Kedves Barátaink!

A Baráti Körünk gyűjteményében megtalálható hatástalanított fegyverek történetét bemutató nagy sikerű, rövid cikkeinkben az AMD-65 gépkarabély, az RPD golyószóró, és a Mauser Kar. 98k ismétlőpuska után legújabb szerzeményeinket, az 1948 M ismétlő puskát és az 1948 M karabélyt mutatjuk be az érdeklődőknek. Természetesen a darabok rendezvényeinken személyesen is láthatóak, szakszerű leírást pedig hagyományőrzőink adnak róluk. Nagy örömünkre szolgál, hogy a 2018 június 15-én publikált cikkünk, mely eredetileg még csak az 1948 M ismétlő puska bemutatására korlátozódott, az újonnan felmerült források és bővülő eszközparkunk okán teljes átdolgozásra szorult. Így most egy cikkben kerülhet bemutatásra az 1948 M ismétlő puska és az 1948 M ismétlő karabély is.

Az 1948 M ismétlőpuska történeti előzményei

A bemutatásra kerülő fegyverek története egészen a XIX. század végéig nyúlik vissza, amikor a cári orosz hadsereg tisztje Szergej Ivanovics Moszin százados és a belga fegyvertervező Léon Nagant egy a modern hadviselés követelményeinek jobban megfelelő, az egylövetű Berdan puskák felváltására alkalmas ismétlőfegyvert tervezett.

Az öt, töltőlécen elhelyezett, vagy kézzel betöltött töltény befogadására alkalmas, középágytáras, forgó tolózáras ismétlőpuska első pillantásra elnyerte a hivatalos szervek tetszését és bár a tervezőpáros hamarosan jogi vitákba keveredett abban a kérdésben, hogy a fegyver mennyiben tekinthető Moszin százados, és mennyiben Nagant úr szellemi gyermekének, a puskát 1891-ben rendszeresítették a cári orosz hadseregben, a szakirodalomban pedig a mai napig Moszin-Nagant előnévvel jelölik a fegyvert.

Magyar 1948 M ismétlő puska

Az eredeti fegyver hossza 1304 milliméter volt, amit egy nagyjából 500 milliméter hosszúságú döfőszurony tett igazán hosszú puskává, 180 centiméteres teljes hosszával, feltűzött szuronnyal. A későbbi variánsok, melyeket az 1930-as években alakítottak át rövidebb csövet kaptak, így a fegyver legelterjedtebb változatának, az 1891/30 Moszin-Nagant ismétlőpuskának az átlagos hossza csupán 1141 milliméter, (vagy 1641 milliméter a változatlan, jól bevált 500 milliméter hosszú döfőszuronnyal.)

Az eredeti 1891 M Moszin-Nagantokat még a régi, körülbelül 280 méter és 2300 méter között állítható íves csapóirányzékkal szerelték, ennek oka a cári Oroszország saját hosszmértékében keresendő. Ennek megfelelően a puska irányzéka 400 és 3200 arsin között volt állítható (1 arsin = 0. 771 méter). Az új, 1891/30 M Moszin-Nagant ezzel szemben 100 méter és 2000 méter között 50 méterenként állítható íves csapóirányzékot kapott, összhangban a Szovjetunióban bevezetett metrikus rendszerrel.

A Moszin-Nagant ismétlőpuska a 7.62x54R kaliberű peremes lőszert tüzeli, melyet kifejezetten ehhez a fegyverhez tervezett a cári orosz hadsereg 1891-ben és azóta is a világ számos országában hadrendben maradt, ezzel a hadviselés történetének leghosszabb ideje szolgáló lőszertípusának tekinthetjük, a maga 129 évével.

1948 M ismétlő puska nyitott zárral

Magyar katonák először az I. világháború során, 1914 és 1918 között kerültek szembe ilyen fegyverekkel nagy tömegben, amikor a cári orosz csapatok ellen harcoltak az orosz fronton. 1914 – 1915 során nagy mennyiségben zsákmányoltak az osztrák-magyar csapatok Moszin-Nagant puskákat és lőszert, melyeket zsákmányanyagként ki is osztottak másodvonalbeli csapatok számára, különösebb átalakítások nélkül.

Említésre méltó még a továbbiakban az 1917-ben a szocialista forradalom mellé állt magyarok szereplése is, akik a forradalmi eseményekben szintén ilyen fegyverekkel vettek részt. Az 1936 és 1939 között dúló spanyol polgárháború magyar önkéntesei a Nemzetközi Brigádok soraiban szintén szovjet fegyverszállítmányokból származó Moszin-Nagantokat használtak, ahogy a keleti fronton a Vörös Hadsereg ellen harcoló magyar honvédek számára is jól ismert ellenfél volt a típus modernizált 1891/30 M verziója, különösen annak távcsővel szerelt változata. Így elmondható, hogy a Moszin-Nagant igen korán bevonult a magyar hadtörténetbe.

Az 1948 M ismétlőpuska bemutatása

A fegyver hazai gyártásának hivatalos története 1948 július 2-án kezdődik meg, amikor szovjet-magyar kétoldalú egyeztetések sorát követően egyezmény született szovjet fegyverzeti anyag, közte 17 000 darab 1891/30 M Moszin-Nagant ismétlőpuska, valamint 10 000 darab 1891/30 M Moszin-Nagant „oktató puska” átvételéről, mely az alaptípus átalakított, műszaki metszetként szemléltetésre és kiképzésre használható változatát takarta. A fegyverzeti anyagot a Magyar Honvédség 1948. november 4-én, gyorsított eljárásban „48M” típusjelzéssel rendszeresítette. Csapatpróbákra, lőpróbákra, egyéb vizsgálatokra nem került sor, a magyar átvételi bizottság a fegyvereket, mint „A 2. világháború győztes fegyvereit, hatalmas szövetségesünk a Szovjetunió kitűnő hadianyagát” eleve modern és hadihasználatra alkalmas fegyverzetnek tekintette.

 
1948 M ismétlő puska feltűzött döfőszuronnyal

A magyar 1948 M puskák fontos szerephez jutottak két fegyveres konfliktusban is, hiszen az 1956-os forradalom és szabadságharc során a magyar felkelők csoportjai, a Magyar Néphadsereg és az Államvédelmi Hatóság egységei is ezeket a fegyvereket használták, valamint a vietnami háború során „internacionalista segítségnyújtásként” nagyszámú távcsöves 1948 M puska került ki az Észak-vietnami Hadsereg és a Nemzeti Felszabadító Hadsereg, ismertebb nevén a Vietkong harcosaihoz, akik azokat sikerrel alkalmazták a dzsungelben.

Az 1948 M ismétlőpuskához kiadott segédletek szerint a katonákat három tüzelési nemben képezték ki, melyek mindegyike egységszintű tüzelési módot jelentett, azaz a katonák meghatározott csoportja hajtotta végre, nem egyes lövészek. Ezek a tüzelési nemek tüzelési testhelyzettől (menetben, álló, térdelő, ülő, fekvő), az elrendelt lövésszámtól, illetve a célzás módjától (feltámasztva, vagy kézből) függetlenül az alábbiak lehettek:

- Lassútűz: ebben a tüzelési nemben az egység tagjai meghatározott távolságra, meghatározott célra nyitnak tüzet egyenként, meghatározott sorrendben, egymás után. Így az ellenséget folyamatos, célzott ponttűz alatt tartva, időt adva maguknak a pontos célzásra és a lövések közti újratöltésre egészen addig, míg a tűz beszüntetésére parancsot nem kapnak.

- Gyorstűz: ebben az esetben az egység tagjai sorrend nélkül, rendszertelenül, a legszükségesebb célra tartás szabályait szem előtt tartva tüzelnek meghatározott célra olyan gyorsan, ahogy csak az újratöltéssel lehetséges, egészen addig, míg a tüzelés beszüntetésére parancsot nem kapnak. A katonák ebben a tüzelési nemben intenzívebb területtüzet tudnak összpontosítani egy adott célra, mely azonban a találati arányt tekintve pontatlanabb, mint a lassútűz.

- Össztűz: ebben a tüzelési nemben a katonák a „TŰZ” parancs elhangzása után egyszerre tüzelnek, így koncentrált tűzcsapást mérve a kijelölt célpontra. A tüzet az első sortűz után az egység parancs nélkül beszünteti, újratölt, majd várja a további utasítást. Ez a tüzelési nem nagyobb összegyülekezett ellenséges tömeggel szemben, valamint karhatalmi feladatok során egyaránt jól alkalmazható.

Magyar 1948M ismétlő puska gyártási beütőkkel 1952-ből

Különleges lőképességet igényel a segédletekben is kiemelt légi célok elleni harc, melyben külön példaként jelenik meg az ejtőernyősökre való tűz vezetése. A magyarázó szöveg szerint:

„Ejtőernyősökre való tüzelésnél az előretartást az ereszkedés sebességének megfelelően alkalmazzuk (…) az ereszkedés irányában.”

A célpont megválasztása ejtőernyősökre való tüzelésnél

Érdekes kérdéskört jelent a fegyverrel kapcsolatban a nevezéktan problematikája is, hiszen a magyar szakutasítások két megnevezéssel is jelölik ugyanazt a fegyvert. Az 1949-ben kiadott „48 M. puska Anyagyaismeret és Lőutasítás” című tervezet még a címben megadott elnevezést használja az eszköz kapcsán, míg az 1954-ben megjelent „Anyagismeret és lőutasítás az 1981/30 M. puskához, az 1938 M. és 1944 M. karabélyhoz” című kiadvány már a fegyver változatainak korábbi, szovjet elnevezését használja. A helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy a magyar rendszeresítési iratokban mindegyik, 1948 folyamán Magyarországra beérkezett szovjet fegyvertípust egységesen „48 M.” néven rendszeresítették. A cikkben bemutatott fegyverek esetében éppen ezért mi is a korabeli magyar rendszeresítési név feloldásaként használtuk az „1948 M” megnevezést. Az elődtípusok kapcsán szintén a magyar nevezéktan szabályait követve adjuk meg a fegyverek megnevezését.

Az 1948 M ismétlő karabély történeti előzményei

Szovjet eredetű 1944 M Moszin-Nagant ismétlőkarabély behajtott döfőszuronnyal

Az 1891 M ismétlőpuska tekintélyes hosszúsága nem minden feladatkörben bizonyult praktikusnak. Éppen ezért kis számban már 1910-ben (más források szerint 1907-ben) rendszeresítésre került annak karabély változata is, szakosított csapatok, mint a lovasság, utászok, tüzérség számára. Fontos eltérést jelentett a puskához képest az, hogy a karabély nem volt alkalmas szurony rögzítésére. A 290 mm-el rövidebb és közel egy kilogrammal könnyebb fegyver kiválóan alkalmas volt feladatköre betöltésére, mégis viszonylag kis számban került gyártásra 1917-ig bezárólag. Az alapfegyver 1930-as modernizációjával megszületett az 1938 M karabély, mely az 1891/30 M ismétlőpuska 121 mm-el rövidebb változatának tekinthető. Az 1938 M karabélyra, elődjéhez hasonlóan nem szerelhető szurony. 1943-ban kezdődik meg egy új típusú karabély csapatpróbája, mely technikai adatait tekintve megegyezik az 1938 M karabély kialakításával, egyetlen fontos kivételtől eltekintve, amit az alapfegyverhez hasonló kialakítású, ám a fegyver csöve mellé jobbra lehajtható négyélű döfőszurony felszerelése jelentett. Ezzel az 1944 M néven rendszeresített karabély alkalmassá vált szuronyharc megvívására is, további önvédelmi lehetőséget biztosítva a felhasználóknak.

Az „Anyagismeret és lőutasítás az 1981/30 M. puskához, az 1938 M. és 1944 M. karabélyhoz” című kiadvány az 1944 M karabély esetében a szuronynak kétféle használati módját különbözteti meg:

- Harckész: A szurony ebben az esetben elülső helyzetben kerül rögzítésre úgy, hogy a szuronyrögzítő gyűrű a fegyver csövére feszül, amit a szurony tövénél ellentartó feszítőrugó tesz lehetővé. Ebben a helyzetben a fegyver „kézitusára kész”.

- Hordhelyzet: A szurony ebben az esetben hátra hajtva simul a fegyver faágyazatán kialakított vájatba, heggyel a töltényűr felé. Így a fegyver tárolása és szállítása biztonságosan megoldható. A kezelési és lőutasítás a szurony „hordhelyzetben” való alkalmazását írja elő laktanyai tárolás, menet végrehajtása, vasúti és gépjárműves szállítás esetén.

Az 1948 M (itt: 1944 M) karabély lehajtható szuronyának ábrája

A fegyver karbantartása kapcsán az utasítás leszögezi továbbá, hogy „Az 1944 M karabélynál a szurony nem vehető le. A karabély szuronyát levenni és szétszedni még a karabély teljes szétszedése esetén is tilos.” A szigorú tiltás oka valószínűleg abban keresendő, hogy a döfőszuronyt egy rugó feszíti és tartja a helyén, amit egy egyszerű csavar kilazításával feszteleníthetünk is. Így a „harckész” helyzetben lévő szurony a fegyverről ki is lőhet.

Szovjet eredetű 1944 M Moszin-Nagant ismétlőkarabély kihajtott döfőszuronnyal

Az 1948 M karabély a Magyar Néphadsereg ejtőernyős képességű alakulatainál

A Magyar Honvédségben 1948. október 1-én újra felállításra kerülő ejtőernyős csapatnem század erőben kezdte meg felkészülését a háborús károktól mentesített, helyreállított szolnoki repülőtéren. A hamarosan zászlóaljjá bővülő alakulat számára az újonnan beszerzett szovjet fegyveranyag került kiadásra. Az ejtőernyős alakulat a korabeli lehetőségekhez képest kiemelt felszerelési és ellátási helyzetben volt, éppen ezért a zászlóaljnak lehetősége nyílt 1948 M ismétlő karabélyok szélesebb körű rendszeresítésére. Az 1948 M ismétlőpuskánál rövidebb, ezért az ejtőernyős ugráshoz alkalmasabb fegyvert a korabeli felvételek alapján széles körben alkalmazták az ejtőernyős alakulat lövész katonái.

Magyar ejtőernyős katona 1948 M ismétlő karabéllyal

Az ejtőernyős alakulat 1954. november 30-ra végrehajtott feloszlatásával az 1948 M karabélyok használata is megszűnt ennél a különleges képességű lövész alakulatnál.

A fegyver következő felbukkanására a szintén ejtőernyős képességű mélységi felderítő alakulatok fegyvertárában, már mint gyakorlófegyver került sor. a modernebb, Kalasnyikov-rendszerű egyéni lövészfegyverekkel felszerelt mélységi felderítő katonák számára a katonai közelharc gyakorlásának eszközeiként jöhettek szóba az elavult ismétlő karabélyok. Az 1990-es években készült oktatófilm-felvételek tanúsága szerint a Magyar Honvédség 34. Önálló Mélységi Felderítő Zászlóalja még az ezredforduló előtt is használta ebben a szerepkörben ezeket a fegyvereket. Visszaemlékezések szerint ez a gyakorlat a mélységi felderítő alakulat 1959-es megszervezésétől kezdve fennállt.

1948 M ismétlő karabélyok szolnoki mélységi felderítő katonák kezében az 1990-es években.

Az 1948 M karabély a rövidebb csőhossz miatt az alaptípusól eltérő irányzékot is kapott. Míg az 1948 M ismétlőpuska tolóirányzékán 2 000 méterig találhatóak beosztások, az 1948 M karabélyon ez a beosztás már csupán 1 000 méter.

Szovjet eredetű 1944 M ismétlőkarabély irányzéka

Baráti Körünk gyűjteményének új darabja egy szovjet eredetű 1944 M Moszin-Nagant ismétlő karabély, mely 1946-ban készült az izsevszki fegyvergyárban. Ehhez hasonló háború utáni gyártású darabok kerültek a Magyar Honvédséghez 1948-ban is.

Szovjet eredetű 1944 M ismétlőkarabély gyártójelei

Összegzés

Az 1948 M puskákat és karabélyokat a magyar gyártású AK-47 gépkarabélyok szorítják ki az 1960-as évek elejétől, amikortól a típus már csak gyakorló fegyverként, illetve távcsöves puskaként, mint rajtámogató fegyver, marad meg a Magyar Néphadsereg arzenáljában az 1970-es évek elejéig, amikor az SZVD Dragunov ebben a szerepkörben is felváltja a fegyvert.

Összességében kijelenthető, hogy elterjedtségük, népszerűségük és politikai hatásuk tekintetében a Moszin-Nagant puskák tekinthetőek a XX. század első felének AK-47 gépkarabélyának, hiszen a kései utódhoz hasonlóan ezek a fegyverek is több, mint 60 ország fegyveres erőiben voltak megtalálhatóak, akár az eredeti szovjet-orosz darabokat, akár helyi másolatokat, variánsokat vesszük figyelembe. A fegyver, vagy helyi megfelelője összesen 36 nagyobb konfliktusban játszott szerepet. Fontos megjegyezni, hogy a bolgár hadsereg és az ukrán belügyminisztérium máig rendszerben tartja a típust, miközben Afganisztánban fegyveres felkelők fegyvertárában bukkan fel újra és újra, így a Moszin-Nagant ismétlőpuska a jövőben is a csataterek egyik állandó szereplője marad.

Magyar vonatkozásban elmondható, hogy az 1948 M fegyvercsalád ezen két tagja meghatározó eleme volt a Magyar Honvédség 1945 és 1951 közti, majd a Magyar Néphadsereg 1951 és 1960 közti arculatának, mint általános lövészfegyver, majd a Kalasnyikov-rendszerű fegyverek elterjedésével fokozatosan háttérbe szorult. A legyártott nagy mennyiség azonban (1955-re 227 176 darab Magyarországon gyártott 1948 M ismétlőpuska állt a raktárakban, havi átlag 5 500 darab ismétlőpuskára elegendő gyártási kapacitással) szükségessé tette a típus alternatív felhasználását. Ennek egyik lehetséges megoldása volt például a mélységi felderítő katonák számára gyakorló fegyverként való kiosztás, természetesen a külföldi export mellett.

Technikai adatok

Források:

- https://en.wikipedia.org/wiki/Mosin%E2%80%93Nagant#History (2020. 04. 04. 11:21)

- http://worldbayonets.com/Bayonet_Identification_Guide/Russia/Russia_2.html (2018-05-30 11:05)

- https://en.wikipedia.org/wiki/7.62%C3%9754mmR#Background (2018-05-30 11:32)

- http://www.mosinnagant.net/global%20mosin%20nagants/Captured-Mosin-Nagants1.asp (2018-05-30 11:52)

https://www.youtube.com/watch?v=YyBtRsFy0D4&feature=youtu.be&t=68&fbclid=IwAR2SLNaKz8rNuE4e4e1k29k2DQm1TTaJEiZrZRHNG5VdZADhh8-giDzpIkU (letöltés ideje: 2020. 04. 02.)

- 48M puska Anyagismeret és Lőutasítás (tervezet) – (Honvédelmi Minisztérium 1949)

- Anyagismeret és Lőutasítás az 1981/30 M. puskához, az 1938 M. és 1944 M. karabélyhoz – (Honvédelmi Minisztérium 1954)

- Kováts Zoltán – Nagy István: Kézi Lőfegyverek (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1986) (pp. 106. – 108.)

- Pap Péter: Erőltetett fegyverzettechnikai fejlesztés 1945 – 1950 (in.: Katonai Logisztika 2013/1. pp. 202 – 215.)

- Dr. Ruszin Romulusz – Dr. Boda József: Levegőből harcba – A magyar katonai ejtőernyőzés története és változó feladatrendszere (Zrínyi Kiadó Budapest, 2012. pp. 81 – 91.)

- Kiss Dávid -