Kedves Barátaink!

Berkesi Balázs és Kiss Dávid bajtársunk cikke következik most, mely a Magyar Királyi Honvédség első ejtőernyős jelvényének születését, használatát, és továbbélését mutatja be. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

A magyar fegyveres erők ejtőernyős és légi szállítású fegyverneme (korábban csapatneme) jelentős jelvény történettel rendelkezik. A magyar királyi honvédség első ejtőernyős századát 1939-ben hozták létre, majd 1940 augusztusában zászlóaljjá fejlesztették a csapatot. A ma már ikonikusnak számító ejtőernyős csapatjelvény rendszeresítését azonban igen alapos előkészítő munka előzte meg, az első jelvénnyel foglalkozó feljegyzés 1939 májusában látott napvilágot.

„ Az eje. szolgálathoz félelmet nem ismerő, tökéletesen megbízható magyar harcosra van szükség, aki életének hívását előrébb helyezve, az ellenség hátában visszatérés reménye nélkül, utolsó leheletéig tartó könyörtelen harcra hivatott. Az ilyen egyének viszont megkülönböztetett elbánást érdemelnek.

Az eje. szd. pk-a minden felterjesztésben kéri és a III. hdt. pk-a is több ízben javasolta, hogy az eje. szd. részére megkülönböztető csapatjelvény és ügyességi jelvény rendszeresítessék.

A kérelem indokolt és jogos, mert hasonló megkülönböztető és ügyességi jelvények rendszeresítve vannak a többi fegyvernemnél is (…)

Az eje. szd-ra vonatkozólag a kik. oszt. egyrészt az eddig nálunk ismeretlen fegyvernem kiképzési alapjának megteremtésénél végzett úttörő munkát megkülönböztető elismerésül, másrészt a jelentkezési kedv felkeltésére, növelésére és a fegyvernemhez tartozóság büszke öntudatának jelképezésére eje. csapat és ügyességi jelvény rendszeresítését fontosnak tartja (…)”

Büszke ejtőernyős honvéd 1943-ban kitüntetéseivel

A kezdetekben még nem volt tisztázva a csapatjelvény odaítélésének feltétele és természetesen a külalak sem volt meghatározva. Az első elképzelés szerint a csapatjelvényt minden (az ejtőernyős alakulatnál szolgáló) katona alanyi jogon, ejtőernyős ugrás felmutatása nélkül megkaphatta volna. Még érdekesebb az, hogy viselési helyként a zubbony gallérját jelölték volna ki, úgy, hogy a fegyvernemi jelzés a rendfokozat mögött kapott volna helyet, hasonlóan az 1915M egyenruhánál is használt fegyvernemi jelvényekhez. Az ügyességi jelvények kapcsán 5 ejtőernyős ugrást jelöltek meg megszerzési feltételnek, valamint 50 ugrást követőn a jelvényt megtarthatta a tulajdonosa. Nem sokkal később azonban a III. Csoportfőnökség úgy döntött, hogy az ejtőernyős csapatjelvény viselési helyét, a repülő jelvényhez hasonlóan a jobb zubbonyzseb felet jelölték ki. A mesterugró jelvény kapcsán ugyan azt a döntést hozták meg. A Kiképzési Osztály 1939 júliusában tett javaslatot, amihez több tervrajzot is mellékelt a csapatjelvényről. Az egyik az 1940-ben rendszeresített határvadász jelvényre hasonlított, a másik pedig a véglegesen rendszeresített változat volt. A legénység számára a csapatjelvényeket „fehér fémből”, illetve „ezüst, nem oxidáló fémből préselve” tervezték előállítani.

Érdekesség, hogy ez a változat nem egyezik a Honvédségi közlönyben leírt, „bronzszínű” változattal! A Kiképzési Osztály javaslatában az elnyerés feltételeinek módosítását javasolták, minek értelmében az ejtőernyős csapajelvény az alakulat állományba való felvétel után viselhető. Ez a más csapatoktól vezényeltek esetén 5 ejtőernyős ugrást, valamint azt feltételezte, hogy a katona megfelelt az ejtőernyős szolgálatra.

Az ügyességi jelvény odaítélésének feltételéül 25 ejtőernyős ugrást jelöltek ki. A jelvény megtartáshoz, az ejtőernyős katonának évente minimum 10 ejtőernyős ugrást kellett volna teljesítenie. Súlyos sebesülés esetén (háborúban és békében egyaránt), valamint 5 évi jogos viselés, valamint legalább 50 ejtőernyős ugrás megléte esetén a jelvényt véglegesen megtarthatta volna az adományozott.

Az 1940M ejtőernyős ügyességi jelvény másolata

Később további módosításokat tartalmazó javaslatok látták meg a napvilágot. 1939. szeptember 11-én a Honvédelmi Minisztérium „Elnökség A” osztálya azt javasolta, hogy a jelvényekről hagyják el a halálfejet. A kivitelek kapcsán pedig a tisztek számára zöld posztó alapon arany hímzéses jelvényt, a továbbszolgáló és hivatásos altiszteknek pedig zöld posztó alapon ezüstözött fém változatot képzeltek el.

Az 1940M ejtőernyős csapatjelvény hímzett, tiszti változatának másolata

A legénységnek ugyanilyen alapon fehér fém jelvényt kívántak rendszeresíteni. A halálfej kapcsán jelentkező ellenállás pontos oka nem ismert, de az igen, hogy az ejtőernyős század tagjai, a Kiképzési Osztálynak jelezték, hogy ők ragaszkodnak hozzá. Szeptember 14-én erről bejegyzés is született:

„A halálfejnek a jelvényen történő alkalmazását az eje. szd. pk.-a úgy személyesen, mint írásban is többízben (sic!) tisztikara, valamint a legénysége nevében kérte. (…) A Honvédség egyéb alakulatainál pl. a páncélosoknál is alkalmazzák aloszt. jelvényül a halálfejet, holott szolgálatuk, - különösen békeidőben- megközelítőleg sem olyan veszélyes, mint az eje. szolgálat. (…) Tehát, ha valaki ilyen szolgálatra, az halálmegvető (sic!) bátorságot és hazája iránti önfeláldozást jelent, miért is a kik. oszt- nak az a javaslata, hogy részükre megadandó volna az a megkülönböztetés, hogy jelszavuknak – a könyörtelen harc-nak jelképét a halálfejet jelvényükben viselhessék.”

1939 szeptemberében maga a honvédelmi miniszter döntött úgy, hogy a halálfejet el kell vetni a jelvényekkel kapcsolatban. De vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, a kormányzó hadsegédje, valamint Katonai Irodájának főnöke november 16-án íródott levelében arról tájékoztatta, hogy

„a Kormányzó Úr Ő Főméltósága azon legmagasabb óhajának méltóztatott kifejezését adni, hogy az ejtőernyős csapatjelvény és ügyességi jelvény a halálfejes formában megrajzolt tervezet szerint rendszeresítessék.”

December 14-i dátummal egy újabb rendelettervet nyújtottak be Horthy Miklósnak, amiben két fontosabb változtatás szerepelt. Az egyik, hogy a legénységi csapatjelvényt

„nem ezüstözött, hanem az altisztektől való könnyebb megkülönböztetés végett bronzszínű fémből készülne. A jelvény általában mindkét oldalon egy- egy centiméterrel rövidebb, magasságban pedig egyfél (sic!) centiméterrel alacsonyabb kivitelben készülne, hogy a megfelelő ruházati cikkekben könnyebben elhelyezhető legyen.”

A felterjesztés az ügyességi jelvény elnyerését legalább 25 ejtőernyős ugrás teljesítéséhez kötötte. 1939. december 14-én a M. Kir. Honvéd Központi Ruhatárból a csapatjelvény és ügyességi jelvény mintáit átküldték a honvédelmi miniszternek. A legénységi csapatjelvény 3 ezüstözött változata is megtalálható volt a kibocsátott készletben, ami azért érdekes, mert már akkor kisebb bronzszínű jelvények rendszeresítésesről döntöttek.

Végül 1940. február 14-én Bartha Károly honvédelmi miniszter, a fent felsorolt módosítsák fényében csapat- és ügyességi jelvényt rendszeresített az ejtőernyős század katonái és tisztjei részére. A körrendelet szövegében meghatározták, hogy a csapajelvények tisztek és altisztek, valamint a legénység esetében eltérő kialakításúk, illetve különböző anyagból készültettek. A tisztek és altisztek hímzett, a legénység pedig fémjelvényt viselhettek a zubbony jobb felső zsebe fölött.

Az 1940M ejtőernyős csapatjelvény másolata

A köpenyen történő viselésre az a határozat született, hogy a jelvényt a bal karon, a külső oldal közepén, 5cm-re az ujj végétől kellett feltűzni.

Ejtőernyősök ugrás előtt. Jól látható a köpeny ujján viselt hímzett altiszti ejtőernyős jelvény

Az ügyességi jelvényt, a korszak szokásaitól némileg eltérően, a zubbony jobb felső zsebráncán kellett viselni és a csapatjelvénnyel szemben, a legénység és a tisztek számára is egységes formában készült. Egy dolgot azonban nem határozott meg a körrendelet, az pedig az volt, hogy hány ugrást kellett végrehajtani, a jelvény elnyeréséhez. Az ügyességi jelvény kapcsán is csak sematikus feltételeket határozott meg. Csak az 1942. november 13-i dátummal kiadott körrendeletben tisztázták a pontos számokat. A csapajelvény elnyeréséhez 4, az ügyességi jelvényhez pedig 25 ugrást és harcfeladatot kellett teljesíteni. Az 1940-es körrendelet szerint a legénység számára rendszeresített jelvények bronzszínű fémből készült (le is gyártották a mintapéldányokat), de 1940 tavaszán mégis a krómozott változatot rendszeresítették.

Ejtőernyős teljes felszerelésben. Az ernyő hevederzete alatt látszik a csapatjelvény szárnya

A bronz változat különlegessége, hogy a jelvényt lemezből préselték ki, és így az ékítmények egy egységet alkottak. Egy másik különlegessége, hogy szárnyak mintázata hasonlított a tiszti és altiszti hímzett jelvényre. A jelvény rögzítésére két pántot forrasztottak fel a hátára. A magassága 38 mm, a szélessége 81 mm, az ejtőernyő kupolája pedig 25 mm széles. Az a paradox helyzet állt elő, hogy hivatalosan ezt rendszeresítették az ejtőernyősök számára, de ők nem ezt viselték, hanem a krómozott változatot.

Magyar ejtőernyős őrvezető 1940M ejtőernyős csapatjelvénnyel

A krómozott verzió viseléséről ugyan nincs hivatalos rendelet és a viselés szabályait sem ismerjük, de fényképek tanúsága szerint a jobb oldalon viselték, a zubbonyzseb fölött. A másik fontos dolog, hogy a krómozott jelvényeket, már 1940 tavaszától használták!

A 25 ugrásért járó ügyességi jelvényt, amit a katonanyelv „mesterugró” jelvényként is ismert, a zubbony jobb zsebén viselték.

Érdekes változást hozott az ejtőernyős csapatjelvény viselésében az 1944-es év, amikor a levente-ejtőernyős képzésről az ejtőernyős alakulathoz bevonult fiatalok a háborús szükséghelyzet okán, és ejtőernyős előképzésük miatt, gyorsított tanfolyamon kapták meg ejtőernyős kiképzésüket. Ennek a kiképzésnek a keretén belül a katonák csupán egyetlen ejtőernyős ugrást követően is elnyerhették az ejtőernyős csapatjelvény viselésének jogát.

Ejtőernyősök Pápán 1945 elején. A jelvény szabálytalan módon a sapka bal oldalára került, a mellkas helyett

A magyar ejtőernyős katonák és tisztek e jelvényeket viselve harcolták végig a 2. világháborút, de a háború vége változást hozott ebben is.

Az 1945 utáni magyar ejtőernyős jelvénykultúra több változáson ment át. A honvédség újjászervezésével az addig használt jelvényeket is lecserélték, vagy átalakították. Ennek részben politikai okai voltak. A „Demokratikus” honvédség szakítani akart a korábbi jelvényekkel, de bizonyos tekintetben mégis megőrizték őket. Erre az egyik legjobb példa az ejtőernyős jelvény. 

 A ejtőernyős katonák számára 1948. június 23-án rendszeresítették a repülő szakképzettségi jelvényekre hasonlító „ejtőernyős teljesítmény” jelvényt. A vízszintesen kifeszített szárnyakra helyezett Kossuth-címer itt is központi motívum volt, amin egy függőleges lengő ejtőernyő kapott helyet. Érdekesség, hogy nagyvonalakban megtartotta az 1940-ben rendszeresített csapatjelvény bizonyos elemeit. Az ügyességi jelvényre, az előd mintáját követve egy zöld zománcozott tölgy- és babérkoszorú is felkerült. A koponya Kossuth-címerre cserélése kapcsán nem szabad elfelednünk, hogy már 1939-1940-ben is vitatott volt a használata, de valószínűleg politikai okok állhattak az átalakítás mögött.

A repülősök és ejtőernyősök által viselt jelvényeket az államcímer változása miatt 1950-ben bevonták. Az 1950M ejtőernyős, valamint az azt kiegészítő különböző jelvényekről egy későbbi cikkben szeretnénk beszámolni. Jelentőségük vitathatatlan, bár kialakításuk már egyáltalán nem követte az 1940-es hagyományokat, de ugyanúgy része a magyar katonai ejtőernyőzés történetének.

Az 1950M ejtőernyős jelvény

Az 1989-1990-es rendszerváltást követően az 1940M jelvény nem hivatalos formában kezdett visszatérni az ejtőernyős beosztású katonák egyenruhájára. Bár a hivatalos ejtőernyős jelvény a módosított, tehát „csillagtalanított” 50M jelvény maradt, 1993-ban megjelent egy hímzett, a 40M jelvény kialakítását követő felvarró, melyet először a "Feladat" című film forgatásán részt vett állománynak osztottak ki, természetesen nem hivatalosan. Ez a jelvény nagy sikert aratott a hivatásos tisztek és tiszthelyettesek, valamint a legénység körében is, ám a koponya-motívum kivívta a fegyvernemen kívüli vezetés tiltakozását. Épp ezért a koponyát hamarosan felváltotta a koronás magyar címer, máig ebben a formában viseli az állomány ezt a nem hivatalos jelvényt.

Baráti Körünk egyik szakaszvezetője a szolnoki Ejtőernyős Emlékfal előtt. Háttérben az 1940M jelvény, mellkasán pedig a "címeres" változat látható

Négy változatban készült: Barna a legénység számára, ezüst a hivatásos tiszthelyettesek, valamint arany a hivatásos tisztek társasági egyenruhájára. A (hadi) gyakorló egyenruhára egy alacsony láthatóságú verziót terveztek. A jelvény a 90-es évek második felére már annyira elterjedt, hogy elkezdte átvenni a hivatalos jelvény helyét (véleményem szerint ez napjainkra meg is történt). Ebben az is közrejátszott, hogy a „csillagtalanított” 50M jelvény gyártása megszűnhetett, valamint elég gyakran nem adták ki az ejtőernyősöknek. Főleg a sorkatonáknak.

Az 1993-as nem hivatalos jelvénynek egy olyan szintén hímzett változata is felbukkant pár évvel ezelőtt, amin már szerepel a koponya, ezáltal már teljesen a 1940M jelvény mintáját követi.

Dr. Lippai Péter ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese a hagyományos letkési megemlékezés során. Jól látható az 1940M ejtőernyős csapatjelvény formavilágát követő jelvény a jobb zseb felett.

Összegzésként kijelenthető, hogy az 1940M ejtőernyős csapatjelvény, mint az első hazai ejtőernyős jelvény, bár születésének körülményei egy máig vitatott, bonyolult katonai, és politikai korszakhoz köthetőek, a magyar katonai ejtőernyőzés megkerülhetetlen szimbólumává vált már rendszeresítése után. A kialakítás a jelvényt viselő katonák elit státusát hangsúlyozta, a kidolgozottság pedig az egyik leglátványosabb magyar katonai jelvénnyé teszi. Talán nem is meglepő, hogy visszatérő motívuma a jelvény a későbbi honvédségi ejtőernyős alakulatok, sőt, a „military-divat” szimbólumrendszerének is.

Az 1940M ejtőernyős ügyességi, "mesterugró" jelvény egy népszerű pólón

FORRÁSOK:

- Sallay Gergely Pál: Seregszemle fémben, zománcban, A Magyar Királyi Honvédség és a leventemozgalom jelvényei, 1938- 1945. Monarchia Kiadó, Budapest, 2009.

- 100 év 100 műtárgy a XX. század hadtörténetéből. Jellemző műtárgyak a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2012.

- Huszár János:  Honvéd ejtőernyősök Pápán 1939 – 1945, A Magyar Királyi Honvéd „vitéz Bertalan Árpád” Honvéd Ejtőernyős Ezred története. Jókai Kör, Pápa, 1993.

- Szórádi Zsigmond- Tálas Géza: A Magyar Néphadsereg jelvényei 1945- 1970. (in: Néphadseregünk jelvényei 3.)

- shihan Furkó Kálmán nyá. ezredes úr visszaemlékezése

Képek:

Magángyűjtemények

Baráti Kör Archív

UPDATE!

Az 1940M ejtőernyős jelvény két új viselési verziója került elő az utóbbi hetekben, illetve hónapokban, ezeket szeretnénk itt most megosztani az Olvasókkal:

Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének egyik katonai beosztásban szolgáló alkalmazottja, egy tapasztalt ejtőernyős hölgy érdemelte ki a Magyar Honvédséggel közösen végzett ejtőernyős gyakorlatok, és ejtőernyős tanfolyam végén a magyar ejtőernyős szárnyakat. Az első adományozáskor a megszokott, és ismert címeres-szárnyas jelvényt kapta meg, ám hamarosan az 1940M ejtőernyős jelvényt láthattuk egyenruháján, amit valószínűleg a MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár adományozott emlékjelvényként a viselőjének. Ez a változat az eredetiről másolatként elkészített réz öntvény, melyet tűkkel lehet az egyenruhán rögzíteni.

Az 1940M legénységi ejtőernyős jelvény másolata amerikai egyenruhán

2017. Október 23-án, Sándor Tamás ezredes urat a MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeletetésű Dandárjának parancsnokát, dandártábornokká nevezték ki. Az ünnepségen a dandártábornok úr egy eddig nem látott, a 1940M ejtőernyős jelvény alapján készült nem hivatalos jelvényt viselt. Ez a változat azonban nem egy hímzett jelvény, hanem egy fém verzió. Kialakításában az 1940M ejtőernyős jelvény legénységi változatát másolja, de a koponya is ezüstös felülkezelést kapott. UPDATE: Mint megtudtuk, ezt az ezüst jelvényt nem más, mint shihan Furkó Kálmán nyá. ezredes úr készíttette egy ékszerésszel, viselte, majd adta át az alakulat aktuális parancsnokának.

Sándor Tamás dandártábornok úr kinevezésekor. Látható az 1940M legénységi ejtőernyős jelvény másolata

Képek forrásai:
- Facebook
- https://www.youtube.com/watch?v=Mt6cd5ePbl4