Kedves Barátaink!

Rendhagyó cikkel jelentkezik "KITEKINTŐ" sorozatunk, melyben interjúk segítségével igyekeztünk bemutatni külföldi ejtőernyős alakulatok veteránjainak életútját, visszaemlékezéseit. A román és a szovjet hadseregek egy-egy ejtőernyős veteránjával készített interjút követően most, egy olyan magyar katona élete és hősi halála kerül bemutatásra, aki az Amerikai Egyesült Államok hadseregében szolgálva érdemelte ki befogadó országa legmagasabb katonai kitüntetését. Jó szórakozást kívánunk Kiss Dávid bajtársunk cikkéhez!

Az Amerikai Egyesült Államok számára 1965 és 1970 között zajló vietnami háború ideje alatt csupán három magyar származású katona kapta meg a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést, a Kongresszusi Becsületrendet (Congressional Medal of Honor). Frankie Zoly Molnar törzsőrmester, 1967-ben, Rábel László törzsőrmester 1968-ban, valamint Leslie H. Sabo őrvezető, 1970-ben hajtották végre hősi tettüket. Mindhárom kitüntetést posztumusz, azaz a kitüntetettek hősi halálát követően vehették át a legközelebbi családtagok. Mindhárman bajtársaik megmentéséért áldozták az életüket. Ez az írás a mélységi felderítő járőrparancsnokként szolgáló Rabel törzsőrmester életéről és haláláról szól. A munka nem titkolt célja, hogy korabeli adatokra, kortársak visszaemlékezéseire és hivatalos iratokra támaszkodva hiteles képet fessen egy méltatlanul kevéssé ismert és a szakirodalomban is pontatlanul ábrázolt magyar származású amerikai katonáról. Ez a cikk nem jöhetett volna létre Mr. Reed Cundiff segítsége nélkül, aki szintén mélységi felderítő csoportparancsnokként szolgált a 173. légiszállítású dandár „N” századának 4. csoportjában. Köszönet Berkesi Balázsnak az elkészült cikk szakmai lektorálásáért. Köszönet illeti továbbá Nagy Gábort, aki blogján készített interjúja során felhívta a figyelmet Rábel László történetére.

A fiatal Rábel László
(forrás)

Rábel László 1939. szeptember 21-én (egyes források szerint 1937-ben) született Budapest V. kerületében, Lipótvárosban. Fiatal éveiről, családjáról nem sok adat ismert, ám saját elmondása alapján 17 éves korában részt vett az 1956-os szovjetellenes felkelésben. Erről az időszakról másodkézből, egy Larry Warner nevű katonatársától kaphatunk képet, aki így írt 1999-es megemlékező gyászbeszédében:

„A kiképzés szüneteiben (…) összegyűltünk és történeteket meséltünk egymásnak. Te a legártatlanabb fiatalságod sokkoló történeteivel szórakoztattál minket, 1956 Magyarországáról, amikor még csak egy 17 éves srác voltál, akit magával ragadott a vérbe fojtott forradalom szele. A menekülésed története, ahogyan felidézted, miképpen siklottál át a szovjet állások között, hátborzongató volt. Ma is emlékszem a szemeid csillogására, amikor arról meséltél, hogyan szedtél le pár ruszkit, akik az utadba kerültek nyugatra menekülésed során.”

A forradalom bukását követően, 1957-ben Ausztrián keresztül hagyta el Magyarországot és a minnesotai Minneapolisban telepedett le. Itt ismerte meg feleségét, a szintén 1956-os menekült, budapesti születésű Rostás Évát, akit katonatársai előtt úgy írt le, mint aki, ha lehetséges, még nála is keményebb, és akivel 1957-ben kötött házasságot New Jersey-ben. Egy lányuk született, Eve.

Rábel László és lánya Eve Rabel
(forrás)

Rábel László 1965. november 16-án kezdte meg katonai szolgálatát, a Missouri állam hegyei közt működő Fort Leonard Wood helyőrségben. Innen 1966-ban emelt szintű gyalogsági kiképzésre került a Georgia állambeli Fort Gordon támaszpontra, majd pedig ugyanebben az évben az állam déli részén található Fort Benning legendás hírű ejtőernyős iskolájában szerezte meg a katonai ejtőernyős tanfolyam elvégzését bizonyító oklevelet és szárnyas ejtőernyős jelvényt. Ekkor léptetik elő őrvezetővé is.

Rábel őrvezető első harcoló beosztásában lövészkatonaként szolgált a 101. légiszállítású hadosztály 501. gyalogezredének 2. zászlóaljának „A” századában, majd áthelyezik a hadosztály 503. ejtőernyős gyalogezredének 4. zászlóaljának „A” századához. Ezzel az alakulattal kerül bevetésre először Vietnámban, a 173. légi szállítású dandár részeként, 1966-ban.

A 173. légiszállítású dandár – „az égi katonák” karjelzése
(forrás: magángyűjtemény)

Reed Cundiff, későbbi mélységi felderítő katona így írja le az alakulatot és első találkozását Rábellel:

„A USS General Pope fedélzetén találkoztam Lászlóval, útban Vietnámba. Mindkettőnket az 503. ejtőernyős gyalogezred 4. zászlóaljához osztottak be. A zászlóaljnak egybe kellett olvadnia az ezred 1. és 2. zászlóaljaival, a 173. légi szállítású dandár kötelékében. Eredetileg a dandár kötelékében harcolt a Királyi Ausztrál Ezred 1. zászlóalja is. A mi alakulatunkban rengeteg külföldi szolgált. Akadt egy volt keletnémet ejtőernyős, aki a francia idegenlégióból jött hozzánk, voltak latin-amerikaiak, sokan Európából és néhány közel-keleti katonánk is. Rábel és én többször is beszélgettünk a hajóút során”

Az első turnusa végével szakaszvezetővé előléptetett Rábel László összesen nyolc hónapot töltött az 503. ejtőernyős gyalogezred 4. zászlóaljával Vietnamban, mint lövész és lőszeres katona. 1967-ben újra jelentkezett vietnami szolgálatra, azonban ekkor a 17. lovassági ezred „E” lovasszázadának kötelékébe került, mely a 173. légi szállítású dandár csapatfelderítő alakulataként tevékenykedett. Itt, a turnusa végén már őrmesterként szolgáló Rábel László lövészből gránátvető-kezelővé lépett elő, fő fegyvere az M-79 kézi gránátvető lett.

Rábel László a 173. légi szállítású dandár gránátvető-kezelőjeként
(forrás)

Az ekkor 27 esztendős, harcedzett ejtőernyős, felderítő katona úgy döntött, jelentkezik az USA hadseregének 5. különleges műveleti csoportja (5^th Special Forces Group) által szervezett speciális tanfolyamra, az úgynevezett „RECONDO” iskola elvégzésére. Ez a tanfolyam nevét az angol „recon” (felderítő) és „commando” (kommandós) kifejezések összevonásából kapta, azaz akik elvégezték, szakértőivé válhattak a dzsungelbéli túlélésnek, megfigyelésnek és rajtaütéseknek egyaránt. Az így kiképzett amerikai, ausztrál, új-zélandi katonák a különleges erők soraiban, vagy a mélységi felderítő járőrök (Long Range Recon Patrol – LRRP) tagjaiként szolgáltak tovább, alakulatuk szemeiként és füleiként, gyakran mélyen az ellenséges vonalak mögött végezve felderítést, vezetve légicsapásokat, felmérve az ellenséges veszteségeket, vagy közvetlen rajtaütésekkel zaklatva az ellenséget. Döntése hátteréről Rábel így beszélt bajtársának, Reed Cundiff-nak:

„Gyűlölöm, az istentelen kommunista fattyakat akárhol legyenek is. Legalább száz gránátot kilőttem már rájuk az utóbbi nyolc hónapban, de nem tudom, hogy megöltem-e bármennyit is közülük. Itt maradok, amíg nem végzek mindegyikkel, vagy ők végeznek velem. Ha itt sikerrel járok, máshol fogom irtani őket!”

Érdemes kitérni Rábel László legismertebb fényképének részleteire, melyet ennél az alakulatnál töltött időszaka alatt készítettek. A barettsapkán a 17. lovassági ezred fém jelvénye és a 173. légi szállítású dandár mélységi felderítőinek kék szegélyes, piros-fehér barettfelvarrója látható. Maga a sapka Reed Cundiff közlése alapján a brit gárdaalakulatoknál rendszeresített barna színű fejfedő volt, melyet az alakulat parancsnokhelyettese és műveleti tisztje, Carleton Vencil százados szerzett be a katonái számára, nem hivatalos úton, ezzel is kifejezve a mélységi felderítők elit jellegét.

Rábel fegyvere az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erőinél általánosan rendszeresített egyéni lőfegyver, az 5.56 mm-es M16A1 gépkarabély. A katonák által csak „fekete puska” néven emlegetett fegyver a fényképen a 20 darab lőszer befogadására alkalmas szekrénytár nélkül látható fegyveren tisztán kivehető a zárszerkezetet előre segítő gomb, mely az elégtelen karbantartás és a trópusi környezet kihívásai miatt gyakori, tüzelés közben fellépő elakadásokat hivatott elhárítani.

Rábel László zubbonya az 1967-től megjelenő „dzsungel egyenruha” része, mely négy nagyméretű zsebbel készült, olívzöld színű pamutvászon anyagból. A bal oldali döntött mellzseb felett kivehető az Egyesült Államok szárazföldi hadseregének (US ARMY) tagját jelölő vászon felvarró, az alapfokú katonai ejtőernyős tanfolyam elvégzését jelző felvarró, valamint felette kivehető a „harcoló gyalogság” felvarró, melyet a harctéri szolgálat során bizonyítottan ellenséges tűzben tevékenykedő, harcoló beosztású katonák viselhettek. A zubbony jobb mellzsebe felett a katona könnyebb azonosítását szolgáló névfelvarró látható, angolszász, ékezeteket nem használó írásmódra átírt vezetéknévvel: RABEL. A zubbony jobb karján a magyar katonai rendfokozati rendszerben nehezen értelmezhető „4. osztályú specialista” (specialist 4) rendfokozati-beosztási jelzés látható, mely a katonai előmenetel szerint talán a magyar szakaszvezetőhöz áll a legközelebb, ám az Egyesült Államok hadseregében kifejezetten egyes speciális katonai szakterületen való jártasságot is jelölt. Mindegyik, zubbonyon viselt felvarró az úgynevezett „csökkentett láthatóságú” változat, melyeket 1968-tól vezettek be széles körben a Vietnámban szolgáló amerikai katonák körében, így is alkalmazkodva a terep természetes árnyalataihoz.

Rábel László szakaszvezető a 17. lovassági ezred „E” lovasszázadának felderítőjeként
(forrás)

A RECONDO iskola nagyon kimerítő és embert próbáló kihívás volt, a fizikai és elméleti vizsgák sorozatát egy igazi, ellenséges vonalak mögött vezetett járőrfeladat zárta le, ahol a tanfolyam résztvevőinek éles körülmények között kellett számot adniuk megszerzett tudásukról. Ám Rábel őrmester, aki a legtöbb bajtársánál idősebb volt, mégis talált rá módot, hogy a saját feladatain túl, bajtársait is motiválja. Larry Warner így írt erről az időszakról és Rábel László hatásáról a tanfolyam többi hallgatójára:

„Jól emlékszem rád. Amikor együtt tanultunk a nha trang-i RECONDO iskolában 1967-ben, te sokkal öregebb voltál, mint én. Csak húsz éves voltam, túl az első vietnami turnusom felén. Te ekkor 27 éves voltál. Felfoghatatlanul idősebbnek tűntél nálam akkor (…) büszkén düllesztetted ki széles mellkasodat, abban a tudatban, hogy nem csak lehetőséget kaptál arra, hogy még több kommunistától szabadítsad meg a világot, de még fizetnek is érte. Az elhivatottságod, a feladatok iránti és a bajtársaid felé mutatott odaadásod egyszerre nyűgözött le és inspirált.”

Rábel László Vietnámban RECONDO-kiképzésen. Érdemes megfigyelni a megkülönböztető jelzések nélkül viselt egyenruhát.
(forrás)

A RECONDO iskola elvégzését követően Rábel László őrmester, mint „gyalogsági műveletek, és a hírszerzés specialistája” a 173. légi szállítású dandár mélységi felderítő egységénél, a 74. mélységi felderítő gyalogsági különítmény „N” (Ranger) századának 4-es jelű, vagy „Delta” csoportjában szolgált, csoportparancsnok-helyettesként. A parancsnoka a legendás hírű Patrick Gavin Tadina törzsőrmester volt, aki összesen öt évet szolgált a vietnámi hadszíntéren és ez alatt az idő alatt igazoltan 116 ellenséges katonával végzett. Hozzá köthető az „N” század kabalaállata is, Tango, a „csodakutya”, mely számos alkalommal kísérte el bevetéseikre a mélységi felderítőket (a NATO-ABC „T” betűjét jelölő „Tango” szó a fegyveres erők körében a célpont, azaz „target” megnevezésére is szolgál).

Rábel László ennél az alakulatnál húsz hónapon át hajtott végre felderítő műveleteket, mely időszak alatt igazoltan 30 ellenséges katonával végzett. Csoportparancsnok-helyettesként, majd Tadina távozását követően a „Delta” csoport parancsnokaként alárendeltjei szigorú, kemény katonának ismerték meg a törzsőrmesterré előléptetett Rábelt. A bevetéseken senkinek nem engedte meg a dohányzást, viszont megkövetelte, hogy az egyéni felszerelésen kívül minden katonája legalább egy M18A1 Claymore típusú gyalogsági aknát is magával vigyen, melyeket a működési területen szétszórva további veszteségeket okoztak az ellenségnek.

Rábel László teljes menetfelszerelésben, mélységi felderítő katonaként. Egyenruhája a különleges alakulatok és mélységi felderítők által kedvelt „tigriscsík” terepmintás anyagból készült.
(forrás)

Rábel László törzsőrmester 1968. november 13-ának reggelén is felderítő csoportját vezette Binh Dinh tartományban, a 819-es magassági pontot jelző dombon berendezett járőrbázisról kiindulva. Feladatuk a környező területen található ösvények és csapások hálózatának felderítése volt, melyeket az ellenséges erők utánpótlás szállítására és átcsoportosítások végrehajtására használtak. A bevetés lefolyását a Kongresszusi Becsületrendhez csatolt indoklás mutatja be:

„Harcban tanúsított kiemelkedő bátorságért és elszántságért, az életveszélynek a kötelességen túlmenő mértékű vállalásáért. Rábel törzsőrmester kitüntette magát, a 74. gyalogsági különítmény Delta csapatának parancsnokaként. A fenti napon 10:00-kor a Delta csapat védekező állásokat vett fel, az ellenséges ösvényhálózat felderítését végezve, amikor a csapat egyik tagja ellenséges mozgást észlelt az egység előtt. Ahogy Rábel törzsőrmester és egy másik bajtársa felkészült, hogy megtisztítsák a területet, egy közeledő kézigránát hangjára lettek figyelmesek, ami a csoport védelmének közepén ért földet. Rábel törzsőrmester, a saját életét fenyegető veszélyt teljesen semmibe véve, rávetette magát a gránátra, teljesen eltakarva azt testével és felfogva az azonnali robbanás erejét. Féktelen bátorságával, biztonságát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, katonái iránt érzett mély aggodalmától hajtva Rábel törzsőrmester elhárította a Delta csapat többi tagját fenyegető életveszélyt és megakadályozta, hogy bármelyikük is megsebesüljön. Vitézségét élete árán is bizonyítva, a katonai szolgálat legszebb hagyományai szerint, Rábel törzsőrmester elismerést szerzett magának, egységének és az Egyesült Államok Hadseregének.”

A Kongresszusi Becsületrendet hosszadalmas felterjesztési és igazolási folyamatot követően Rábel Éva vehette át 1970. április 7-én a Fehér Házban, lánya Eve társaságában Richard Nixon elnöktől. Bajtársa, Larry Warner az alábbi anekdotával búcsúzott a harcos lelkű magyartól:

„Köszönöm, hogy humorodnál voltam, amikor megígértem, hogy végzek veled… az én karomon gyakoroltad az elsősegélynyújtás intravénás feladatát. Annyira erősen próbálkozták a vastag ujjaiddal, hogy beadd nekem az előírt dózisnyi sós vizet. Az első próbálkozásnál a tű balra csúszott a vénám mellett. A másodiknál jobbra. A harmadik szúrással átdöfted az eret. Negyedjére, talán a fenyegetésem hatására is, sikerült a gyakorlat. Nagyon örültem neki, bár sajgott a karom. 1968-ban első kézből hallottam az önzetlenségedről olyan barátaimtól, akik akkor jelen voltak. Olvastam a Kongresszusi Becsületrendhez mellékelt indoklást is. Az utolsó földi cselekedeted teljes összhangban volt az elkötelezettségeddel és odaadásoddal, amit a RECONDO iskola alatt is tapasztaltam. A mai napig hálás vagyok László, amiért a képzésen megoszthattam veled az a pár csepp vért. Ez vértestvérekké tesz minket? Ha nem, lélekben akkor is a testvéred maradok.”

 Richard Nixon az Amerikai Egyesült Államok elnöke átadja Rábel László családjának a Kongresszusi Becsületrendet. A kép aláírása: „Eva Rabel asszonynak, a legnagyobb csodálattal és legmélyebb elismeréssel, egy hálás nemzet nevében.”
(forrás)

Bár a híresen kemény Ranger iskolát nem végezte el, a szintén magas fokú katonai felkészültséget bizonyító RECONDO tanfolyam teljesítéséért posztumusz megkapta a „Ranger” karjelvényt is. Rábel László törzsőrmestert 1992-ben iktatták be a „Ranger dicsőségcsarnokba” (Ranger Hall of Fame), egyszerre Robert Rogers őrnaggyal, az alakulat jogelődjének alapítójával, akinek 1759-es napiparancsa, Rábel László életrajzához hasonlóan a Ranger tanfolyamon résztvevő minden katonának kiosztott „Ranger kézikönyvben” olvasható.

Rábel László sírja az Arlingtoni Nemzeti Temetőben található, az 52-es szekció 1326-os sírhelyén. Neve a washingtoni vietnámi veteránok emlékművén a nyugati 38-as panel 7. sorában olvasható.

Rábel László törzsőrmester sírja az Arlingtoni Nemzeti Temetőben
(forrás)

Források:

https://www.cmohs.org/recipients/frankie-z-molnar

https://www.cmohs.org/recipients/leslie-h-sabo-jr

https://www.cmohs.org/recipients/laszlo-rabel

http://www.arlingtoncemetery.net/lrabel.htm

https://aad.archives.gov/aad/record-detail.jsp?dt=2002&mtch=1&cat=all&tf=F&q=Rabel+Laszlo&bc=&rpp=10&pg=1&rid=164506

https://army.togetherweserved.com/army/servlet/tws.webapp.WebApp?cmd=ShadowBoxProfile&type=Person&ID=65195

https://www.findagrave.com/memorial/6304956/laszlo-rabel

https://arsof-history.org/medal_of_honor/recipient_rabel.html

https://www.mishalov.com/Rabel.html

https://www.vvmf.org/Wall-of-Faces/42106/LASZLO-RABEL/page/4/

https://www.benning.army.mil/infantry/artb/RHOF/index.html

https://www.borsonline.hu/aktualis/tarsaiert-halt-meg-laszlo-a-vietnami-pokolban/137034

https://lurpblog-hotel1.blog.hu/2020/08/26/interju_reed_cundiffal

https://www.al.com/breaking/2013/11/huntsville_man_inducted_into_r.html

June Gossler: Rabel Laszlo biography

SH 21-76 „Ranger Handbook” (Ranger Training Brigade United States Army Infantry School Fort Benning, Georgia April 2000) (p. III – 5.)

Csutak Zsolt: Amerikai magyar katonahősök in.: Ambrus László – Rakita Eszter (szerk.) Amerikai Magyarok – Új irányok a közös történelem kutatásában (Eger, 2019.) (p. 94.)

Szentkirályi Endre: Hungarians in Cleveland 1951 – 2011: Then and Now (Doktori értekezés – Debreceni Egyetem BTK 2013.) (p. 161. 265. sz. lábjegyzet)

Mr. Reed Cundiff személyes közlései

- Kiss Dávid -