Kedves Barátaink!

Baráti Körünk 2018. március 17-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban járt, barátunk Dr. Reszegi Zsolt, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár levéltárosának meghívására, hogy meghallgassa a „Német ejtőernyősök; megalakulás, kiképzés, felszerelés, harcok Dél-Olaszországban” című előadását a Hadtörténeti Délutánok sorozat keretében.

A rendezvény plakátja - német ejtőernyős FG42 automata puska Monte Cassino romjai közt

Nem meglepő Baráti Körünk életében az, hogy önképzés keretében, szabad időnkben szakmai előadásokon veszünk részt. Tagjaink érdeklődésük, szabad idejük függvényében ott voltak már shihan Furkó Kálmán ezredes úrnak a „Megszállottak Klubjában” rendezett előadásán. Vagy éppen a Honvéd Vezérkar tudományos kutatóhelye által szervezett „Aszimmetrikus hadviselés – a múlt, a jelen és a jövő konfliktusa” című kiváló konferencián még 2016. november 9-én, esetleg tematikus könyvbemutatókon, mint a barátunk, Somkutas Róbert alezredes úr hiánypótló munkáját, az „Álcaruhában” című kötetet bemutató rendezvényen és sok más előadáson is. A hagyományőrző munka mellett fontos pillért jelent ugyanis az önképzés és a közösen eltöltött szabadidő egyaránt, ami egyszerre segíti munkánkat kikapcsolódásként, és ad hozzá saját tudásunkhoz.

Hagyományőrzőink épp ezért nagy örömmel vették a mostani meghívást, hiszen nem most találkozhattunk először a II. világháborús magyar katonai ejtőernyőzés avatott szakértőjével sem, akivel blogunk is interjút készített a múltban. Emiatt biztosak lehettünk abban, hogy tanulságos előadás elé nézünk.

Hagyományőrzőink kedvét az sem vette el, hogy a nagy nap makacs, hideg, havas esővel köszöntött ránk, ami sehogyan sem akart elállni. Tavasz lévén sálat, sapkát húztunk majd célba vettük a budai várat, azon belül is a Kapisztrán teret. Szabadidős programról lévén szó igyekeztünk ruhatárunk „civilesebb” darabjait felölteni, ám az egyszeri hagyományőrző ilyenkor döbben rá, hogy alig maradt civil ruhája, így természetesen a Baráti Körünk büszkén viselt jelvényei, ejtőernyős teljesítményjelvények, alakulatjelvények és teljesítménytúrák jelvényei színesítették veterán és hagyományőrző tagságunk összképét.

Öten verődtünk össze az alaposan zuhogó esőben a múzeum „művészbejárójánál” fél órával kezdés előtt, és gyorsan eldöntöttük, hogy az időjárásra való tekintettel kihagyjuk a kültéri látványosságok megtekintését, inkább fedél alatt folytatjuk a beszélgetést. A díszteremben nagy örömmel köszöntöttük az előadót, majd elfoglaltuk a lehető legjobb helyeket, hogy ne maradjunk le semmiről.

Az előadás stílusát végig kötetlen, közvetlen stílus jellemezte. Bár nagy témáról volt szó, ugyanúgy jutott idő a német ejtőernyős alakulat kialakulásának bemutatására, mint a címben is bevezetett dél-olaszországi harcok bemutatására. Az anyagi kultúrával közelebbről foglalkozó hagyományőrzőink külön örömmel üdvözölték  a német ejtőernyősök eltérő felszereléseinek bemutatását a különleges sisaktól az ugróruhán át, egészen a fél kézzel nyitható gravitációs késig.

Érdekes volt megismerni a szállító- és vitorlázó repülőgépek különféle típusait is, de az igazi meglepetést számunkra az ejtőernyős kiképzés, és a harcba vetés múdja jelentette, hiszen a német ejtőernyők az elmondottak, és a bemutatott felvételek alapján jóval elmaradottabbak voltak a korabeli angolszász, vagy magyar típusoknál, használatuk során pedig az ugrók mentőernyő nélkül, gyakran 150 méter alatti magasságból(!) vetették magukat harcba– fegyvertelenül, hiszen személyi fegyverzetüket nem magukon, hanem külön ledobó konténerekben tárolták. Ejtőernyős bajtársaink a szent őrülteknek kijáró fejcsóváló tisztelettel figyelték a korabeli filmfelvételeken valóban igen alacsonyról, különleges technikával, fejjel előre gépüket elhagyó német ejtőernyősöket. Egyik bajtársunk rövid összefoglalója jól tükrözi gondolatainkat:

„Mondjuk ki magyarul: a legendás Fallschirmjäger-ek felszerelése kezdetleges, korszerűtlen, balesetveszélyes, dobási módja pedig átgondolatlan, vakmerő volt.”

Az előadás második felében megismerhettük az ellenség által „Zöld Ördögök” néven emlegetett német ejtőernyősök dél-olaszországi harcait, ahol magyar bajtársainkhoz hasonlóan nem ejtőernyősként, hanem „tűzoltó alakulatként”, mint elit könnyűgyalogság kerültek harcba vetésre. A kis létszámú, hatalmas veszteségeket elszenvedő alakulat tagjai kiképzésükből eredően még védelemben is inkább támadó taktikát alkalmaztak, így kisebb létszámú, rosszabbul felszerelt egységeik is komoly fenyegetést jelentettek az angolszász erőkre Monte Cassino körül. Természetesen ez a harcmodor iszonyatos véráldozatokkal is járhatott, amit a helyi német katonatemetők ejtőernyős sírkövei bizonyítanak.

Az előadás végeztével közel egy órán át tartó kerekasztal-beszélgetés alakult ki a hallgatóság és az előadó között a német ejtőernyősök II. világháborús teljesítménye kapcsán, összehasonlítva azt a többi hadsereg korabeli erőivel és a későbbi ejtőernyős alakulatokkal. Nagy örömünkre tagságunk aktívan tudott hozzászólni a témához, veterán ejtőernyős bajtársaink pedig saját tapasztalataik segítségével írhatták le a katonai ejtőernyőzés technikai részleteit.

Összegezve elmondhatjuk, hogy egy kiváló előadáson vehettünk részt, ahol tagjaink szélesíthették ismereteiket egy olyan területen is, amely bár nem feltétlenül kapcsolódik a saját kutatási területünkhöz, de mégis érdemes az alaposabb megismerésre. Mindezt a felkészült előadó professzionális, néhol humoros, néhol részletekbe menően alapos előadásmódjának köszönhetően mind szórakoztató módon, kiváló hangulatban tehettük.

A rendezvényt követően hagyományainkhoz méltón megkezdődött a „klubélet”, azaz kerestünk egy csendes bárt a közelben, ahol egy korsó sör mellett megbeszélhettük a látottakat, hallottakat és átadhattuk az egymásnak beszerzett új gyűjteményi darabokat, felszereléseket.

Köszönjük a remek előadást Dr. Reszegi Zsoltnak és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak!

Csodálatos csoportkép résztvevő hagyományőrzőinkről és a rendezvény házigazdájáról