Kedves Barátaink!

Baráti Körünk eszköztára a közelmúltban újabb gyűjteményi darabbal bővült, így immár hitelesen bemutathatjuk, hogy a magyar mélységi felderítő katonák nem csak a földön, vagy a levegőben, de a vízen is megállták a helyüket, hála a most megérkezett 1971-es felderítő csónaknak. Az eszközzel Kiss Dávid bajtársunk írásában ismerkedhetünk meg közelebbről. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Felderítő katonák vízi átkelése felderítő csónak használatával.

A mélységi felderítőket a legtöbben még a hozzáértők közül is gyakran az ejtőernyőzéssel azonosítják, ám ez a vitathatatlanul sok bátorságot igénylő, igen látványos kihelyezési mód csupán egy a szóba jöhető számtalan lehetőség közül. Ha a szükség úgy hozza, a mélységi felderítőknek képesnek kell lenniük különféle gépjárművekkel, gyalog, vagy akár sítalpon közlekedve áthidalni gyakran igen nagy távolságokat. A víz azonban nem csak hó formájában, de folyékony halmazállapotban is igen komoly kihívást jelenthet a rejtve mozgó, nagy mennyiségű felszerelést cipelő felderítő katonák számára.

Ez is víz, csak máshogy. Felderítő katonák síkiképzése.

A különféle vízi akadályok, főleg folyók, csatornák átszelése során a hidak használata a legtöbb esetben szóba sem jöhet megoldásként, hiszen azokat az ellenség viszonylag egyszerűen ellenőrizheti, zárhatja. Így az a felderítő csoport, amely megkockáztatja a hidak gyakori használatát a műveleti területen, a gyors lebukás, az üldözés, és a megsemmisülés veszélyét is felvállalja ezzel.

Alternatív megoldásként magától értetődően jelentkezik a vízi akadályok átúszása, ám ez sem minden helyzetben jó megoldás. A felszereléssel alaposan megterhelt felderítő katonákra nagy veszélyt jelenthetnek a gyors sodrású folyók, vagy akár patakok is, majd azok leküzdését követően az átázott, vizes ruha és az elázott felszerelés plusz súlya hátráltatja a harcost, és teszi ki a kihűlés fenyegető veszélyének, főleg télen. Ezzel együtt is fontos a felderítő katonák egyéni úszáskészségének fejlesztése, hiszen szükségmegoldásként mindig szóba jöhet a vízi akadályok úszva történő leküzdése.

 Felderítő katona vízi átkelése.

Mégis talán a legkényelmesebb megoldást a most gyűjteményünkbe került eszköz, a felderítő csónak jelenti. A darabot 1971. november 4-én gyártották a Magyar Néphadsereg felderítő csapatai számára, és kezelési utasítása pontosan megfogalmazza feladatkörét:

„A felderítő csónak két harcos teljes felszerelésben történő szállítására alkalmas felderítő eszköz.”

A felderítő csónak egy felfújható, merevített, lapos fenekű, zöld színű gumicsónak, melyet két fából készült evezővel, kézi erővel lehet meghajtani. A felfújható gumicsónak egyik talán legérdekesebb tulajdonsága mégsem a vízen, hanem szállítás közben tűnhet fel, hiszen a tíz részből álló készletet egy nagyméretű hordzsák segítségével egy felderítő katona hordozhatja, háton.

 A felderítő csónak hordzsákja (elölnézet).

A felderítő csónak hordzsákja (hátulnézet).

A készlet minden eleme szétszerelhető, a könnyebb szállítás érdekében. A hordzsák fedelén kialakított zsebben az olyan apróbb darabok kapnak helyet, mint a szelepsapkák, az evezőgyűrűk, a javítókészlet, vagy épp a vízhatlanított kezelési utasítás.

 A felderítő csónak minden alkatrészével, még felfújás előtt.

A hordzsák fő rekeszébe kerülnek az evezőlapátok szétszerelt állapotban, a két darab lábpumpa összecsukva, és maga a csónaktest leeresztve, összehajtva, benne a leeresztett fenékmerevítéssel, és az oldalkapcsoló kötéllel. Az összehajtott csónaktestet két heveder rögzíti.

A felderítő csónak összeállításához két katona munkája szükséges, bár egy fő is el tudja végezni, ha szükséges. A hordzsákból elővett, kiterített csónaktestet négy szelepen keresztül lehet felfújni. Ezt követően a csónak aljába igazított fenékmerevítés felfújása következik, amit az evezőgyűrűk behelyezése követ. Az evezőlapátokat a gyűrűkön átdugva csavarjuk össze, így azok nem eshetnek le a csónakról. A kész csónakot külső részén körben kell rögzíteni az oldalkapcsoló kötelet, ami a felfújt csónak szállítását is megkönnyíti.

A felderítő csónak felfújt állapotban, bevetésre készen.

A csónak összeállítását követően minden olyan felszerelés, ami nem került elhelyezésre a csónakon, a hordzsákba kerül. A hordzsák a felderítő csónak ülőrésze alá kerül, összehajtva. Ilyen módon az ülőrész tartást kap, megtartja a rajta ülő katona súlyát.

 A hordzsák belső zsebe az apróbb felszerelések számára.

A csónakot egyszerre legfeljebb két felderítő katona használhatja. A katonák egymás mögött helyezkednek el. A csónak hátsó részében ülő felderítő kezeli az evezőket, míg a csónak orrában helyet foglaló katona fegyverével biztosítja az átkelést.

 A felderítő csónak "születésnapja".

A csónak emellett alkalmas sebesült, eszméletlen katona szállítására is, ebben az esetben csak egy, fekve szállított katonának jut hely. A felderítő csónak használható vízi átkelés során felszerelések, fegyverek szállítására is. Ebben az esetben a felderítő csoport tagjai úszva szelik át a vízi akadályt, a csónakban felhalmozott felszerelést maguk előtt tolva, esetleg kötél segítségével a túlpartról vontatva.

A felderítő csónakot használat után leeresztve, kiszárítva, összehajtva, hordzsákjában elhelyezve szállíthatjuk tovább, raktári tárolása kiterítve ajánlott. Tisztítása langyos, szükség szerint szappanos vízzel megoldható, szigorúan mellőzve a különféle durva kefék használatát, amik kiszúrhatják, gyengíthetik a csónak anyagát.

A felderítő csónak rendszeresített készletezési kimutatásában nem szerepel, azonban fontos eleme a vízi átkelési gyakorlatoknak a felfújható mentőmellény is, mely a katonák életmentő eszköze. Az 1971-ben készült mellények külön érkeztek, málházásuk leeresztve, összehajtva a tárzsákban, vagy a felderítő katonák egyéni felszerelésén elosztva lehetséges.

 A mentőmellény elölnézetben.

A zöld színű, elöl nyitott mentőmellény, három légrekesszel rendelkezik, melyeket a katona szájjal fújhat fel, három gumicső segítségével. A csöveket citromsárga műanyag kupakok zárják le, így sötétben is jól láthatóak. Egy-egy rekesz a mellény elején, további egy a mellény hátrészén biztosítja, hogy a mellény felhasználója a víz tetején maradjon. A mellény kialakításából adódóan csak a felsőtestet emeli ki a vízből. A mellényt elölről ejtőernyőzsinór segítségével lehet összefogni.

 A mentőmellény hátoldala.

A mentőmellény alkalmas improvizált úszó csomagok készítésére is olyan formán, hogy a mellény hátrészét használjuk a csomag fenekének, arra halmozzuk fel a szállítani kívánt felszerelést, figyelve a súlyelosztásra. A mellény elejét alkotó két szárnyat a csomag oldalára, és tetejére hajtjuk, majd az ejtőernyőzsinórt megkötve rögzítjük. Fontos megjegyezni, hogy a rögtönzött úszó csomag ettől nem lesz vízálló, csupán a víz felszínén marad.

Gyártópecsét a mentőmellényen.

A Magyar Néphadseregben rendszeresített felderítő gumicsónak negyven év távlatából is átgondolt, jól használható konstrukció. Létfontosságú eleme minden felderítőcsoport felszerelésének, akik működési területükön számíthatnak nagyobb vízi akadályok felbukkanására. Előnye, hogy kompakt, egy ember által is szállítható eszköz, hátrányt jelent viszont a csomag nagy súlya, és a csónak viszonylag kis mérete, ami zsúfolttá teszi két megtermettebb harcos szállítása esetén. Kézi meghajtása korlátozott mértékben teszi alkalmassá nagyobb távolságok megtételére, viszont csendes haladást tesz lehetővé.

A csónak viszonylag gyorsan felfújható, egy embernek sem tart az összeállítás 15-20 percnél tovább, ez két katona esetén feleződik. A csónak talán leggyengébb pontját a szelepek jelentik, a most érkezett darab egyik szelepe is ereszt, de ez több, mint negyven év távlatából igen figyelemre méltó tartósságot feltételez. Külön érdekes, és hasznos eleme a felszerelésnek a vízhatlan kezelési utasítás, melyet követve a felderítő csónak málházása, tárolása, javítása, és összeszerelése is sokkal egyszerűbb.

 A vízhatlan kezelési utasítás.

Összegzésként elmondható, hogy a kicsi, kompakt felderítő csónak saját feladatának ellátására, azaz arra, hogy egy kisebb létszámú különleges egység számára megoldást jelentsen felmerülő vízi akadályok leküzdésére, praktikus, viszonylag könnyen hordozható eszközként, teljesen alkalmas. Kihelyezése ejtőernyős ugrás esetén sem problémás, hiszen a csomag kialakítása folytán könnyen málházható ejtőernyős csomagba is. Nem is véletlen, hogy a felderítő csónakot csak az 1990-es években váltották fel a nagyobb, motorral is felszerelhető, több személy szállítására alkalmas „Zodiak” gumicsónakok a hazai különleges alakulatok eszköztárában.

FELDERÍTŐ CSÓNAK KÉSZLETEZÉSI
KIMUTATÁSA

Források:
- Kezelési utasítás (HTI TU-1550)

Képek forrása:
- Békeőrségben
- Baráti Kör Archív