőtt köszönjük, hogy időt szakítottál ránk! Mi motivált abban, hogy katonai pályára lépj?

 - "Z". hadnagy: Üdvözlöm a kedves olvasókat! Elsősorban a Haza iránti szeretetem motivált, másrészről hasznos tagja szerettem volna lenni a társadalomnak, kötelességemnek érzem, hogyha tudok, akkor segítsek a rászorulóknak. Végül pedig érdekelt, hogy milyen átalakulásokon megyek keresztül, mennyire válik előnyére a személyiségemnek a katonai hivatás.

- F. B.: Mindig katonatiszt akartál lenni?

- "Z". hadnagy: A katonaságon belül ez vonzott a leginkább. Legszívesebben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára jártam volna. Elképesztő tartást adott az ott végzett tiszteknek. Sajnos azonban ahhoz egy másik korban kellett volna születni.

- F. B.: Miért pont felderítő szakirányra jelentkeztél?

- "Z". hadnagy: Feladatkörében ez vonzott a leginkább és a mai napig hálát adok az égnek, hogy alkalmasnak találtak mélységi felderítő katonának.

- F. B.: A családod, barátaid hogyan fogadták a hírt, hogy a katonahivatást választottad?

- "Z". hadnagy: Örültek neki, végig támogatták döntésem.

- F. B.: Mit szóltak, amikor megtudták, hogy milyen területre szakosodsz?

- "Z". hadnagy: Büszkék voltak, tudták, hogy nekem ez mennyire fontos.

- F. B.: Emlékszel az első napodra egyenruhában? Hogyan zajlott?

- "Z". hadnagy: Egy augusztus végi nap volt, egész nap szakadt az eső. Sietnünk kellett mindennel, hogy aztán várjuk, hogy siethessünk. Amikor megérkeztünk Szentendrére a kiképzők hamar lefektették az alapszabályokat, amikhez tartanunk kellett magunkat a 14 hetes alapkiképzés végéig.

- F. B.: Miben változtatott meg a Honvédségnél kapott kiképzés?

- "Z". hadnagy: Fegyelmezettebb lettem, kifinomultabb önismeretem lett. Sokkal inkább tisztában vagyok a gyengeségeimmel és erősségeimmel. Megtanultam legyőzni a korlátaimat és azt, hogy akaraterővel és a megfelelő gondolkodással olyan akadályokat is képesek vagyunk leküzdeni, amelyek előtte lehetetlennek tűntek számunkra. Úgy gondolom jobb emberismerő lettem, türelmesebb lettem embertársaimmal szemben is. A világ történéseire is másképp tekintek. Jobban keresem az összefüggéseket, nagyobb késztetést érzek, hogy tájékozottabb legyek. Végül pedig magabiztosabbnak és céltudatosabbnak érzem magam.

- F. B.: Az ejtőernyős ugrás, ahogy mondják a „bátrak sportja”. Neked összesen hány ugrásod van?

- "Z". hadnagy: Egyelőre még csak 32, de a jövőben szeretném feltornázni ezt a számot legalább háromjegyűre.

- F. B.: Emlékszel az első ejtőernyős ugrásodra? El tudnád mesélni mit éreztél?

- "Z". hadnagy: Éveket vártam, hogy túl legyek az első katonai ejtőernyős ugrásomon. Végül mikor fent ültem a gépen, természetesen félelmet éreztem. Félelmet az ismeretlentől, hiszen ilyen élményben még nem volt részem, hiába kaptunk alapos kiképzést az ejtőernyős oktatóktól. Mikor elhangzott az „Ugrás!”vezényszó, elrugaszkodtam a gépajtóból. Zuhanás közben felszabadult érzés fogott el, hiába kalapált ezerrel a szívem. Tudtam, hogy megérte erre várni. Aztán belobbant a kupola és a tanultak szerint elvégeztem az ellenőrzéseket, megkezdtem a megfelelő tevékenységeket. Hihetetlen csöndet éreztem. Csodaszép volt fentről a táj és nagyszerű érzés volt irányítani az ernyőt. Hálás voltam mindenkinek, aki részese volt annak, hogy ugorhattam.

- F. B.: A tanulmányaid során sok más fizikai, szellemi kihívással találkoztál. Mi segített, hogy tovább lendülj?

- "Z". hadnagy: Egyrészt a megfelelő példa. Sok olyan emberrel találkoztam, vagy éppen olvastam, akik mögött olyan pálya áll, hogy motiválóan hatottak rám. Az ő szavukra mindig különösen odafigyeltem, igyekeztem a legtöbbet tanulni tőlük. Másrészről pedig a szeretteim és a céljaim tartották bennem a lelket. Sosem akartam volna csalódást okozni nekik vagy éppen magamnak.

- F. B.: A fiatal tisztek, évek közös munkája után számtalan helyre nyerhetnek beosztást. Az egyetemen kialakult barátságok, kapcsolatok megmaradnak a távolság ellenére?

- "Z". hadnagy: A 4 év alatt kialakult barátságokat a távolság ellenére is ápolni kell. Rengeteget köszönhetünk egymásnak, sokat tanultunk a másiktól. Együtt húztunk bakancsot és végigkísértük egymás fejlődését, örömét, bánatát. Sok olyan emlék köt össze minket, ami akár egy életre barátokká kovácsolhat bennünket. Továbbá jó érzéssel tölt el, mikor mesélik, hogy mik történtek velük. Örülünk egymás sikereiknek és biztatjuk a másikat a nehéz időszakokban.

- F. B.: Melyik volt a katonai szolgálatod eddigi legemlékezetesebb pillanata?

- "Z". hadnagy: Sok emlékezetes pillanat volt, ám amire a legbüszkébb vagyok az, amikor a tisztavatáson a társaimmal utoljára ilyen felállásban elénekeltük az egész ország előtt a Himnuszt.

- F. B.: Alapos, és hosszú felkészülési időszak van a hátad mögött. Visszatekintve milyennek látod az oktatóid, és a kiképzőid munkáját?

- "Z". hadnagy: Úgy gondolom a lehetőségeikhez mérten tisztességesen és becsületesen elvégezték munkájukat. Sokat köszönhetek nekik.

- F. B.: Az alakulat, ahol most szolgálsz, vitéz Bertalan Árpád nevét viseli. Mit jelent számodra ejtőernyős tisztként a bertalani örökség?

- "Z". hadnagy: Egy olyan példát, amihez sok munkával, kitartással és alázattal fel kell nőni. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy olyan helyen szolgálhatok, amely egy ilyen magyar hős nevét viseli.

- F. B.: Mi hagyományőrzők azt szoktuk mondani „a katonáknak civilek vagyunk, a civileknek katonák”. Te katonaként mit gondolsz a katonai hagyományőrzők hazai munkájáról?

- "Z". hadnagy: Hasznosnak és tiszteletreméltónak tartom a munkájukat. Fontosnak tartom kiemelni, hogy olyan értékek fennmaradásáért és megismertetéséért küzdenek, amelyekből katonák és civilek egyaránt sokat tanulhatnak.

- F. B.: A múlt után beszéljünk röviden a jövőről. Mik a terveid?

- Z. hadnagy: Sokat tanulni, fejleszteni magam és megfelelni a szakmámban támasztott követelményekkel szemben. Olyan vezetővé és emberré válni, akire évek múltán is pozitívan emlékeznek vissza.

- F. B.: Sok fiatal érdeklődik a Honvédség iránt. Mit tanácsolsz azoknak, akik fontolgatják, hogy jelentkeznek katonának?

- "Z". hadnagy: Bevonulás előtt, gondolják át, hogy mennyi lemondással jár ez a hivatás és mérlegeljék képesek-e ezeket beleegyeztetni életükbe, mennyire gondolják komolyan ezt a szakmát. Amennyiben elég eltökéltnek érzik magukat, akkor sok sikert és még több kitartást kívánok nekik. A katonaság rengeteget adhat az embernek, viszont ehhez áldozni is kell. Áldozni kell időt és energiát a céljaink elérése érdekében. Nagyon szép hivatás és tiszteletet érdemel, aki a Haza szolgálata mellett dönt.

- F. B.: Köszönjük szépen az interjút, és kívánunk további szolgálatodhoz erőt, egészséget, katonaszerencsét!

- "Z". hadnagy: Én köszönöm a lehetőséget és a megkeresést! További példamutató eredményeket és sikerekben gazdag munkát kívánok a Baráti kör tagjai számára!

Az interjú létrejöttét a Magyar Honvédség illetékesei tették lehetővé. Köszönjük segítségüket!

A fényképeket a Pápai Joci Photo oldal tulajdonosának tudtával, és engedélyével használjuk fel!