Kedves Barátaink!

A felderítők nagy családjába számtalan beosztású és feladatú katona tartozik. Csapatfelderítők, mélységi felderítők, rádió felderítők, egészségügyi katonák, sofőrök és így tovább. Minden katona munkájára szükség van, hogy a felderítő alakulat tökéletesen végre tudja hajtani a kiadott feladatot. Ma egy, Berkesi Balázs bajtársunk által készített interjút szeretnénk veletek megosztani, amelyben Harasztovics Zsolt felderítő irányzó eleveníti fel katonakori emlékeit.

Felderítők Blogja: Üdvözöllek! Egy rövid bemutatkozást kérhetek?

Harasztovics Zsolt: Harasztovics Zsolt vagyok. 1989-1991-ben a Savaria Gépesített Lövész Dandárnál és a Likócsi laktanyában szolgáltam, mint felderítő irányzó.

F. B.: Köszönöm! Milyen képzést kaptál Szombathelyen, illetve Győrött?

H. Zs.: Szombathelyen volt az alapkiképzés majd átkerültem fél évre Győrbe. Ott az CSF 1-nél felderítő kiképzést kaptam. Minden nap óráink voltak, mintha iskolába jártunk volna. Volt a terembe egy torony azon gyakoroltunk lövészetet, meg Győrszentivánon, ha jól emlékszem.

A győr-likócsi laktanya 1996 - A 74. Felderítő Zászlóalj otthona (1976-1996)

F. B.: Csak a jármű fegyverzetének kezelését oktatták nektek?

H. Zs.: Nem, a vezetést és az éjszakai vezetést is. Ugyan úgy vezettünk, mint a sofőrök. Éjszaka és nappal is. És a sofőröknek is kellett lőni.

F. B.: Melyik tetszett neked jobban? A jármű vezetése, vagy a lövészet?

H. Zs.: Imádtam lőni PKT géppuskával is meg gránáttal is. A vezetése annak a gépnek óriási élmény volt. Az a baj mi azért nem vezettünk annyit, mint a sofőrök.

A 74. „Arrabona” Felderitő zászlóalj harcjárművei Újdörögdön 1994.

F. B.: Tartottatok attól, hogy éles helyzetben ez problémát jelenthetett volna?

H. Zs.: Nekünk jobban a lövészetet nyomták. Rengeteget lőttünk, állandóan lövészeten voltunk. Akkor volt a kuvaiti meg a délszláv háború. Fel tudtunk vezetni is rendesen. Volt hogy 12 gránátot lőttem el mert a kopasz előttem nem merte ellőni. Én elküldtem őket szépen, és ezt mind töltő fával, mert az elektromos töltőt nem használhattuk.

F. B.: Pontosan milyen gránátokról van szó, illetve milyen fegyverzettel rendelkezett a harcjármű?

H. Zs.: PKT géppuska, kumulatív gránát, irányítható rakéta. Úgy emlékszem 90-es volt a gránát. Rakétát csak a harmad időszakban lőhettünk Táborfalván.

 9M14 Maljutka irányított páncéltörő rakéta.

F. B.: Kézifegyveres képzést is kaptatok?

H. Zs.: Igen. Nekünk PA 63 volt (AN 49-01). Őrségben AMD 65 (DS 16-75). De lőttem Dragunovval és RPG-vel is. Ja meg AK-47-el is.

F. B.: Köszönöm! Említetted, hogy ekkor zajlott a Sivatagi-vihar, majd a Délszláv-háború is ekkor tört ki. Illetve itt közép-kelet Európában a rendszerváltás is ekkor zajlott le. Milyen feladatokat kaptatok, a fenn nevezet események miatt?

H. Zs.: Állandó megerősített őrség, hármas gyűrű a Savaria Laktanya körül, mivel első lépcsős laktanya volt. Ja meg állandó HKSZ és a lukacsházi lőszerraktár szigorúbb őrzése. Plusz a munkásőrség objektumait is mi őriztük, mert akkor szerelték le őket. Hegyekben álltak a fegyverek. Plusz a szombathelyi szovjet laktanya őrzése.

F. B.: Nem lehetett könnyű időszak.

H. Zs.: Hát nem volt könnyű az biztos. Mi azért meg úgy igazi katonafélék voltunk!

Arrabonás felderítők és kezelők Újdörögdön 1994.

F. B.: Köszönjük a szolgálatot! Milyen viszonyotok volt, a helyi lakosokkal, illetve a két helyőrség más alakulataiban szolgáló katonáival?

H. Zs.: Győrben nem volt gond, de Szombathelyen szinte mindenhonnan ki voltak tiltva a katonák. A HŐR-el nem volt probléma. Az oroszokkal csak Győrben voltunk. Egymás mellett volt a lőtér, nem volt velük gond. Egy tiszt 88-ban kilőtt a toronyból egy őrt, mert belevilágított a szemébe. Nem tudom hallottal róla, ez Győrben volt. Azt hiszem a 8-as toronyból. Abba a toronyba aztán nem raktak őrt, ott ment az út az orosz laktanyához.

F. B.: Volt szovjet katonákkal közös gyakorlatotok?

H. Zs.: Közös nem, csak egymás mellett volt Győrben a lőtér. Mi lőttünk BMP-vel, ők meg T-72-el. Ott láttam BMP-2-t. Állítólag sokkal precízebb volt, mint az egyes. Kilépett a láncból és addig mozgatták, míg sikerült nekik visszaléptetni. Ügyesek voltak nagyon.

F. B.: Értem. Mi volt a legmeghatározóbb élményed, mint katona?

H. Zs.: Úgy, mint a vízi átkelés, mint a rakéta lövészet, stb. Nagy élmény volt, hetekig tudnék beszelni az élményekről. Az egész 18 hónap egy nagy élmény volt. Én nem siránkozok, hogy elvettek 18 hónapot az életemből. Ez kellett, és a mai fiataloknak is kellene. Én elmondhatom, hogy voltam katona.

Folyamátkelés egy BMP-vel, valamikor a 80-es években.

F. B.: Tartod a kapcsolatot a volt bajtársaiddal?

H. Zs.: Próbáltam keresni párat, találtam valakit, aki már meghalt. Van egy szegedi mélységis srác, Stoff Pál, vele gyakran beszelek. Mikor műtöttek Szegeden, meglátogatott a kórházban. Hát igen jól esett! A Szappanos volt a főnöke. Meg a Somkutas Róbert alezredessel is írtunk már egymásnak a facen. Ő felderítő tiszt volt Szombathelyen.

F. B.: Zsolt, nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk az emlékeidet!

H. Zs.: Szívesen. Rengeteg élményem van, még azt leírni is hosszú lenne.

Képek forrása:

Szabó Béla
Varga Imre
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b4/9M14_Malyutka_Kecel_2.jpg (2017.09.17.)
Békeőrségben